A huszadik század második fele a televízió köré szerveződött, katódsugarak segítségével döntöttük el, hogy kire szavazzunk, miről beszélgessünk és merre forgassuk a kanapénkat. Az első két kérdésben már nincs egyeduralma a televíziónak, de mi a helyzet a harmadikkal?
Négy óra és harminckét perc. A magyarok átlagosan ennyi időt töltenek a tévé előtt a Nielsen Közönségmérés adatai szerint – írja a Media1. És ez nem hogy csökkenne, még nő is – 2020-hoz képest a tavalyi harmadik negyedévben öt percet. És annak ellenére, hogy az idősebbek szórakozásának tűnik a televíziózás, a kutatás szerint a fiatal felnőttek, vagyis a 18 és 49 év köztiek is három és fél órát ülnek a készülék előtt. Ezzel együtt persze a hatvan év fölöttiek viszik a prímet hét órával, míg a 15–29 évesek ennek a harmadát töltik tévézéssel.
A globális készülékeladási adatok is kiegyensúlyozott képet mutatnak: az elmúlt hat évben végig kétszáztíz-kétszázhúszmillió televíziót adtak el világszerte.
A LED-tévék élettartama pedig több tízezer óra, ami a napi négy és fél órát alapul véve lehetővé teszi, hogy akár több évtizedig használjuk a tévénket. Ennél persze gyorsabb az innováció: ha a háromdé és a hajlított képernyők nem is találtak be, a HD, majd 4K felbontás, valamint az okostévék elég okot szolgáltattak arra, hogy ne szégyelljük magunkat nagyon, amikor hat-nyolc évente lecseréljük a még tökéletesen működő készülékünket.
A trónfosztás érdeklődés hiányában elmarad
Mindezek alapján nem valószínű, hogy egyhamar tűzre vetnénk a tévéállványainkat, de néhány távoli és kevésbé távoli trend azért siettetheti ezt a folyamatot. A Microsoft például már több mint tíz éve is azt jósolta, hogy mindenhol képernyők fognak körülvenni minket, így gyakorlatilag okafogyottá válna egy külön készülék erre a célra, bár természetesen sokaknál a tévéhez kötött hifirendszer miatt nemcsak a legjobb kép-, hanem a legjobb hangforrás is a televízió.
A VR és az AR szintén befolyásolhatnák, hogy mennyire vágyunk a közös kanapéra, de ezek pont a tévézés közösségi funkciójáról nem vesznek tudomást. Nehéz és szomorú lenne elképzelni, hogy a család összes tagja a saját szobájában, a saját sisakjában nézi az esti filmet – bár tévézés közben már most mindenki a mobilját nyomkodja, legalábbis Amerikában biztosan, ahol van erre vonatkozó, szabadon elérhető adat. Ha a közeljövőben tényleg elterjedtek, megbízhatóak és olcsók lesznek a kihatható kijelzők, akkor elképzelhető, hogy ugyanaz a panel lesz a számítógépünk képernyője és a tévénk is, csak eltérő állapotban, de a belsőépítészek rémálma lenne kitalálni, hogy egy ilyen kütyünek milyen bútoron és hol kell lennie a lakásban.
A cord-cutting, vagyis a hagyományos televízióelőfizetések felmondása pedig szintén nem valószínű, hogy megfékezné a tévéeladásokat. Amerikában a háztartások közel fele nem rendelkezik kábeltévé-előfizetéssel, de a streamingplatformok 4K UHD Dolby Vision adásaihoz pont ugyanannyira egy televízió az ideális, mint a hagyományos tévézéshez. Sőt.
Vagyis hiába emlegetik sokan a televízió halálát, valószínűleg még nagyon messze vagyunk tőle. A cikkünk megírásához ihletet adó Samsung The Freestyle hordozható projektor sem a tévét váltja ki vagy fel, inkább egy újabb felület, ahol nézhetjük a kedvenc sorozatunkat, amikor a kanapé épp túl távol van.
A január elején, a Las Vegas-i CES-en bemutatott kütyü legvonzóbb tulajdonsága ugyanis a hordozhatósága: egy kiló sincs, száznyolcvan fokban elforgatható, vagyis a nappali mellett szinte bárhol, akár a hálószoba plafonjára vetítve, elkezdhetünk vele filmet nézni, majd utána YouTube-diszkózni. A vetített kép mérete akár száz hüvelyk, vagyis két és fél méter is lehet, miközben a The Freestyle háromszázhatvan fokos térhangzással tölti be a szobát. Így elképzelhető, hogy nem is a tévénket fogja lecserélni, hanem a nappalinkat, ha kiderül, hogy a garázsban vagy egy nyári estén a kertben, a ház falára vetítve sokkal hangulatosabban tudunk mozizni.
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Samsung.
