Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk – éppen ezért a korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amennyiben a folyamat sokáig tart, a korallok elpusztulnak, ez pedig súlyos csapást jelenthet az élőhelyként és táplálékként a virágállatokra támaszkodó halakra, rajtuk keresztül pedig ránk, emberekre is.
Nemrég elvégzett vizsgálatokból az derült ki, hogy soha nem látott mértékű korallfehéredés sújtja a már amúgy is legyengült ausztrál Nagy-korallzátonyt egy 1500 kilométeres szakaszát. A fehéredés a koralltelep középső harmadára koncentrálódik, míg a tavalyi elsősorban az északi részre összpontosult – az eredmények szerint Földünk legnagyobb korallzátonyának mindössze a déli harmada maradt viszonylag érintetlen. A szakértők szerint a két esemény időbeli közelsége miatt a koralloknak nincs esélyük regenerálódni – ehhez ugyanis 10 évre és a tengervíz gyors lehűlésére volna szükség. A queenslandi James Cook Egyetem tengerbiológusa, James Kerry példátlannak nevezte a károkat. Mint fogalmazott:
„azt mondanám, hogy a középső szakasz jelenleg ugyanolyan mértékű korallfehéredést szenved el, mint tavaly az északi harmad”.
Az egyetem kutatója, Terry Hughes szerint a világ kormányainak azonnal cselekedniük kell a klímaváltozás megállítása érdekében, hogy megakadályozzák a további korallfehéredést. A szakember szerint a tavalyit is beleszámítva 1998 óta ez a negyedik tömeges korallfehéredés a területen, és mindig eltérő hosszúságú idő telt el a jelenségek között, de ilyen rövid időn belül még sosem került sor újabb fehéredésre. Éppen ezért egy 9 millió dolláros projektbe vágnának bele az ausztrálok, hogy napenergiával működő hajók segítségével szívják fel 40-50 méteres mélységből a hideg vizet, amellyel „megfürdetnék” a korallzátonyt – ez bár kétségkívül nem oldaná meg a problémát, némiképp lassíthatná a folyamatot.
(forrás: BBC, Huffington Post, MTI)