1979-ben a frankfurti autószalonon hozta ki a Lancia a Deltát, Giorgio Giugiaro formaterve és maga az autó olyan jól sikerült, hogy 1980-ban elnyerte az Év autója díjat, és egy éven belül már több mint 100 ezret adtak el belőle. De még sikeresebb volt a ralipályákon, ahol sorozatban hat világbajnoki címet szereztek vele 1987 és 1992 között, és olyan legendákat is két vb-címhez segített, mint Miki Biasion és Juha Kankkunen.

A ralis sikerek az utcai változat eladásait is pörgették, sorra jöttek ki az izmosabb kivitelek. Az alapmodellt ugyan 75 lóerős 1,3-assal szerelték, de 1984-re kijött a HF Turbo, aminek 1,6 literes motorja kezdetben 130, később 140 lóerős volt, és ezzel már a kétszázas tempót is megfutotta a Delta. A High Fidelity rövidítéséből kapott típusjelzés mégis az összkerekes változatokon vált legendává, mint amilyen ez a HF Integrale Evoluzione I is.

A Delta évről évre izmosabb lett, az 1991-ben kihozott Evoluzione kétliteres, turbós motorja már 210 lóerő és 300 Nm nyomaték leadására volt képes, amivel 5,7 másodperc alatt gyorsult százra, a végsebessége megütötte a 220 km/órát. Az ötödik rali-világbajnoki cím alkalmából kiadott Martini 5 limitált széria is erre a modellre épült, a fehér fényezésen istenien mutatnak a Martini-csíkok és a versenyautóét idéző fehér könnyűfém kerekek.

A limitált széria 4000 példányából ez a 99-edik, és 1992. szeptember 8-án vette át szerencsés tulajdonosa, Marina Bacciocetti San Marinóból. Nem sokat használta, hiszen az eddigi 25 éve alatt kevesebb, mint 27 ezer kilométer került bele, de minden szervizéről megvan a papírja. Piros biztonsági övei, piros cérnával varrt Alcantara kárpitos Recaro ülései eredetiek, és még az eredeti szerszámkészlet is benne van.

Alighanem minden rali-rajongó egy pontosan ilyen Martini-csíkos Delta HF Integraléról álmodott, mint ez.

(via)