Évtizedeken át érvényes volt a szabály, hogy aki a pályafutása kezdetén nem műszaki területen helyezkedett el, annak kihívás volt idősebb fejjel, kevesebb szabadidővel műszaki, természettudományos ismeretekre szert tenni.

Az elmúlt években viszont fordult ez a trend: a technológiai területeken rengeteg a lehetőség, emiatt gyakran vágnak bele karrierjük közepén állók is a váltásba, tanulásba.

Éppen a technológia szélvészgyors fejlődésének hatására már-már közhellyé vált, hogy nem egy munkahelyünk van egész életünkben, és még csak nem is ugyanazt csináljuk máshol, hanem egész életen át tanulunk, és váltunk, amikor úgy hozza a sors. Ez a váltás pedig egészen merész is lehet.

Ha tehát érzel magadban elhivatottságot, és van benned egy csipetnyi bátorság, akkor nemtől és alapképzettségtől függetlenül, akár teljesen más területről is eljuthatsz az IT világába. Többféle lehetőség is van a váltásra, ahogy Kolcsár Erzsébet, a memoQ HR generalistája összefoglalta nekünk: a hozzájuk érkező munkavállalók részben on-the-job (a feladatokba kvázi munka közben beletanulva), részben a cég saját képzésén tanultak bele az új feladataikba, olykor pedig párhuzamosan történt a kettő. A memoQ fordítástámogató szoftver fejlesztésével foglalkozik, így – Erzsébet szavaival – ott

„nagyon sok kolléga korábban fordítóként dolgozott, majd nálunk vált például product managerré, és mivel van lehetőség a cégen belüli mozgásra, támogatjuk azokat a kollégákat, akik a szoftverfejlesztés felé lépnének tovább.”

Jellemzően tanárok, bölcsészek, nyelvészek választják a memoQ-ot, de akad olyan munkatárs, aki az agráriumból érkezett a vállalathoz, ahol – akárcsak a társadalom egészében – egyre intenzívebben jelen van az egész életen át tartó tanulás gondolata.

A fizetésbeli különbségről szinte lehetetlen konkrétumot mondani, miután nagyon nagy a szórás az „indulási és az érkezési oldalon” is, ezzel együtt nem nehéz kitalálni, hogy például a tanári pályához képest anyagilag megbecsültebb a szoftverfejlesztés, de a közszférából is többen IT területre váltanak, és köztük sokaknál deklarált cél előrelépni fizetésben.

Képzett szakemberekre mindig szükség van az IT-szektorban: rengeteg programnyelv van, valamint a cégek folyamatosan törekednek az új technológiák alkalmazására. Fontos megemlíteni a sokféle programnyelvet használó kódolói, programozói lehetőségeket is. A mesterséges intelligencia menetelésével külföldön már folyamatosan nyílnak AI-expert pozíciók, és keresik az MI-nek pontos utasításokat adni képes promptereket is. Rendszergazdára, felhő alapú megoldásokon dolgozókra szintén állandóan szükség van, noha ilyen végzettség papír szerint nincs is, ezért minden cégnél kicsit más ez a munkakör.

Az adatok kezelése is tanulható, a memoQ-nál például a marketingcsapaton belül van egy úgynevezett „data hub”, azaz „adatcsapat”, ami számtalan adatelemzést végez, és támogatják a felsővezetés, a sales és a termékfejlesztő csapat munkáját.

Závecz Krisztina és Kolcsár Erzsébet

A szokottnál is kalandosabb úton jutott el az IT-hez Závecz Krisztina, aki jelenleg szoftverfejlesztő a memoQ-nál. Karrierjében két éles váltást is tett: a közgazdász diploma és szoftverlicenszelési munkakör után fitneszoktatóként dolgozott, ezután kezdett szoftverfejlesztést tanulni.

A saját edzői honlapom elkészítésekor fogalmazódott meg bennem, hogy ez engem komolyabban érdekel, így innen már szinte egyenes volt az út a frontend fejlesztés irányába.”

Már gyerekként, általános iskolában tanult programozni néhány évig, egy nagyszerű tanár irányításával, és bár jól ment neki, akkor még nem igazán ismerte fel ennek az értékét, így nem is merült fel benne, hogy ezt válassza szakmájának. „Később viszont már nem gondolkodtam azon, hogy megélhetek-e belőle vagy sem: egyszerűen csak mentem előre és csináltam” – jegyzi meg.

Krisztina története mutatja, hogy létezhetnek akár éles váltások is, bár az esetében nem kellett túl nagy szakadékot áthidalni, ahogy fogalmazott: „Inkább egy távoli várost láttam magam előtt, ahová előbb-utóbb szeretnék eljutni”. Az első kisebb sikerek erős ösztönzőt jelentettek a számára,  a nehézségeken pedig a csapatmunka segítette át, egyrészt a kollégákkal kiegészítik egymás tudását, másrészt olykor „egy friss szempár újabb nézőpontot hoz egy probléma megoldásához.”

A mostani feladatkörében, szoftverfejlesztőként is kulcsszerep jut a kommunikációs képességeknek: „hasznos, ha valaki jól tud kérdezni (pl. egy specifikáció kapcsán pontosítást kérni) vagy az elképzeléseit mások számára is érthető formában tudja átadni, ami az új javaslatok megvitatásakor, szakmai döntések meghozatalakor kifejezetten jól jöhet.

Rengeteg a fejlődési lehetőség: nagyon sok részterületben lehet elmélyedni, és mindig sok az újdonság is.”

Krisztina a váltás mellett egy küldetést is teljesített a főleg középiskolás lányoknak szóló Lányok Napja Fesztiválon. A memoQ standjánál a szoftverfejlesztői szakmát képviselte, igyekezett kedvet csinálni hozzá; volt, akivel kötetlenül beszélgetett arról, hogy mit csinál egy szoftverfejlesztő, és hogyan telnek a mindennapjai, másoknak játékos feladatokat mutatott, amelyek segítségével képzettség nélkül is bepillantást nyerhettek a tényleges szakmai munkába.

„Mivel ebben a szakmában kevesebb nő dolgozik, jó érzés volt látni, hogy vannak olyan lányok, akik érdeklődnek az IT iránt – foglalta össze a tapasztalatait. – Motiváltuk és biztattuk őket arra, hogy ne a sztereotípiákra, hanem a szívükre, képességeikre és őszinte érdeklődésükre hagyatkozzanak pályaválasztáskor.”

Emberi munkára szükség lesz

A számtalan lehetőség is mutatja, hogy emberi munkára továbbra is szükség lesz. „Az automatizáció egyre nagyobb teret hódít, de mindez nem jelenti azt, hogy kevesebb humán erőforrásra van szükség – nyomatékosítja Kolcsár Erzsébet, – csak a humán erőforrás már más jellegű munkát végez, ami sokkal inkább kreatív, akár adatszinten is. Az emberi tényező szükségessége nem kérdőjeleződik meg.”

A cikk elkészítését támogatta a memoQ, a világ egyik vezető fordítástámogató szoftverének készítője.

Ez is érdekelhet: