A tóparton csak idegesítő, alaposan megnézve viszont kifejezetten ijesztő a szúnyogcsípés.
Életbevágóan fontos célpont az ember számos szúnyogfajnak, azoknak, amelyeknek legalább egyszer az életükben vért kell szívniuk, hogy szaporodhassanak. Komplett radararzenál segíti őket az áldozatok megkeresésében, pontosabban százötvennél is több receptor: ezekkel érzékelik többek az általunk kilélegzett szén-dioxidot, a testhőt, a bőrből felszabaduló zsírsavakat.
És ha megtalálnak, jöhet a vérszívás, ami kizárólag a nőstény szúnyog privilégiuma.
Amikor csípnek, valóságos szerszámosládával dolgoznak: hat tűszerű csápot használnak a folyamat során, és ez sokkal ijesztőbb, mint amit érzünk, amikor ránk szállnak:
A két tű végén apró recék vannak, ezekkel hatol be a szúnyog a bőrréteg alá, további két tűvel nyitva tartja a szúrás helyét a harmadik páros számára. Nyitva tartani azért is kell, mert a szúnyog nem feltétlenül talál azonnal eret, néha keresnie kell odabent a forrást.
Így jutunk el az utolsó két tűig, melyek egyike a véráramlást fokozó nyálat csepegtet a bőr alá, hogy a másik (tehát a hatodik tű) hatékonyabban szívhassa fel azt.
A becsöpögtetett nyál az oka a szúnyogcsípés utáni viszketésnek és feldagadó bőrnek. Ezt a jelenséget ábrázolja igen plasztikusan az alábbi videó:
Mit csinál a szúnyog a vérrel? Gyorsan elkezdi kiszűrni belőle a tápláló, fehérjében gazdag vörös vérsejteket, míg a vizet kiüríti. Szűrés nélkül durván csak tizede annyi vért szívhatnának fel.
A betegségek terjesztése semmire nem jó nekik, azt csak úgy mellékesen végzik.
Sok forrás szerint a szúnyog a legveszélyesebb állat az emberre: évente egymillióan halnak meg az általa terjesztett betegség miatt, és értelemszerűen ennél jóval többeket betegít meg olyan kórokkal, mint a malária, a dengue-láz vagy a Zika-vírus, hogy csak párat említsünk.
Felmerül az emberben, nem lenne-e jobb egyszerűen kiirtani az összes szúnyogot? Erre többféle ötlet született az irtástól a nőstény szúnyogok génmódosításáig, ám ahogy sejthető, nem lenne igazán jó:
Miután a szúnyogok már százmillió éve, jóval az ember előtt megjelentek a Földön, nélkülözhetetlen részei a táplálékláncnak. A lárváik alapvető táplálékot jelentenek a költöző madaraknak, számos halfajnak, tehát számos madár, hal, kétéltű és rovar maradna elegendő élelem nélkül, ami továbbgyűrűző hatással járna.
Ami jó hír lehet ebben a komplex és ijesztő rendszerben, hogy a háromezer-ötszáz ismert szúnyogfaj közül csak mindössze kétszáz szívja az ember vérét, és csak három nemzetség (Anopheles, Culex, Aedes) terjeszt betegségeket – ők viszont elég hatékonyan.
(Nyitókép: Unsplash)
Ez is érdekelhet:
Kirándulás közben megcsípett egy szúnyog? Nyomd fel a Szúnyogmonitor.hu-n!
Ne hagyjuk a szúnyogbűnözést!
