Volt körülbelül másfél évtized az életemben, amkor nagyon vágytam egy okosórára, pedig még azt sem tudtam, hogy így hívják azt, amire vágyom. Sőt: igazából nem is hívták akkor még sehogy ezt a fajta kütyüt, mert nem is létezett. Sci-fi regények léteztek csak, amikben megírták, hogy egyszer majd valami ilyesmi is létezni fog. Mint Nemere István Holtak harca című könyve például. Igazán váteszi képességekre vall, ahogy Nemere 1986-ban, nyolc évvel az első annyira-amennyire okos okostelefon (IBM Simon) piacra dobása, 13 évvel az első GPS-es mobil (Benefon Esc!), ugyanennyivel az első frontkamerás mobil (Kyocera VP 210) előtt írt egy csuklóra szíjazható személyi kommunikátorról, amit 2179-ban kapott meg (fog megkapni) a hibernációból ébredő főhős.

„Iva az egykori kvarcórához hasonló, csak annál valamivel nagyobb, fémes csillogású szerkezetet tett az asztalra. – Íme… a karodra csatold, mint régen az órát; így hordja mindenki. Mellesleg elektronikus óra is van beleépítve. Ez egy miniatűr méretű, rádióhullámokkal működő videotelefon. Bárhol a Földön használható, és a bolygók emberlakta települései közelében is. A hívószáma azonos a tulajdonos azonossági számával. Itt vannak az apró nyomógombok. Ha lenyomod az elsőt, szólj bele itt a képernyő melletti kis lyukba, az egy tűmikrofon. Ne úgy, Vincent! Nem kell egészen a szádhoz vinni, a mikrofon igen érzékeny. Belemondod a hívandó számot, és a szerkezet azonnal kapcsolja. A képernyőn megjelenik a hívott fél arca… a többi gombbal megtudhatod a pontos időt – a szerkezet kívánságra emberi hangon közli vagy kivetíti a számjegyeket a csöpp képernyőre. A piros gombbal életveszélyt jelezhetsz, a Szolgálat legközelebbi egysége azonnal a segítségedre siet. Itt az instrukció, számtalan dolgot lehet még elintézni a VT segítségével… Majd belejössz. Az a fontos, hogy soha ne vedd le; akár a fürdőmedencében is a karodon lehet, vagy az űrbe is kimehetsz vele, ez mindent kibír. Úgy van konstruálva… Bárki bármikor hívhat rajta keresztül, és te is hívhatsz bárkit.”

A csuklóra csatolható VT iránti vágyakozásom mára teljesen elmúlt, hiszen egy mai mobiltelefon sokkal-sokkal többet tud, mint amit Nemere bele bírt képzelni '86-ban egy ilyen kütyübe. Sőt: megvan az az előnye is, hogy nem kell a csuklóra csatolni. Számomra az egyik legnagyobb könnyebbség, amit a mobiltelefónia hozott, hogy megszabadulhattam a kényelmetlen, izzasztó, utálatos szükséges rossztól, amit karóra néven ismerünk. Amióta úgyis ott van a zsebemben az egész internettel együtt a pontos idő is, alig-alig volt rajtam karóra. Minek?

Amikor viszont a Samsung megkeresett minket azzal, hogy nincs-e kedvünk tesztelni legújabb okosórájukat, a Galaxy Watch 5 Prót, úgy döntöttem, teszek vele egy próbát. Nagyon rövid próba lett.

Szó se róla, a Samsung Galaxy Watch 5 Pro igazán esztétikus, súlyos, precízen kidolgozott, minőségi termék. Jó érzés kézbe venni, felcsatolni, simogatni élénk színekkel és kiváló képminőséggel rendelkező kijelzőjét. Szíjjal együtt tán öt deka is megvan, ami szerintem nem baj;

legalább érezni, hogy kaptunk valamit azért a százötvenezer forintért, amennyibe a kütyü az árösszehasonlítók szerint minimum belekerül.

Felhasználói felülete jópofa és intuitív, szinte süt belőle, hogy az unalmas szögletes mobil képernyőkön matatás után a fejlesztők élvezték, hogy végre valami új dolgon dolgozhatnak, amikor ezt a szó szerint és funkcionálisan is kerek UI-t összerakták.

Ha akarnék okosórát, biztos valami ilyesmit akarnék, Nekem kifejezetten szimpatikus más tesztekben legtöbbet kritizált tulajdonsága, miszerint nagy, vastag és nehéz. Funkcionálisan viszont semmit sem adott hozzá az életemhez, sőt. Már a második napon idegesített, hogy merül, hogy tölteni kell, hogy a kocsiban már nemcsak a telefon és az autó kihangosítója, hanem egy harmadik eszköz is zenél, ha hívásom van. Ha pedig valami mobilos dolgot akartam csinálni, sokkal egyszerűbb volt az úgyis a zsebemben vagy a közelemben lévő mobilt használni a jóval nagyobb kijelzővel és virtuális billentyűzettel. Még a városi navigációhoz is inkább elő-előkaptam a telefont, mert jobb volt a nagyobb térképen nézni, látni, hogy épp merre járok.

A harmadik nap reggelre le is merült a kütyü, akkor levettem, és soha többet nem vettem fel újra.

Sportolás és egészségügyi dolgok; EKG, pulzusmérés, véroxigén-mérés, alvásfigyelés, túrázási, futási, kerékpározási statisztikák, ilyesmi; ezek azok a funkciók, amik igazán értelmet adhatnak egy smartwatchnak. A szép, szürke (vagy fekete, ez a két szín létezik) Samsung óra tudja is ezeket, bár a profi kütyüs szakoldalak szinte tudományos igényű tesztjei szerint erősen vitatható precizitással. Aki tehát vagy egészségügyi okokból, vagy sportstatisztikai érdeklődésből szeretné folyamatosan monitorozni néhány biológiai értékét, biztosan hasznát veszi egy smartwatchnak, még ha fenntartásokkal is kell kezelnie az adatokat.

Akinek mondanak valamit az okosorológiai katalógusadatok, azoknak még elárulom, hogy a Galaxy Watch 5 Pro-n 1,4 colos, 450×450 pixeles Super AMOLED kijelző található, processzora Exynos W920 Dual-Core, 1,18 GHz órajellel. Másfél gigabájt a RAM, 16 GB a memória. Az 590 mAh-s akku mágneses rögzítésű induktív töltővel tölthető, ami USB-C-s konnektorban végződik. Az óra gyári dobozában nincs ehhez passzoló 230 voltos USB-C-s átalakító, szóval kell venni egyet az egyszerűbb töltéshez, ha nincs még otthon ilyen (és nem akarunk a laptop USB-csatlakozójával vacakolni, ahogy én töltöttem az órát). Egy töltés normál használat mellett inkább csak egy napra elég, mint kettőre.

A navigáció kezeli a GPS, a Glonass, a Beidou és a Galileo adatait is. A konnektivitás mindenre kiterjed; a Bluetooth, WiFi, NFC mellé felárért saját integrált SIM-kártyás, LTE-s verzió is kapható az órából. A Galaxy Watch 5 Pro 8-a vagy fejlettebb androidos, legalább 1,5 GB RAM-mal rendelkező mobillal társítható.

Nagyon szép tárgy, csodálatos, hogy miket tud, és igen, lehet vele telefonálni; nem kell elővennünk a mobilt, ha hívásunk van, közvetlenül az órával is beszélgethetünk. Tulajdonképpen sajnálom is, hogy nekem ez nem kell, de hát tényleg nem kell. Egyszerűen nincs rá szükségem, de nem csak erre: semmilyen okosórára vagy okoskarkötőre sem. Talán majd egy szívroham után, vagy ha elkezd érdekelni, hogy hányat léptem egy nap. De egyelőre remekül elvagyok a mobillal a farzsebemben, köszönöm szépen.

Ennek a nem is olyan rég még szintén csak sci-fikben megtalálható kütyünek viszont nagyon is látom a gyakorlati hasznát: