Lélegzetelállító látványt nyújt a megarakéta, amivel visszatérünk a Holdra

Négy, autó méretű motorja van, harminckét emelet magas, és folyamatosan követhetjük.

Több mint egy évtizede bütyköli a NASA az új megarakétát a Holdra való visszatéréshez. A gigászi, harminckét emelet magas eszköz végre elkészült, ezekben a hetekben az utolsó tesztek zajlanak, hogy a következő években több lépcsőben ismét eljusson az ember a Holdra, 1972 óta először. Az Artemis program egyik főszereplője, a New York-i szabadságszobornál is magasabb, 2500 tonnás rakéta lenyűgöző:

a Space Launch System (SLS) belsejében négy, autó méretű hajtómű dolgozik majd, az oldalán két gyorsító lesz, a tetején pedig az Orion űrhajó.

A rakéta előkészítését remekül dokumentálja a NASA, a fotók, élő közvetítések és szöveges infók mellett az elmúlt hetekben folyamatosan posztolt rövid, ám annál látványosabb videókat is:

The Vehicle Assembly Building High Bay 3 doors are now fully open. pic.twitter.com/fCuucQbAQr

— NASA's Exploration Ground Systems (@NASAGroundSys) March 17, 2022

?? Welcome to the Vehicle Assembly Building, crawler-transporter 2! pic.twitter.com/Te7ECoUkvl

— NASA's Kennedy Space Center (@NASAKennedy) March 15, 2022

TWO. PLATFORMS. LEFT. ?? pic.twitter.com/Mfk34D97gd

— NASA's Kennedy Space Center (@NASAKennedy) March 14, 2022

Jól látszanak az elképesztő méretek a Kennedy Űrközpont felvételein, amit egyrészt az emberes misszió magyaráz, másrészt maga a cél: a NASA állandó bázist építene a Holdon. A programnak része még a SpaceX Starship nevű Holdon landoló egysége is. A fentiek évtizedes előkészítése érkezett mérföldkőhöz a héten, amikor az SLS elhagyta a nemkülönben mega méretű szerelőcsarnokot, hogy átguruljon a hat kilométerre, a floridai Cape Canaveralon lévő indítóállomásra.

„Emblematikus pillanata ez a járműnek” – foglalta össze a helyzetet lényegre törően Tom Whitmeyer, a NASA kutatási rendszerek fejlesztéséért felelős társadminisztrátora.

Útban a kilövőállomásra (Fotó: NASA's Kennedy Space Center)

Érthető, hogy a NASA élő adásban közvetítette, amint a toronyháznyi rakéta elhagyja a szerelőcsarnokot. A művelethez még a jó öreg lánctalpas transzportert is alaposan fejleszteni kellett, hiába szállít már több mint ötven éve rakétákat az indítóállásra. Továbbá külön súlytesztekkel mérték, hogy biztosan elbírja-e a behemót SLS-t. Végül a rakéta álló helyzetben kigurult a csarnokból, és megkezdte az órákon át tartó útját a kilövőállomásra.

A NASA élő közvetítése:

Mi várható most?

A következő hetekben elvégzik az utolsó teszteket, és ha minden jól megy, már júniusban elindulhat az Artemis–1 misszió. A legizgalmasabb az április 3-i, nagyjából nyolcórás teszt lesz, amikor

teljesen feltöltik az SLS üzemanyagtartályait szuperhideg hajtóanyaggal, köztük folyékony hidrogénnel és folyékony oxigénnel, majd lényegében végigmennek a tényleges kilövés protokollján, egészen a visszaszámlálásig, amit tíz másodperccel az „indítás” előtt abbahagynak.

Ebben az első körben (Artemis–1) még űrhajósok nélkül kerüli meg a Holdat az Orion, két év múlva az Artemis–2 tíz napot tölt majd az űrben négy asztronautával, végül az Artemis–3 beteljesíti a küldetést, hogy 2025-ben, ötvenhárom év után ismét ember lépjen a Holdra.