A rekordok Silverstone-ban, Monzában, Estorilban, valamint a Hungaroringen és a Spa-Francorchamps-on születtek, az új rekordokat a sorozatgyártású változattal érték el, nem hajtottak végre szerkezeti módosításokat.

Nincs mese,

az új Civic Type R az egyik legjobb utcai versenyautó, ami valaha készült,

ezt mi is megtapasztaltuk már tavasszal, múlt héten pedig azt is, hogy jutott el idáig a Honda ezzel az autóval.

A Playerrel hálistennek elég jó dolgok történnek autós fronton: a legizgalmasabb programokon vehetünk részt, az importőrök jóvoltából, elsőként tesztelhetjük az új modelleket, de olyan eseményt, amit a Honda rendezett szűk körben, európai újságírók számára, nem tartanak minden hétfő délután.

Nagy titok övezte a Június 7-i sajtóeseményt, mindössze annyit tudhattunk meg előre, hogy 12:00, Hungaroring. Legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy

az elmúlt 4 generáció Honda Civic Type R autóit fogjuk vezetni a Hungaroringen,

ahogy azt sem, hogy dolgunk lesz a Honda TCR autójával, bár kicsit gyanús volt, hogy a parkolóban feltűnt Michelisz Norbi privát Type R-je, az utolsó boxban pedig ő maga is.

Szóval igen, az volt a hétfő délutáni program, hogy meg kellett hajtani sorban a Civic Type R generációkat, egészen konkrétan ezeket:

EP3, 2001-2005 (215 Le)

FN02, 2006-2011 (225 Le, 215Nm)

Mugen RR, 2008 (240 Le, 218 Nm)

FK2, 2015 - (310 Le, 400 Nm)

A feladatot level kettőn kellett végrehajtani, ugyanis a korábbi modellek a szigetország rendszámával érkeztek, vagyis rossz helyen volt a kormányuk, ami a versenypályán súlyos másodperceket jelentett számunkra.

Egészen elképesztő, ahogy a mostani, turbós modellhez képest a 2001-es generáció egy súlytalan hétköznapi utcai autó érzését nyújtotta (pont egymás után volt lehetőségünk kipróbálni a kettőt, a 2015-ös évjárattal kezdve), holott pontosan tudjuk, milyen jó is (volt korábban ezt a 215 lóerős autót) vezetni. Ez a mostani modell még az előző generációhoz képest is óriási ugrás, egy nagyon masszív szintlépés.

A pályát valamennyire ismertem, korábban párszor motoroztam rajta nyílt napokon, mondhatom, hogy talán nem is vagyok annyira kutyaütő, anno 2:05.00 körüli időket tudtam rajta motorozni (egy 2007-es utcai R1-el a lábaim között), ami a hétköznapi ember mércéjével elég fasza, de egy komolyan vett amatőr pályamotorozós társaságban a 2:00.00 körüli időket tekintik értelmezhető eredménynek.

Ezek után, az új Typr R-rel sikerült 2:27.00 körüli időt mennem, és azt éreztem, ha még három napom lenne, nagyjából 2:22.00 körüli időre lennék képes, ha kiszáll mellőlem az instruktor, aki kb 80 kiló volt. Norbi is megmondta, a pályán 10kg=1 másodperc. Az ő szintjén, az ő autójával, nyilván. Szóval ezzel a generációval sikerült a legfényesebb időt mennem, ami szinte centire ugyanaz volt, mint az Origos és ex-Jalopnikos újságíró kollégák ideje, a többivel kronológiailag visszafelé 2:33.00, majd 2:36.00 körüli időket autóztam. Szóval azt mondhatjuk, hogy mezei ember mércéjével az új Civic a Hungaroringen legalább 6 másodperccel jobb autó, mint a korábbi, eggyel ezelőtti modell. De ez itt kérem az amatőr vélemény.

Óriási élmény volt ezeket az autókat egymás után kipróbálgatni, de ennél is sokkal intenzívebb élmény volt, hogy

ott volt Norbi, és a Honda TCR:

Ez szinte megegyezik Norbi WTCC autójával, 330 Le, 400 Nm, és 1260 kg, vezetővel. Norbi megajándékozta a részvevőket pár körrel, ami egy egész más világ volt, és utasként is ötször akkora élményt adott, mint a négy Civic vezetése együtt. Már a boxutcában kifeszült a vigyor az arcomon, pusztán az autó hangjától, és Norbi igyekezett az 1:56.80 körüli időkkel masszívan magamban tarttatni a levegőt. Életem egyik legjobb élménye volt, köszi Honda, köszi Norbi!

Így történt