Tíz napig láthatjuk majd, ha minden jól megy.
A ritka, úgynevezett Kreutz-féle napsúroló üstökösök a leglátványosabbak közé tartoznak, de a legkiszámíthatatlanabbak is. Ennek oka, hogy nagyon közel haladnak el a Nap mellett, rendkívüli forróságban, így előfordulhat, hogy útjuk során darabokra hullanak, ha viszont túlélik a napközelséget, fényes és látványos, hatalmas csóvát növesztő alkonyati üstökösök lehetnek.
A C/2026 A1 (MAPS) üstökös mindössze a napátmérő egytizedének megfelelő távolságra halad majd el a napfelszín fölött, miközben hatalmas, a fénysebesség mintegy 0,2 százalékát elérő sebességgel száguld. A hatalmas hőhatás miatt nem csak a jegek, de a szilárd anyagok is párologni kezdenek rajta, a Nap erős gravitációja pedig szét is tépheti az üstökösmagot.
A jelenlegi adatok alapján a csillagászok szerint két forgatókönyv lehetséges:
- a részben egyben maradt mag a napközelség után látványos szürkületi jelenséget produkál;
- a mag szétesik, de az anyagából még így is hosszú, szabad szemmel is észrevehető porcsóva alakul ki alkonyatkor.
Az üstökös április 4-én, közép-európai idő szerint 16:23-kor lesz a legközelebb a Naphoz. Aki ekkor szeretné megfigyelni, a biztonságos észlelés érdekében, meg kell várnia, amíg a Nap már a horizont alatt jár. Ezt követően, április 5-től tíz napon át nyílik a legjobb lehetőség a megfigyelésre a nyugati horizonton, közvetlenül naplemente után. Az égi jelenség észleléséhez nyílt, tereptárgyaktól mentes látóhatár szükséges.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán részletes leírás található az üstökösről és annak megfigyeléséről.
(Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló, MTI. A nyitókép illusztráció.)
Ez is érdekelhet:
Nézd meg, amint 64 000 km/h-s sebességgel csapódik a légkörbe, majd tűzgömbbé válik egy meteor Ohio fölött
Ez a robbanás hozta létre azt az erős lökéshullámot, amely végigsöpört a térségen.
Naprendszerünk egyik legunalmasabb bolygója nem is annyira halott, mint azt eddig gondoltuk
A tanulmány legfontosabb üzenete az lehet, hogy hogy a Merkúr mégsem egy 3 milliárd éves fosszília.
Nagyjából ez a sors várna a Földre, ha ütközne egy kisebb bolygóval
A Holdról tudunk egyet s mást. Nagyjából 384 ezer kilométerre kering a bolygónk körül, ráadásul kötött tengelyforgású, így mindig ugyanazt az arcát mutatja nekünk.
