A finnek úgy döntöttek: ideje megépíteni a világ első állandó atomhulladék-tárolóját.
Legalább a következő százezer évig biztonságosan tárolná a kiégett urán fűtőelemeket a finnországi Onkalo („mély kút”) nukleárishulladék-tároló, amelyet 2024-ben terveznek átadni. A helyszín egy kis sziget az ország délnyugati szegletében, az alig tízezres Eurajoki városka mellett.
Finnországban elfogadóbbak az atomenergiával, mint általában Európában: a mindössze 5,5 millió lakosú országot kevés erőmű is el tudja látni árammal, ami csökkenti a kockázatokat is. A szakértők úgy látják, az Onkalo-projekt sikere „tükrözi Finnország egyedülálló politikai és kulturális viszonyait: erős az intézményekbe vetett bizalom, elkötelezett a közösség, az ipari, politikai és gazdasági erők egyensúlyban vannak”.
Az alacsony népsűrűség és a hosszú tengerpart idilli körülményeket kínál mind a reaktoroknak, mind a világ első állandó nukleárishulladék-tárolójának.
A pontos helyszín Olkiluoto szigete, ahol éppen csak annyian vannak, ahányan a rendszer működtetéséhez kellenek.
„Eurajokiban szinte mindenkinek van rokona vagy barátja, aki dolgozott már a helyi atomerőműben, így nem idegen számukra a tevékenységünk” – magyarázta a Science magazinnak a nukleáris hulladéklerakó telepet megtervező és kivitelező Posiva cég egyik középvezetője, Janne Mokka.
A Botteni-öbölben található Olkiluoto jelenleg két atomreaktornak ad otthont, a harmadik pedig éppen épül – együttesen Finnország teljes áramigényének 40 százalékát fedezik majd. Logikus tehát építeni egy nukleáris hulladéklerakót is, de ehhez közmegegyezés kellett az állandó tárolóról.
A folyamat évtizedekig tartott, még 1990-ben indult, a helyszín felkutatásával. Olkiluoto a forralóvizes reaktorok (Boiling Water Reactor, BWR) természetes otthona, mert ezekhez biztonsági okokból folyamatosan áramoltatni kell a hideg vizet. Bár a nukleáris hulladéknak ellensége a víz, az Onkalót mélyen beássák majd az alapkőzetben lévő sajátos, csaknem vízzáró formába.
Ennek a természetes vízzáró sziklának a közepébe – a lehető legtávolabb két törésvonaltól – fúrják majd a hulladéktárolót. Még a földalatti kőzetbe is befúrnak majd, ám a tényleges atomhulladék-tárolásról csak azután döntenek, miután ellenőrizték, hogy vannak-e apró repedések a sűrű alapkőzetben. Ahol vannak, azokat a helyeket nem használják majd.
Amikor a használt fűtőelemek megérkeznek, először öntöttvas hordókba teszik, majd csekély reakcióképességű argongázzal kezelik, aztán mindezt réz hordókba pakolják és lezárják.
Az igazi aggodalmakat a korrózió okozza, de a réz lassan korrodál, és elvileg maga a víz megoldja a kérdést: a Posiva szakemberei szerint mire bármennyi víz eljut a nukleáris hulladék lezárt rézhordóiba, az összes oldott oxigént felemésztik a kémiai vagy mikrobiális reakciók, kevésbé reakcióképessé téve azt.
„Finnországban nagyon magas a tudomány és a hatóságok iránti bizalom. Ha a nemzeti hatóság biztonságosnak nyilvánítja a tárolót, akkor nem aggódnak miatta – mondta Matti Kojo politológus. – Ugyanez a projekt jó eséllyel bukásra lenne ítélve más országban, ahol ez a bizalom alacsonyabb szinten mozog.”
A hulladékot mintegy 100 alagúton át temetik majd el, 430 méterrel a talajszint alatt. Az Onkalón belül többféle módszerrel is igyekeznek megakadályozni, hogy a víz elérje a hordókat.
Ez is érdekelhet: