Életbevágóan fontos célpont az ember számos szúnyogfajnak, azoknak, amelyeknek legalább egyszer az életükben vért kell szívniuk, hogy szaporodhassanak. Komplett radararzenál segíti őket az áldozatok megkeresésében, pontosabban százötvennél is több receptor: ezekkel érzékelik többek az általunk kilélegzett szén-dioxidot, a testhőt, a bőrből felszabaduló zsírsavakat.

És ha megtalálnak, jöhet a vérszívás, ami kizárólag a nőstény szúnyog privilégiuma.

Amikor csípnek, valóságos szerszámosládával dolgoznak: hat tűszerű csápot használnak a folyamat során, és ez sokkal ijesztőbb, mint amit érzünk, amikor ránk szállnak:

A két tű végén apró recék vannak, ezekkel hatol be a szúnyog a bőrréteg alá, további két tűvel nyitva tartja a szúrás helyét a harmadik páros számára. Nyitva tartani azért is kell, mert a szúnyog nem feltétlenül talál azonnal eret, néha keresnie kell odabent a forrást.

Így jutunk el az utolsó két tűig, melyek egyike a véráramlást fokozó nyálat csepegtet a bőr alá, hogy a másik (tehát a hatodik tű) hatékonyabban szívhassa fel azt.

A becsöpögtetett nyál az oka a szúnyogcsípés utáni viszketésnek és feldagadó bőrnek. Ezt a jelenséget ábrázolja igen plasztikusan az alábbi videó:

Mit csinál a szúnyog a vérrel? Gyorsan elkezdi kiszűrni belőle a tápláló, fehérjében gazdag vörös vérsejteket, míg a vizet kiüríti. Szűrés nélkül durván csak tizede annyi vért szívhatnának fel.

A betegségek terjesztése semmire nem jó nekik, azt csak úgy mellékesen végzik.

Sok forrás szerint a szúnyog a legveszélyesebb állat az emberre: évente egymillióan halnak meg az általa terjesztett betegség miatt, és értelemszerűen ennél jóval többeket betegít meg olyan kórokkal, mint a malária, a dengue-láz vagy a Zika-vírus, hogy csak párat említsünk.

Felmerül az emberben, nem lenne-e jobb egyszerűen kiirtani az összes szúnyogot? Erre többféle ötlet született az irtástól a nőstény szúnyogok génmódosításáig, ám ahogy sejthető, nem lenne igazán jó:

Miután a szúnyogok már százmillió éve, jóval az ember előtt megjelentek a Földön, nélkülözhetetlen részei a táplálékláncnak. A lárváik alapvető táplálékot jelentenek a költöző madaraknak, számos halfajnak, tehát számos madár, hal, kétéltű és rovar maradna elegendő élelem nélkül, ami továbbgyűrűző hatással járna.

Ami jó hír lehet ebben a komplex és ijesztő rendszerben, hogy a háromezer-ötszáz ismert szúnyogfaj közül csak mindössze kétszáz szívja az ember vérét, és csak három nemzetség (Anopheles, Culex, Aedes) terjeszt betegségeket – ők viszont elég hatékonyan.

(Nyitókép: Unsplash)

Ez is érdekelhet: