A kilencvenes évek közepén építette a BMW ezt a prototípust, ami a roadsterek és a terepjárók legjobb tulajdonságait egyesíti. A Z18 érdekes kísérlet maradt, pedig szívesen kipróbálnánk, miután megtudtuk, mi hajtja.
A nyolcvanas évek közepén alapította azt a fejlesztőközpontját a BMW, aminek az első munkája rögtön legendává vált, a BMW Technik által kidolgozott Z1-et limitált példányszámban gyártották is, mára óriási ritkaságnak számít. A részlegnél ezt követően számos izgalmas prototípus készült, most ezek közül mutatunk meg egy újabbat.
A Z18 a roadsterek és a terepjárók legjobb tulajdonságait egyesíti,
a kilencvenes évek közepén népszerű enduro motorkerékpárok adták hozzá az ihletet. A műanyag karosszériás jármű olyan egyszerű, amennyire csak lehet, teteje például egyáltalán nincsen, ezért a rádiója elbújtatható egy fedél alá, az üléseit pedig vízálló anyag borítja.
Lehet, hogy a formájával nehezen barátkozol meg,
pedig az 1995-ben bemutatott prototípus vonalaiban felfedezheted az éppen akkor gyártásba került Z3 stíluselemeit is. A Z18-nak azonban nem a formája a lényeg, még ha meg is próbálták felkelteni az érdeklődést a mini sárvédőkkel és a tappancs-mintás gumiabroncsokkal.
A Z18-at ugyanis a BMW remek 4,4 literes V8-as benzinmotorjával szerelték, ami 355 lóerős teljesítményt ad le, és ötfokozatú kézi váltóval mind a négy kereket hajtja.
Ha másért nem, ezért biztosan mennénk egy kört a BMW egyik legfurcsább szerzetével, ami jóval a Range Rover Evoque előtt feltalálta a kabrió terepjárót.
