Napra pontosan tizenkilenc éve, azaz 2006. július 26-án a Hubble űrteleszkóp egy korábban sohasem látott csillagászati eseményt örökített meg: azt, ahogy az Uránusz öt legnagyobb holdjának egyike, az Ariel árnyékot vet a bolyóra, pontosabban annak felhőzetére. Ha akkor az Uránuszon tartózkodtunk volna, teljes napfogyatkozásnak lehettünk volna a szemtanúi, vagyis annak, hogy az Ariel rövid időre eltakarja a Napot:

Miért olyan különleges? Mert a holdjai úgy keringenek az Uránusz körül, hogy ritkán vetnek árnyékot annak felszínére. Ez pedig azért van így, mert a bolygó forgástengelye majdnem a keringési síkjában van, vagyis a planéta lényegében az oldalára billenve forog, a Naprendszer többi bolygójához képest 90°-kal eldőlve. Mindemellett az Uránusz holdjai az egyenlítője felett keringenek a bolygó körül, így pályájuk csak 42 évente igazodik a Naphoz. Tehát a jelenség igencsak ritka, közel fél évszázadot kell várni rá, legutóbb, 1965-ben volt ilyen, akkor viszont még nem állt rendelkezésre megfelelő technológia egy ilyen kép elkészítéshez.

(Forrás: NASA / Hubblesite, fotó: NASA)