A Szaturnusz holdja akkor került a csillagászok érdeklődésének a középpontjába, amikor 2015-ben rájöttek, hogy az égitestet teljes egészében óceán borítja, csak az Enceladus ezt trükkösen elrejtette negyven kilométernyi fagyott jégréteg alá.

A csillagászok azóta annyira rágyógyultak a bolygóra, hogy ha ugyanezt egy nővel csinálták volna, már rég távoltartási végzést adtak volna ki ellenük, a folyamatos kukkolásnak pedig meg is lett az eredménye, ugyanis sikerült igazolniuk, hogy az Enceladus óceánjaiban molekuláris hidrogén keletkezik, amiből azt a következtetést vonták le, hogy az óceán alatti forró kőzetréteg és a víz találkozása olyan hidrotermális reakciókat idéz elő, ami elengedhetetlen az élethez.

A kutatók emellett korábban már arra is rájöttek, hogy az Enceladus óceánjaiban az élet kialakulásában szintén fontos szerepet játszó ásványi anyagok is vannak, tehát elméletben minden feltétel adott az élet kialakulásához. Már csak oda kellene menni, és csekkolni valakinek, de a -198 Celsius fokos felszíni hőmérséklet miatt valószínűleg erre nem sokan fognak vállalkozni.