A teljes projektre 99 millió dollárt, vagyis majdnem 30 milliárd forintot szán a magyar állam.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter július végén a Facebookon jelentette be, hogy Magyarországnak ismét lesz űrhajósa, a tervek szerint 2024 végén vagy 2025 elején Farkas Bertalan után újabb magyar asztronauta mehet az űrbe. Szijjártó egyúttal azt is közölte, hogy a magyar kormány egy 99 millió dolláros űriparfejlesztési programot fogadott el, amelynek keretében magyar űripari vállalatok, valamint több magyar egyetem tudományos kutatócsoportja fog együttműködni összesen tizenkét eszközfejlesztési programban és nyolc tudományos kísérletben.
Szijjártó Péter a videóban úgy fogalmaz, hogy a magyar asztronautát a NASA stratégiai partnere fogja az Nemzetközi Űrállomásra (ISS) juttatni.
A magyar közlönyben megjelent részletes szövegből kiderül, hogy a kormány egy houstoni magáncéggel, az Axiom Space-szel egyezett meg, akik bár dolgoztak együtt a NASA-val, de stratégiai partnernek nevezni őket barokkos túlzás. Az Axiom onnan lehet ismerős sokaknak, hogy még év elején ők nyerték azt az egyébként NASA által kiírt pályázatot, amelynek keretében egy hotelmodullal fogják bővíteni a Nemzetközi Űrállomást.
Az Axiom tehát lényegében egy olyan vállalat, ami pénzért árul szolgáltatásokat az űrben. A cég főprofilja eleinte űrállomások és egyéb kiegészítőmodulok fejlesztése volt, ami nem nagy meglepetés, tekintve, hogy Michael Suffredini, az Axiom Space alapítója korábban a NASA-nál 10 évig foglalkozott az ISS fejlesztésével és menedzselésével.
A cég az elmúlt években bővítette a kínálatát, ma már például privát repülésekre is elő lehet náluk fizetni a Nemzetközi Űrállomásra, de az Axiom nemcsak űrturistákkal foglalkozik, hanem olyan kutatókkal is, akik partnert keresnek űrrepüléshez.
A vállalat honlapján látható egy csomag, amely kimondottan nemzeteknek kínál együttműködési lehetőséget, a magyar állam is alighanem ezt az opciót választotta. Az Axiom tájékoztatója szerint a cég nemcsak a repülést biztosítja, hanem az ahhoz szükséges kiképzésben és kiválasztási procedúrában is segédkezik.
Miért nem a Roszkoszmosz?
Az elmúlt években az amerikaiak visszanyerték azt a képességüket, hogy saját maguk végezzenek kilövéseket, de sokáig kénytelenek voltak az oroszok segítségével repülni. Hosszú ideig csak Oroszországon keresztül lehetett az űrbe jutni, emiatt aztán nem csoda, hogy Szijjártó Péter még 2019-ben is azt mondta egy ESA-tanácsülésen, hogy a következő magyar űrhajós a Roszkoszmosz segítségével fog az ISS fedélzetére jutni.
Az űrrepülés 2019 óta nagyot változott, az USA lassan, de biztosan visszaveszi a vezető szerepét. Egyrészt megerősödött a NASA, másrészt megjelentek a SpaceX-hez vagy a Blue Originhez hasonló magáncégek, akik tisztán kereskedelmi alapon működve tudják uralni ezt a versenyen alapuló, még csak gyerekcipőben járó piacot.
A magyar állam valószínűleg egy jobb, könnyebben kivitelezhető konstrukciót kapott az Axiomtól, valószínűleg ezért döntöttek az amerikai cég mellett szemben a Roszkoszmosszal. Dr Pacher Tibor, elméleti fizikus, a Puli Space Technologies igazgatója szerint addig, amíg az amerikaiak csak az oroszokkal tudtak repülni, utanként legalább 50-80 millió dollárt kellett fizetniük a Roszkoszmosznak. A magyar közlöny szerint az űriparfejlesztési keret 99 millió dollárról szól. Arra vonatkozó hivatalos információk egyelőre nincsenek, hogy ez az összeg tartalmazza-e a repülés költségét vagy sem, de az eddigiek alapján arra lehet következtetni, hogy az egész programra jut a fent említett 30 milliárd forintnak megfelelő összeg.
Hőst csinálni
A NASA pályázatát megnyerő és az ügynökséggel partnerségben álló Puli Space vezetője szerint egyáltalán nem értelmetlen magyar űrhajóst küldeni az űrbe.
Egyáltalán nem tartom rossz ötletnek azt, hogy újra legyen magyar űrhajós. Amellett, hogy ismét lehet egy hőst csinálni, van gyakorlati haszna is. Az, hogy egy magyar kutató űrhajós ki tud menni és ki tud vinni magával magyar fejlesztésű eszközöket, az mindenképp hatalmas dolog és ebből az egész magyar űrkutatással foglalkozó ipar profitálhat a jövőben.
– mondta Pacher, aki kitért az űrhajósok kiválasztására is:
Sokan azt gondolják, hogy csak vadászpilóták lehetnek űrhajósok, de ez leginkább csak az űrrepülés hőskorára volt igaz. Ma már lényegében bárki jelentkezhet űrhajósnak, viszont rengeteg kritériumnak kell megfelelni, elsősorban egészégügyileg, másodsorban pedig képzettség terén. Hogy hogyan működik egy ilyen kiválasztási folyamat, remekül demonstrálja az Európai Űrügynökség nemrég lezárult űrhajós-programja.
Magyarországról egyébként a fent említett űrhajós programra 150 ember jelentkezett.
Az Axiom és a magyar állam által szervezett kiválasztási folyamatról egyelőre nem lehet sokat tudni, de mivel az illetékesek többször is kutató űrhajósként hivatkoznak a következő magyar asztronautára, ezért nagy valószínűséggel valamilyen tudományos területről fog érkezni.
Hogy megéri-e a második magyar űrhajósra ekkora összeget fordítani, azt még most nem lehet egyértelműen megmondani.
Rövidtávon nem éri meg, viszont közép vagy hosszútávon valószínűleg már igen. Egyrészt rengeteg magyar fejlesztést lehet ezen a módon a Nemzetközi Űrállomáson tesztelni, ha ezek a berendezések jól szerepelnek, az növelheti az egész hazai iparág ázsióját. És akkor azt se felejtsük el, hogy sokak szerint most éljük az űrhajózás második aranykorát. Ha a híradók végén a kis színesek a világűrbe több mint 40 év után visszatérő Magyarországról és az második magyar asztronautáról fognak szólni, az valószínűleg rengeteg magyar fiatalt fog inspirálni, hogy tanuljanak tovább és válasszák a tudományos pályát.
Hogy ez mennyit ér majd forintosítva a jövőben, azt persze nehéz megtippelni.
Kiemelt kép: MTI/Archív