Mi az a digitális fizetőeszköz?

Digitális fizetőeszköz az a valuta, mely egyáltalán nem rendelkezik kézzel fogható manifesztációval. A digitális fizetőeszköz fogalma nem összetévesztendő a virtuális fizetőeszközével – a virtuális fizetőeszköz kizárólag egy virtuális világban felhasználható valuta, amit jellemzően kínai gyerekek gyűjtögetnek 80 centes órabérért goblinokat csépelve, hogy lustább nyugati kortársaik megvehessék az ’Örök magány sisakját’ a 90-es szintű mágusuknak. Ezzel szemben a digitális fizetőeszköz olyannyira valóságos, hogy luxuscikkektől az élelmiszeren át egészen a viagra-kokain kombinációig szinte bármit bevásárolhatsz belőle az interneten. Sőt, akár el is adhatod egy vagy több ropogós zöldhasúért. Ilyen digitális fizetőeszköz a manapság dübörgő népszerűségnek örvendő bitcoin is, az első, széles körben elterjedt kriptovaluta, mely lassan belekarcolja magát a legnagyobb országok törvénykönyveibe is.

Szabadságharctól a drogkereskedelmen át a kínai nagy falig – a Bitcoin története dióhéjban

A Bitcoin ötletét egy Satoshi Nakamoto nickkel rendelkező kriptohacker robbantotta be a köztudatba még 2008-ban egy titkosítással és digitális aláírással foglalkozó levelezőlistán. A médium kiválasztása már önmagában erős limitációt jelentett a hírnév szempontjából – noha a publikum kapacitív volt, az Amwayen felnőtt MLM-guruk nem levlistákat olvasnak a szabadidejükben. Az első, Bitcoin-protokollra épülő kliens az amerikai bankválságot követően, 2009 januárjában vált elérhetővé. Az értelmi szerző Satoshi természetesen egy nem létező személy, fórummegnyilvánulásai alapján leginkább a dotcom-generáció Tyler D’urden-jeként helyezhetjük el, eszmei szabadságharcos alteregó, aki újrahasznosított emberi háj és zselébombák helyett kontrollált infláció és kriptográfia segítségével próbálja térdre kényszeríteni a bankárok világát.

A bemutatástól számított első két év viszonylag eseménytelenül telt, a valutának nem volt valódi értéke – az idő tájt ütötte nyélbe egy laszlo nevű júzer az első olyan tranzakciót, ahol valós termékért bitcoinnal fizettek – tízezer BTC-ért vett magának két pizzát. Ennek a mai, piaci értéke mintegy 8,8 millió dollár körül mozog, ami napi árfolyamon átszámítva egy fapados Lamborghini híján kétmilliárd magyar forint. Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy hároméves távlatból visszatekintve Laci aznap este az évtized két legdrágább pizzáját burkolta be a haverokkal…

A komoly fordulat 2011 kezdetén jött el, amikor elindult az általunk is részletesen bemutatott Silk Road webáruház, ami kizárólagos fizetőeszközének jelölte a bitcoint. Napokon belül vevők ezrei kezdték el hazai valutájukat bitcoinba forgatni, hogy képzelt anonimitásba burkolódzva válogathassanak a narkotikumok és egyéb tiltott szerek széles kínálatából. Ennek hatására szinte azonnal kialakult a BTC/USD paritás, ami már többek figyelmét is felkeltette. Először az államtitkok kiszivárogtatásával foglalkozó Wikileaks, majd az internet pornómentes tartalmait megőrizni felesküdött Internet Archive jelentette be, hogy bitcoinban várja az adományokat.

A láncreakció beindult. A digitális valuta értéke az egekbe szökött, pillanatok alatt lépte át a 100, majd 200 dolcsis álomküszöböt, hogy némi ingadozás és mélyrepülés után 2013 októberére megtelepedjen Benjamin Franklin vállán – de nem sokáig. Történt ugyanis, hogy bő másfél év kemény kutatómunka után az FBI végre megtalálta a Dread Pirate Roberts néven elhíresült kiberbűnözőt – a Silk Road üzemeltetőjét –, és rutinosan rá is tette a kezét a hozzá kapcsolható számlán ücsörgő 144 ezer bitcoinra (erről itt írtunk). Nem mindennap sikerül az FBI-nak komoly konkurenciát felszámolni hazai terepen, ezért a világ minden, magára valamit adó médiuma címlapon hozta a témát. Másnapra már Pakisztán legelmaradottabb tartományában is arról pusmogtak a helyi tálibok, hogy az Al-Kaida támogatást nem dollárban, hanem bitcoinban lehet majd igényelni a Dhu al-Qa'da elteltével. Az árfolyam meglódult, és meg sem állt a könnycsordító, 1200 dolláros határig – Laci pizzája ekkor botrányosan sokat ért.

Ezen a ponton sokallt be a kínai népbank, és december 5-én betiltotta a hazai pénzintézetek bitcoinkereskedelmét, 20% fölötti árfolyamzuhanást előidézve. Bármilyen törekvései is voltak tehát Satoshi Nakamotónak, amikor nemzetközi drogkereskedők emelnek piedesztálra, és Kína a kispadra ültet, valamit biztos jól csinált...

Kulcsok, bányászok, digitális aláírás – hogy működik ez az egész?

Ez most mérhetetlenül unalmas lesz még azoknak is, akik kifejezetten kockák – nem véletlenül telt a Bitcoin első két éve kriptacsöndben. A Bitcoin-protokoll egy nyílt forráskódú rendszer, ahol minden egyes tranzakciót egy tranzakciólistán rögzítenek. A tranzakció központi tárolás helyett minden, a Bitcoin-hálózat fenntartásában részt vevő gépen (node) megvan, bárki számára szabadon elérhető. Az egyes node-ok egyenrangú félként, közvetlenül egymáshoz kapcsolódnak (p2p, mint a torrent esetében), nincs központi szerver, ami koordinálja a működést. Minden egyes Bitcoin-felhasználóhoz tartozik egy tárca (wallet). Ez egy virtuális tároló, mely rendelkezik egy publikus címmel és egy titkos kulccsal – a cím segítségével fogadhatunk, a kulcs segítségével küldhetünk bitcoinokat. Az egyes tranzakciókat egy széles körben használt, Public Key Infrastructure-nak (PKI) nevezett kriptográfiai technológia biztosítja – ugyanezzel a technológiával biztosítják a banki tranzakciókat, a csipkártyás fizetéseket, digitális aláírásokat, de még a https-kommunikációt is.

A forgalomban lévő pénzt a rendszert működését támogató funkciók ellátásával lehet termelni – ezt nevezzük bányászatnak. A bányászat során a tranzakciólistába felvett friss tranzakciókból inkrementális blokkokat képeznek a bányászok. A sikeres blokk elkészítéséhez egy kriptográfiai feladványt kell megoldania a blokkot készítőjének. A kriptográfiai feladvány megfejtése egy megfelelően alacsony célszámú hash-érték előállítása a blokkban foglalt adat, és egy véletlen szám (nonce) alapján, ami egy véletlenszerű folyamat, így minden egyes hash-érték generálásakor azonos esélye van a sikernek. Blokkonként jár egy ún. vérdíj, amit a rendszer ítél meg, valamint egy nominális érték tranzakciónként, amit a tranzakciók feladói fizetnek ki töredék bitcoinban a blokk megfejtőjének.

A hash-készítés egy olyan hitelesítési eljárás, ami bármekkora adattömegből képes egy meghatározott, numerikus értéket előállítani. Azonos adatnál a generált érték minden esetben azonos lesz, de az adat legkisebb módosítására annak hash-értéke (látszólag) véletlenszerűen megváltozik. A konverzió egyirányú, azaz a hash-értékből az eredeti adat nem visszaállítható. Ezt az eljárást széles körben használják hitelesítésre, segítségével gyorsan és egyszerűen megállapítható, hogy a vizsgált adatban bekövetkezett e változás.

Fontos alapköve a rendszernek, hogy új blokk mindig csak egységnyi időnként jön létre – tíz perc –, és ehhez hangolja a hálózat a feladvány célszámát. Ha egy blokk tíz helyett nyolc perc alatt jön létre, a hálózat csökkenti a célszámot, ami növeli a feladvány nehézségét, és ezzel a blokk elkészítéséhez szükséges próbálkozások számát.

A bányászattal termelt bitcoinok a bányász tárcájába (wallet) kerülnek, ahonnan szabadon felhasználhatja őket. A tárca egy két kulcsból álló, virtuális tároló. Az egyik kulcs egy címkulcs – ez publikus, segítségével bárki küldhet a tárcába bitcoinokat, valamint ellenőrizheti az általunk aláírt tranzakciókat. A másik kulcs egy titkos kulcs, aminek segítségével digitálisan aláírhatjuk a pénzügyi tranzakcióinkat. Ezt a kulcsot érdemes titokban tartanunk, mivel ennek ismeretében bárki hozzáférhet a tárcánkhoz, és kedvére garázdálkodhat. Gyönyörű példa erre Adam Johnson, a Bloomberg riportere, aki élő adásban bemutatta az ajándékba kapott QR-kódot, ami egy húsz dollár értékű bitcoint tartalmazó tárcához tartozott – pár másodpercen belül a bitcoinok már más tárcáját gazdagították.

Amennyiben nem akarjuk a véletlenre vagy más emberek tudatlanságára bízni a dolgot, bitcoinhoz juthatunk exchange site-okon keresztül is, itt a kemény munkával megszerzett vagyonunkat forgathatjuk be virtuális valutába. Fontos tudnivaló, hogy ezek az exchange site-ok adatszolgáltatási kötelezettséggel értékesíthetnek csak bitcoint, így az ott megadott tárcaszámunk már nem lesz anonim – persze senki nem gátol meg minket abban, hogy azonnal elutaljuk a vásárolt pénzt egy anonim tárcába.

Érdekes még, hogy a forgalomba hozható bitcoinok száma maximálva van 21 millió egységben, de nem kell megijedni, egy bitcoin nyolc helyi értékig osztható, így a valódi plafon 210 ezer milliárd satoshi – az alkotó tiszteletére a legalacsonyabb váltóértéket róla nevezték el. Ebből következően a bányászatért járó pénz egyszer majd szépen elapad, és a bányászok már csak az egyes tranzakciók után fizetett kezelési költségből fogják fenntartani magukat.

Rések a pajzson

Egy ilyen matematikailag hibátlanul megtervezett rendszer sajnos a valós világban több sebből is vérzik. Van néhány nyilvánvaló – a banki biztonság, törvényi szabályzások és az infrastrukturális védelem hiánya –, de ezeken idővel lehet javítani. Van azonban néhány olyan hiba, ami a rendszer jellegéből fakad.

Ökológiai lábnyom: A bitcoinbányászat tökéletesen értelmetlen és gyakorlati haszonnal nem járó folyamat, ami nem csekély erőforrást emészt fel. Óránként több ezer kilowatt energiát égetnek a bányász szerverek pusztán azzal a céllal, hogy a csilliárd oldalú dobókockával végre a képzeletbeli határ alá sikerüljön dobniuk. A gépek az energia javát hőként adják le, ezt a hőt pedig további kilowattok felhasználásával klímaberendezések vezetik a szabadba – azaz valójában a bányászszerverek amellett, hogy kaszinóznak, elképzelhetetlenül alacsony hatékonysággal fűtik az utcát. Ehhez képes a távhőszolgáltatás takarékossága a sváb nagyanyámhoz konvergál, aki lenyúzott kolbászhéjból, szalonnabőrből és komposztra való káposztatorzsából még lazán összedobott egy korhelylevest vasárnap délutánra…

Defláció: Az elmúlt pár évtized során gazdasági szakemberek valódi rémképet véstek az emberek agyába az inflációról, így érthető, hogy a bitcoinhívők egyik legerősebb érve a rendszer mellett, hogy biztosítja a kontrollált inflációt azzal, hogy új pénz csak meghatározott időközönként kerül a rendszerbe, és a keringő pénz mennyisége maximálva van. Ez ugyan valóban kontrollálja az infláció mértékét, nem véd azonban a defláció (az árszínvonal csökkenése, pénz felértékelődése) ellen, ami sokkal nagyobb veszélyt jelent a gazdaságra – hisz amíg tudod, hogy a laptop, ami ma két bitcoinba kerül, két hónap múlva már 2,5 lesz, elmész, és megveszed. De ha tudnád, hogy egy hónap múlva a két bitcoinodból két laptopot is vehetsz, nem költesz, visszatartod és halmozod a pénzt, amitől beragad a gazdaság.

Defláció pedig már most is van a rendszerben – méghozzá irreális mértékű, amit a friss koncepció okozta tömeghisztéria rángat. Ez idővel majd elmúlik, és a bitcoin értéke kezd majd beállni az előállításához szükséges energia értékéhez. A rendszer felépítéséből fakadóan a befektetett energia mennyisége azonban fordítottan arányos a megtérüléssel, hisz hiába bányásznak egyre többen, a hálózat folyamatosan hangol, és bár a befektetett energia nő, a blokkok mégis egységnyi idő alatt jönnek létre. A megtérülés csökkenésével a forgalomban lévő bitcoinok értéke növekedni kezd, ez pedig deflációhoz vezet, aminek kezelésére a rendszer nincs felkészülve. Egy központosított, banki háttérrel rendelkező valuta esetében a felelős jegybank pénzt nyomtatna és kipumpálná a piacra, visszafordítva ezzel a gazdaságot megrekesztő hatást.

Elveszett pénz: Amennyiben egy tárcához kapcsolt titkos kulcs elveszik, a tárcában lévő bitcoinokat többé nem lehet átmozgatni másik számlára. A bitcoin esetében nincs bankfiók, ahova besétál az ember, és kér egy másik PIN-kódot – a tárcán tárolt bitcoinok az enyészeté lesznek, visszaállítani őket nem lehetséges. Persze meg is jegyezheted az 52 karakteres alfanumerikus kódodat, csak onnantól felejtsd el a hard resetig ivást és teleportálást hazáig... Az már csak ráadás, hogy a rendszer nem figyeli az elveszett bitcoinokat, így ezek pontosan ugyanazt a deflációs hatást váltják ki hosszú távon, mint a gazdaságból visszatartott valuta. A rendszerben lévő pénz pedig maximálva van, így idővel az elveszett bitcoinok egyre nagyobb hányadát teszik majd ki ennek, további deflációt okozva.

A piros gomb: Ugyan a rendszer teljesen decentralizált, de néhány, a teljes hálózat működését befolyásolni képes funkció mégis központi irányítás alatt van. A figyelmeztetéseket, melynek segítségével a felfedezett biztonsági réseket lehet betömni, kizárólag egy speciális kulccsal lehet aláírni – ez a kulcs pedig csak a Bitcoin-protokoll királyi karbantartói számára elérhető, ami jelenleg három főt jelent. Hollywoodi filmes kliséket nélkülözve is könnyen elképzelhető, hogy ha ez a kulcs elveszne, vagy rossz kezekbe kerülne, az egész hálózatnak, és vele együtt minden egyes bitcoinnak könnyes búcsút inthetnénk.

NSA: Az amerikai hírszerzés olyan, mint egy rossz szomszéd. Ha épp nem kopog át a falon, vagy jelent föl a születésnapodon, akkor vasárnap reggel nekiáll a betonfalba ütve fúróval bevarázsolni a tizenkettes dübelt. A Bitcoin-protokoll 256 bites kulcsokat használ, aminek a feltörése egy mai szuperszámítógépnek tíz aeonba telne. Moore törvénye szerint legalább fél évszázad kell még ahhoz, hogy ezt reális távlatba csökkentse a technológiai fejlődés – kivéve, ha valaki előkapna egy, a sci-fi mozikból ismert kvantumszámítógépet. A kvantum-szuperszámítógép persze csak álom – leszámítva azt az aprócska hírt, hogy a mindenki által kedvelt, kukkoló szomszédunk, az amerikai hírszerzés éppen épít egyet… Kiindulva abból, hogy a több millió petabájt tárhelyüket és csilliárd gigaherz számítókapacitásukat a rák/AIDS/egyéb tudományos kutatás meggyorsítása helyett arra használták, hogy Angela Merkel telefonbeszélgetéseit CD-minőségben rögzítsék, nem sok jóra számíthatunk.

Akkor nem ez az álombefektetés?

De, ez volt az álom befektetés azoknak, akik nyolc centen vásároltak, és nyolcszáz dolláron eladtak – ez a hype is megtermelte a maga milliárdosait. Hogy mit hoz a jövő, azt felesleges találgatni, de azért nézzük végig a jelenlegi lehetőségeket:

Otthon áll a régi laptopom, érdemes beállítani bányászszervernek?

Ha a szomszédtól le tudod kötni az áramot neki, akkor mindenképp – amúgy nem biztos, hogy egyáltalán a fogyasztását megtermelné. Otthoni gépen amúgy sem éri meg bányászni – erre kifejezett célhardvereket ajánlanak a profik. Ennek az az egyszerű oka, hogy a processzorarchitektúrák egy CPU és egy GPU (grafikus processzor) közt eltérnek, és míg az előbbi a szükséges hash-számítást ugyan el tudja végezni, az utóbbi sok százszoros hatékonysággal képes ugyanerre. Egy ideális otthoni bányászgépben van négy nagy teljesítményű videokártya, és egy szintén nagy teljesítményű klíma ügyel rá, hogy meg ne főjön. És még így is sok tízezer másik géppel versenyzel – persze beállhatsz csapatokba is, ahol osztalékot fizetnek, de azért tiszta 25 bitcoin csilingelésére egy szar, hétfői munkanap estéjén hazaérni megfizethetetlen…

Cloudban is lehet bányászni, és brutális ROI-t ígérnek!

Persze, minden pilótajáték erről szól, de ha kétszer elolvasod, láthatod, hogy senki nem ígér semmit. Ezek a szolgáltatások frissek – a legrégebbi is csak három hónapja fut –, és valóban 300%-os ROI körül hoznak éves távlatban, de ezek a számítások fix osztalékkal és stabil bitcoinárfolyammal számolnak, ezek közül pedig egyik sem valósul meg. Ahogy egyre többen bányásznak, az osztalék egyre kevesebb lesz, az árfolyamot pedig nem lehet előre megjósolni. Elég lenne abba belegondolni, hogy aki ilyen szerverparkkal rendelkezik, vajon miért nem magának bányássza a bitcoint – de az, hogy kizárólag éves, előre fizetett konstrukcióban adják a bányászbérletet, nagyban leegyszerűsíti a képletet.

Eladhatóság

Jó is az, ha a volatilis részvényed ára emelkedik, de ha senki nem akar rákötni az eladási opciódra, akkor ez számodra csak annyit jelent, hogy valaki más ma már kötött egy jó üzletet. És amíg a Keletiben nem váltják neked a bitcoint a napi árfolyamnál egy forinttal jobban, addig ki vagy szolgáltatva az exchange-eknek – ezek pedig akár napokig is befagyaszthatják a vételi/eladási kéréseidet, ami alatt a bitcoin árfolyama akár a felére is zuhanhat.

A bitcoinra is pontosan ugyanaz igaz, ami a tőzsdére: azt a pénzt érdemes csak befektetni, ami máshonnan nem fog hiányozni. Lacinak pedig ezúton üzenjük, ha benéz hozzánk, vendégünk egy pizzára…