Az élethez nem ideális helyszín, az életünkhöz szükséges energia megtermeléséhez viszont az lehet a sivatag.
Már a szó is ijesztő: elsivatagosodás. A sivatagban ugyanis nem lehet, vagy nagyon nehezen lehet élni, növényt termelni, állatot tenyészteni, közlekedni, tájékozódni, szóval gyakorlatilag mindent, az pedig, hogy korábbi termőföldek válnak sivatagossá, riasztó folyamat.
Nézzünk csak egy sivatagot, a legnagyobbat, az afrikai Szaharát: területe 9,4 millió négyzetkilométer, amit nehéz felfogni, úgy viszont talán könnyebb, ha azt mondjuk: ez kicsit több mint száz Magyarországnyi. Nem, így sem lehet felfogni, de a lényeg, hogy olyan iszonyú nagy, hogy a sivatagi energiatermelésről szóló hírek mindenképp figyelemre érdemesek.
A legevidensebbnek tűnő módszer, hogy a sivatagi területekre óriási napelemeket telepítenek. Van is ilyen, például az USA-beli Mojave-sivatagban, ahol nem csak a nálunk ismert napelemeket terítettek ki, hanem tükrökkel vetítik a fényt tornyokra, amelyekkel vizet forralnak, majd a gőzzel hajtott turbinák fejlesztik az elektromos áramot.
Az inkább az olajáról ismert Közel-Keleten is elkezdték kihasználni a sivatag nyújtotta lehetőségeket: Abu-Dzabi sivatagi területén mintegy két négyzetkilométeren tekereg egy olajvezeték, amelyekre szintén tükrök vetítik a napfényt, és a forró olajból termel elektromos áramot egy erőmű.
Ennyire mégsem egyszerű a helyzet: egyrészt nagyon drága a telepítés, másrészt a szél és a homok is ellensége a rendszernek, márpedig a sivatagban mindkettő elég gyakori, az ezek elleni védekezés szintén sokba kerül. A szakértők úgy kalkulálnak, a technológia fejlődésével tíz éven belül a hagyományos, fosszilis energiahordozókból származó árammal versenyképes áron termelnek majd a sivatagi naperőművek is. Többek között Kínában, Indiában és Dél-Afrikában is épülnek már rendszerek.
Chilében egész különleges módon használnák ki a sivatagot és az óceánhoz közel fekvő hegyeket: az Atacama-sivatagban termelt napenergiával szivattyúznák a vizet az Andokban lévő víztározóba, ami onnan lezúdulva hajtana meg két vízerőművet.
Az afrikai sivatagokban termelt áram Európa energiaigényének ötödét fedezné, a tervek szerint a század közepére épülhet ki a rendszer. Remélhetőleg úgy, hogy ezúttal ne csak elvegyünk valamit Afrikától, hanem az ottaniak is profitáljanak az energiatermelés új fejezetéből.
