Az időhiány, az állandó rohanás, a taposómalom nem újdonság senkinek, úgy tekintünk rájuk, mintha nem lenne más választásunk, mint felvenni az őrült tempót. A kapkodás, a felületesség meghatározza az étkezési és a közlekedési kultúránkat, a médiafogyasztási szokásainkat, de leginkább a munkánkat. Az idővel vívott állandó csatából nem lehet kimaradni, az idő lett a modern ember első számú ellensége. A siker mércéje észrevétlenül az lett, ki hány órát tölt a telefonon lógva, hány száz e-mailt kell naponta megválaszolnia, és hány órát tölt meetingeken. Minél elfoglaltabb vagy, minél többet rohansz, annál fontosabbnak látszol. És annál jobban fenyeget a kiégés veszélye.

Lassú élet, minőségi hétköznapok

Az egyre gyorsuló világra már 1986-ban megérkezett az ellenreakció: amikor a McDonald's Rómában az első gyorsétterem megnyitására készült, tüntetők tiltakoztak a gyors étkezés és a multik egyeduralma ellen. A SlowFood kezdeményezésből lassan nemzetközi mozgalom lett, megszületett a Cittáslow, azaz a lassú város fogalma. A lassúság nem fizikai lassúságot jelent, a fogalom az élhető várost takarja.

A lassú élet-mozgalom követői szerint a gyors tempó mellett nincs időnk élvezni az életet, elvesznek a színek, az ízek, az illatok, a hétköznapi örömök. Követőik szerint tudatosabban oda kellene figyelnünk a munka és a magánélet egyensúlyára, többet kellene törődnünk a szeretteinkkel, több időt fordítanunk a kikapcsolódásra és a rekreációra.

Kinek van ideje lassan dolgozni?

Innen már csak egy ugrás volt az új szemlélet átszivárgása a munka területére: megszületett a SlowWork fogalma. A SlowFood még rendben van, már az anyukád is megmondta, hogy enni lassan, nyugodtan kell. A lassú munka hallatán viszont felszaladhat a szemöldököd a homlokod közepére. Kinek van arra ideje, hogy lassan dolgozzon? Pedig a lassúság itt sem nem szó szerint értendő, a fogalom ennél jóval komplexebb jelenséget takar.

A SlowWork követői világszerte arra bátorítják az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak, többet lazítsanak. Szlogenek: kevesebb túlóra, több szünet, rekreációs lehetőség, a munkahely és a privát szféra hatékonyabb elkülönítése

Mindez remekül hangzik, de tudjuk, hogy manapság örül, akinek van hol dolgoznia, és nagyon kevés vállalat teszi lehetővé a SlowWork szellemében történő munkát. A rendszert valószínűleg nem tudod megváltoztatni, ez igaz, de egy kis odafigyeléssel és tudatossággal sokat tehetsz azért, hogy a munkahelyi életminőséged javuljon.

A munka és magánélet egyensúlya közös érdek

Sajnos kevés vállalat gondolkodik igazán hosszú távon az alkalmazottaival, sok helyen a dolgozókat egyszerűen lecserélhető alkatrésznek tekintik. Szerencsére azért egyre több cég ismeri fel a munka és a magánélet egyensúlyának fontosságát. Az, hogy legyen privát életed, első blikkre magánügynek tűnhet, de nem az. Aki stabil párkapcsolatban, családban él, jobban tűri a stresszt, a megpróbáltatásokat, és erős háttérrel a kihívásoknak is jobban meg lehet felelni. Az állandóan dolgozó kolléga egy ideig jövedelmező a vállalat számára, amikor azonban kiég, vagy súlyos egészségügyi problémái lesznek, gyakorlatilag használhatatlanná válik, ennek pedig nemcsak emberi, de anyagi vonzata is van a munkáltatóra nézve.

Bár úgy tűnik, hogy legtöbbször a vállalatok kényszerítik a dolgozókat arra, hogy éjt nappallá téve dolgozzanak, sokszor a munkavállalók maguk választják ezt az utat. A magánélet ugyanis zűrös terület: ha nincs rendben, néha könnyebb a munkába menekülni, mint megoldani az otthoni, nyomasztó kérdéseket. Az ok egyszerű, a munka világa viszonylag átlátható, világos az input és az output, jól szervezett struktúra és közösség van, nagyjából ismertek az elvárások, jó esetben még visszajelzést is kapunk, és a munkánknak egzakt módon kifejezhető értéke van.

Tehát nagyjából működik a rendszer. A magánélet már jóval ingoványosabb terület, átláthatatlan elvárásokkal, érzelmi zűrzavarokkal, nehezen feltérképezhető tennivalókkal. Így érthető, hogy a privát életében összezavarodott ember a munka átlátható, jól szervezett világába menekül, és ott keresi az érzelmi biztonságot.

A túlzásba vitt hatékonyság ellenkező hatást válthat ki

A szakemberek már egy ideje rájöttek arra a paradoxonra, hogy az egyre hatékonyabbá és gyorsabbá váló munka egy ponton túl önmagát akadályozza. A rengeteg meeting, e-mail, jegyzőkönyvírás, az állandó multitasking nem hogy javít, de sokszor egyenesen ront a munka hatékonyságán. Minden egyre bonyolultabbá, körülményesebbé válik, az adminisztrációs terhek nőnek, mindig mindenki elérhető, csak közben a valódi, hosszú távú fejlődést hozó munkára nem jut elég idő.

Egy átlagos munkahelyen rengeteg dologra oda kell figyelni, sokszor nincs idő és tér az elmélyült, önálló munkára, állandóan csörög a telefon, kétpercenként érkezik egy sürgős e-mail. A figyelem a folyamatos és gyakorlatilag feldolgozhatatlan információdömpingnek köszönhetően egyre horizontálisabbá válik, és a munkavállalók egyre nehezebben mélyülnek el egy-egy fontosabb feladatban.

A saját idő tervezése

Az állandóan érkező e-mailek, a folyton csörgő telefon gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy sürgős dolgok mellett a fontos, nagyobb lélegzetű feladatokkal is legyen idő foglalkozni. A fontosabb szakmai döntésekhez, az üzleti tervezéshez, a kommunikációs anyagok megírásához elmélyült munkára lenne szükség. Ilyenkor a megfelelő mennyiségű, zavartalan idő és a csend elengedhetetlen lenne.

A naptárad szervezésekor ne csak az értekezletekkel vagy az üzleti tárgyalásokkal számolj, különíts el saját időt, amikor zavartalanul és kapkodás nélkül tudsz egyvalamire koncentrálni. Ha teheted, érdemes erre az időre egy kisebb tárgyalót foglalni, és felhívni a kollégák figyelmét arra, hogy a következő egy–két órában nem vagy elérhető. Túl fogják élni.

Több személyes kapcsolat

A SlowWork követői azt tanácsolják, állandó e-mailezés helyett igyekezz növelni a személyes kapcsolattartás arányát, és ha a kollégád néhány méterre ül tőled, akkor inkább sétálj oda hozzá, ahelyett, hogy a százegyedik e-mailt küldöd el neki. Persze ne szakítsd állandóan félbe, kérdezd meg, hogy alkalmas-e az idő a beszélgetésre. Ezzel nem csak a saját terheidet csökkented, de a kollégád bejövő leveleinek számát is. Persze vannak dolgok, amiket írásban kell intézni, de sokszor a szóbeli kommunikáció is elegendő, ráadásul gyorsabb és egyszerűbb, és azonnali reakciót tesz lehetővé, nem kell újra és újra felvenni a fonalat.

A személyes kapcsolatok nem csak a hatékonyságot növelik, de a kollégák közötti jobb viszonyt is elősegítik. A felelős vezetők pontosan tisztában vannak azzal, hogy a jó munkahelyi légkör, a szorosabb emberi kapcsolatok nagyban elősegítik a dolgozók érzelmi egyensúlyát, a jó csapatmunkát, és indirekt módon az összteljesítményt.

Törd meg a napi rutint

A monoton, rutinszerű munkavégzés egy idő után úgyis az agyadra megy. Ezért ahelyett, hogy túlságosan ragaszkodnál a napi rutinhoz, igyekezz variálni a tennivalókat és váltakoztasd az unalmasabb és az érdekesebb feladatok elvégzését.

Érdemes önmegfigyelést tartani néhány napig, és feljegyezni, a nap melyik szakaszában vagy a legaktívabb, és arra az időszakra ütemezni a nagyobb terhelést, kreativitást, aktív gondolkodást igénylő feladatokat. Az ebéd utáni punnyadásban és a nap többi, inaktívabb szakaszában pedig jöhetnek a rutinfeladatok. Nem csak egy napon belül, de a munkahétre vonatkozóan is érdemes a feladatokat az aktuális teherbírásodnak, motivációdnak, tempódnak megfelelően alakítani. Persze ne ess át a ló másik oldalára, a folyamatosan halogatott feladatok egész nap nyomasztani fognak.

Multitasking: jól hangzik, de nem hatékony

Bár szinte elképzelhetetlen, hogy egyszerre ne legalább három dologgal foglalkozz, a feladatok közötti állandó ugrálás egy kicsit sem hatékony, ráadásul az idegrendszerre is rossz hatással van. Rengeteg felesleges idő és energia elmegy azzal, ha folyton leteszel egy feladatot és felveszel egy másikat, vagy telefonálás közben e-mailt írsz, ugyanis csak látszólag dolgozol nagyon aktívan, egyikre sem tudsz igazán figyelni.

Lehetőség szerint törekedj arra, hogy egyszerre egy dologgal foglalkozz. Ha nekikezdtél valaminek, és belátható időn belül el tudod végezni, ne szakítsd meg azzal, hogy minden beeső e-mailre azonnal válaszolni akarsz. A jól végzett munka felett érzett öröm csak a befejezett faladatokért jár, a félbehagyott teendők a halogatás, a szétesés és a stressz nyomasztó birodalmába vezetnek.

(A szerző a SudArt Coaching trénere.) 

Tovább:
Ne csak énmárkád legyen, válj szeretetmárkává!
Nem teljesen elmebeteg elképzelés – Üzletiangyal-portré
Friss Player-cikkek