A Merkúrt sokáig a Naprendszer egyik legunalmasabb égitestének gondoltuk: egy kicsi, kiszáradt, geológiailag kihűlt bolygónak, amely jóformán saját légkörrel sem rendelkezik, és ahol évmilliárdok óta alig történik bármi említésre méltó. Egy új kutatás szerint azonban érdemes kordában tartani a tudományos előítéleteinket is, ugyanis kőzetbolygó felszíne alatt még lehetnek aktív geológiai folyamatok.
A kutatók mesterséges intelligencia segítségével vizsgálták meg újra a NASA Messenger űrszondájának bő tíz évvel ezelőtt készült felvételeit, amelyen lineae-nak nevezett különleges fényes csíkokat kerestek.
Ezekről először egy 2019-es konferencián esett szó: a lineae-k a bolygón található fényes, vonalszerű alakzatok, amelyen gyakran becsapódási kráterek pereménél terülnek el. A jelenlétük arra utal, hogy a Merkúr kérgét kisbolygók hasították át, majd a kéreg mélyebb rétegeiből illékony anyagok törtek a felszínre.
Amikor egy aszteroida becsapódik a felszínbe, az repedéshálózatot hoz létre a kéregben, amelyen keresztül ezek az anyagok feljuthatnak a felszín közelébe. A naphő ezután segít kiszabadítani a gázokat vagy a jeget, amelyek a meredek lejtőkön lefelé haladva világos csíkokat hagynak maguk után.
Összesen 402 lineae-t sikerült beazonosítaniuk a kutatóknak, miután a képfelismerésben gyakran használt konvolúciós neurális háló segítségével újra átnézték az űrszonda teljes adatbázisát. A kutatást Valentin Bickel, a Berni Egyetem kutatója vezette, és az eredményeket a Communications Earth & Environment tudományos folyóiratban publikálták.
A tanulmány szerint ezek a képződmények a Merkúr felszínének legfiatalabb alakzatai közé tartozhatnak, és rokonságban állhatnak a hollows nevű, sekély mélyedésekkel is. Mindkét jelenség arra utalhat, hogy a bolygó belsejéből ma is szöknek fel illékony anyagok. Az viszont még rejtély, hogy milyen gyorsan alakulnak ki ezek a csíkok
Elképzelhető, hogy egyetlen gyors esemény hozza létre őket másodpercek leforgása alatt, vagy évtizedek lassú munkájáról van szó, és centiméterről centiméterre növekednek.
Valentina Galluzzi, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet munkatárs szerint a tanulmány legfontosabb üzenete az, hogy a Merkúr nem halott, nem egy 3 milliárd éves fosszília. Idővel pedig talán arra a kérdésre is fény derülhet, hogy a felszabaduló illékony anyagok a bolygó fiatal korából maradtak hátra, vagy a Merkúr belseje még ma is elég aktív ahhoz, hogy újratermelje ezeket az anyagokat.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Sky&Telescope)
