Ritkán vállalok városon belül 35 kilométeres túrát egy levesért, de ezúttal nagyon megérte ellátogatni a Sárkány Center 29-es épületébe, a repülőtérre vezető gyorsforgalmi út mellett. Amióta Hanoiban igazi phó (ejtsd kb.: fö) levest ettem, azóta keresem itthon is ezt a fantasztikus marhahúslevest, és minden alkalmat megragadok, hogy felkutassam akár házi készítésű, akár éttermi változatban a legjobbat belőle. A döntő lökést ezúttal egy gyönyörű vietnami gasztrovideó adta, nem volt kérdés, hogy megéri-e az utazás az állítólagos legjobb phó megkóstolásáért.

A Hoa Sen távolról sem nevezhető étteremnek, az ázsiai vendéglátóktól megszokott puritanizmus jellemzi a berendezést, viszont - ami nagyon jó döntés - a tavaly nyáron nyitott hely az önkiszolgáló működésről, a minőség érdekében, átállt a rendeléses üzemmódra. Étlap még nincs, de nem is kell, tudom, hogy mit kérek, egy phó levest. Hangsúlyozottan nem az európaizált, azaz lebutított, hanem az autentikus verzióban: minden fűszerrel és fűszernövénnyel, ami kell bele. (Ezt fontos elmondani a rendelésnél!) Alig pár perc múlva érkezik a nagytányérnyi gőzölgő csoda, rengeteg házi készítésű rizstésztával, friss fűszernövényekkel, és nagyon jó minőségű vékonyra szeletelt marhahússal. Mellé citromdarab és chili-ecetes fokhagyma, meg egy erős pistának látszó tárgy, amit kihagyok, de a másik kettőből bőségesen teszek a levesbe, úgy az igazi, ha savanyú is és csíp is. És ha érződik benne a sok-sok órán keresztül főzött csontok íze, és a négy alapfűszer, a csillagánizs, a szegfűszeg, a fahéj és a kardamom összhangja. A Hoa Sen phó-je pedig éppen ilyen, pont olyan finom, mint az anyaországban, ahol reggeltől estig ezt eszi mindenki az utcán guggolva, vagy étteremben ülve. Illatos és aromás, tökéletes.

Ettem még vietnami tavaszi tekercset ropogósra sütve édeskés szósszal tálalva, és sült banánt is, de nem ezek miatt leszek törzsvendég, hanem a phó miatt. A legjobb a városban.