Öt főváros, amit nem kell látnod

Vannak olyan metropolisok, amiket meg kell nézni, magunkba kell szívni őket, elmerülni a ritmusukban, és aztán vannak azok, amiket most összegyűjtöttünk egy ötös listába.

Ulánbátor, Mongólia

Ázsia számos nagyvárosa sajátos, keleti atmoszférával bír – Tokió, Hongkong, Kuala Lumpur -, de Ulánbátor nem ilyen. Ez a hely tulajdonképpen egy bazinagy Békásmegyer lepottyantva a semmi közepébe. Az Ulanbátor nevet 1924-ben kapta, a Mongol Népköztársaság (és a helyi kommunista diktatúra) létrejöttének évében, a geopolitikai viszonyok miatt a szovjet hatás erősen érezhető a város – nevezzük így - építészetén.

A szebbnek tekinthető épületek a Sztálin barokknak nevezett stílust képviselik, a maradék pedig arctalan betondzsungel. Mongólia lakossága 2.7 millió fő, ebből 1.2 millió ember itt él. Maga az ország természetesen gyönyörű, csak a kommunista-szocialista éra idején felhúzott város nem sikerült. A rendszer megbukott, de a város maradt, kellemetlen örökséget hagyva az utókorra. A modernizáció elszigetelt pontokon felüti a fejét, de a csillogó acélvázas, üvegborítású épületek éles kontrasztot alkotnak a város olyan kerületeivel, ahol még jurtákban laknak a helyiek.

Abuja, Nigéria

Ha már a Lonely Planet is azt írja egy városról, hogy „igazából nincs sok látnivaló errefelé”, az már önmagában elég beszédes, márpedig ezeket a sorokat éppen Nigéria fővárosával kapcsolatban vetették papírra. A nigériai nép hagyományaiba Abuja nem gyökerezett bele kiirthatatlanul, egy mítosz sem kezdődik úgy, hogy „réges-régen Abujában…” tekintve, hogy ezt a várost az 1980-as években kezdték építeni, és hivatalosan csak 1991-ben lett az afrikai állam fővárosa. 

Ezek a legszebb részei

Abuja állítólag a kontinens egyik leggazdagabb városa, ám a külvárosai tulajdonképpen egy hatalmas, szinte egybefüggő nyomornegyedet alkotnak. A gettók egy-egy részét a rendőrség és a katonaság alkalmanként bulldózerek segítségével felszámolja, anélkül, hogy bármiféle szállást biztosítana az ott nyomorgóknak – az emberi jogi helyezettel kapcsolatban komoly gondok vannak errefelé (is). Abujában a fő látványosságot a város közelében található 400 méter magas Zuma-szikla, egy mecset, illetve a törvénykezés épületei – népgyűlés, elnöki palota, legfelsőbb bíróság – jelentik.

Iszlámábád, Pakisztán

Pakisztán fővárosa hosszú évszázadokon keresztül Karacsi volt, ám 1947-ben az ország függetlenné válásának évében az akkori elnök, Ayub Khaan kezdeményezésére az ország középső régiójában fekvő területen lévő földrajzi entitást nevezték ki fővárosnak. A város alaprajzát egy görög építésziroda alkotta meg, de szólni kellett volna a helyi kormánynak, hogy ezek már nem azok a görögök, akik az Akropoliszt és a többi szép dolgot készítették az ókorban. Iszlámábád ugyan áttekinthető és zöldebb, mint Pakisztán egyéb városai, de a hangulatostól fényévekre van, kissé élettelen, ráadásul életveszélyes.

A város mintha el lenne átkozva, 2005-ben pusztító, 7.6-os erősségű földrengés rázta meg, 2007 óta négy komoly terrortámadás zajlott a város különböző pontjain hotelek és nagykövetségek ellen, az elmúlt négy évben pedig két súlyos légikatasztrófa is történt a városhoz közeli hegyekben, Bin Laden pedig szinte a szomszédban bujkált hosszú évekig.

Canberra, Ausztrália

Ha nem vagyok megőrülve a körforgalmakért, a külvárosokért, vagy a fűvel borított, vicces épületekért, akkor Canberra nem olyan nagy szám” – írta egy ausztrál utazó a blogjában országa fővárosáról. A helyzet az, hogy a „megcsinált” városok – beleértve a fővárosokat – ritkán sikerülnek jól, vagy azt is mondhatjuk, hogy egyáltalán nem sikerülnek.

Vibráló? Izgalmas, színes, magával ragadó? Ezek egyike sem igaz Canberrára, amelynek ellentétben a nagyszerű Sydney-vel vagy akár Melbourne-nel, még rendes strandja sincs. Rendben, nem lőnek az emberre, az utcákon rend van és tisztaság, de lássuk be, ez nagyon kevés. Helyiek nagy erőkkel igyekeznek bizonyítani, hogy a városuk penge hely, de higgyünk az erőfölényben lévő utazó bloggereknek: Canberra szívás!

Delhi, India

India minden sajátosságával együtt csodálatos hely, több alkalommal írtunk róla a Playeren, de Delhi az a város, ahol épeszű ember csak addig tartózkodik, amíg nagyon muszáj, aztán tovább is áll.

A végeérhetetlen emberáradat, a hőség, a por, a zaj, a kifogásolnivaló higiénés állapotok olyan mashupja ez, ami az igazán edzett utazókat is felőröli. Indiáról és fővárosáról mások már nyilatkoztak nagyon kritikus hangnemben („kloáka”, „pöcegödör”, vagy ott a meg nem nevezett angol úriember, aki szerint „India az a hely, ahol naponta egymilliárd ember az utcára sz&#ik”), ezeket mi kissé túlzónak tartjuk, mindenesetre idegpróbáló metropolisz, annyi bizonyos. Vannak az útikönyvekben is fellelhető parkok, paloták, múzeumok, de az utcai feelinget akkor sem lehet megkerülni. Az egyetlen pozitívum, hogy méretéhez képest nem veszélyes, elenyésző a turistákat érő atrocitások száma. Indiát szeretjük, Delhit nem annyira.

Az etikett nehezen definiálható illemkódex, amelynek szabályai kultúránként, helyzetenként és társaságokként változhatnak. Nem egyszerű téma, nem is szeretnénk túlbonyolítani, ezért a következőkben a legalapvetőbb - de mégis gyakori -, hibákra koncentrálunk. A félreértések elkerülése végett: az etikett nem ott kezdődik, amikor villát ragadsz a kezedbe, hanem jóval korábban!

Hibák vacsora előtt

Rossz éttermet választasz

Egy étterem több szempontból is minősíthetetlennek számíthat. Egyrészt lehet rossz színvonalú: a pincérek durvább modorral bírnak, mint Shrek, a berendezés lepukkant, az ételek ehetetlenek. Ennek elkerülésére érdemes alaposan ellenőrizni a helyet, akár online, akár személyesen. A másik baki, hogy ugyan kifogástalan a hely, de a célnak mégsem felel meg. Egy első (vagy második, stb.) randira nem szerencsés túlságosan romantikus hangulatú intézményt választani, ezt hagyjuk meg a már párnak számító emberkéknek. Ez az intelem első blikkre taktikai fogásnak tűnhet, holott ez a döntés pontosan a megfelelő modor birtoklásáról szól. A gyertyafényt hagyjuk meg későbbre. Az éttermet a férfinak ildomos kiválasztania, nem kell, hogy közös megegyezés tárgyát képezze, de azt is illik elkerülni, hogy egy steak house-ban ülve derüljön ki a partnerünkről, hogy radikális vegán, aki évek óta csak magokon és bogyókon él és még a madársalátát is undorítónak találja az elnevezése miatt.

Bohócnak öltözöl

A 10 divatbaki, amit egy férfinak kerülnie kell című alaptanulmány mindenki számára ajánlott olvasmány, de sok helyen elég, ha felkapunk egy sötét farmert és egy (nem mélyen kigombolt nyakú) inget. Nyakkendő és zakó szinte már sehol sem alapfeltétel, de az adott étterem honlapját mindig érdemes csekkolni, ugyanis vannak helyek, amelyek dressz kódot adnak meg!

Nem tudsz parkolni

Hardcore etikettszabálynak  tűnhet, de ha randipartnert fuvarozol étterembe, akkor a parkolásnak is vannak szabályai. A lényeg, hogy illik tudni, hogy hol van az étterem, ha pedig megtaláltad, akkor a parkolóhely keresgélése ne tartson tovább öt percnél. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre felkutatni a közeli fizetős parkolókat. A megfelelő parkolás biztosítása egyébként egy jó étterem feladatai közé tartozik, nem véletlen, hogy minőségi éttermi kalauzok osztályzatai ezt az opciót is figyelembe veszik.

Nem foglalsz asztalt

Egy randit vagy kellemes estét tönkretehet, ha kiderül, hogy nem foglaltál asztal, az étterem pedig tele van. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor nem csak arról gondoskodsz, hogy legyen helyetek, hanem arról is, hogy az asztal ne a mosdókhoz vagy a bejárathoz közel legyen, hanem ideális helyen. (Hogy mi számít annak, az mindig a helytől függ. Ismét érdemes előre tervezni.) Nagyon triviális tanácsnak tűnhet, pedig egy szombat estén, amikor egy jó helyen minden asztal foglalt 7 és 10 között és a helyszínen már nem lehet másik asztalt kérni, nagyon is hasznos lesz ennyire előrelátónak lenni.

Hölgyeket előre

A hölgyek előre szabály az élet egyéb területein működhet, de nem ebben az esetben. A férfi lép be elsőként az étterembe, majd az ajtót tartva beengedi a hölgyet. Az etikett egy folyamatosan változó és megújuló entitás, de ez a szabály öröknek tűnik.

Rohanás

Ideális esetben a főpincér vagy egy felszolgáló másodperceken belül megszólít bennünket, és a korábban foglalt asztalunkhoz kísér, de ha ez nem történik meg, akkor várjunk egy keveset, amíg feltűnik az illetékes elvtárs. Elsőként a hölgy foglal helyet, jó esetben a pincér kihúzza számára a széket. Hiába vagyunk éhesek, illik türelmesnek lennünk, különösen ha randiról van szó. Nem sürgetjük választással a partnerünket. A legfrissebb trendek szerint a nemek egyenlők, ha rendelésről van szó, azaz a férfi is előállhat a farbával elsőként.

Vacsora közben

Bénán rendelsz bort*

A borrendelés témáját egyszer már körbejártuk egy igazi szakértő segítségével, de a lényeg, hogy akár előre is tájékozódhatunk a kiválasztott étterem kínálatával kapcsolatban, a legtöbb étterem honlapja rendelkezik itallappal is. Bátran hagyatkozzunk a sommelierre vagy felszolgálóra, de ha nem tetszik az ajánlott bor, akkor kérjünk másikat. Ne parázzuk túl, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.

*A kisbetűs részben jegyezzük meg, hogy a bor természetesen nem kötelező része egy tökéletes vacsorának.

Villával eszed a levest

Na jó, ez nem fordulhat elő, de vajon hányan tudjuk megkülönböztetni a kávéskanalat a desszertkanáltól? Egy alaposan megterített asztalnál akár három pohár (fehérboros, vörösboros, vizes) három tányér, és egy fiókra való evőeszköz is várhat bennünket. Éttermekben rendszerint fogásonként érkeznek az egyébként is lecsökkentett számú evőeszközök, de ha valami igazán csúcs helyre keveredünk, akkor a szabály az, hogy étkezésenként egy evőeszközt (vagy evőeszközpárt) használunk fel, és kívülről haladunk befelé. Ha a tányér jobb és baloldalán elfogytak az evőeszközök, akkor jöhetnek a tányér fölé helyezett cuccok (általában a kávés- vagy desszertkanál vagy desszertvilla.)

Csak eszel és eszel

A vacsora társasági esemény, még akkor is, ha csak két ember vesz részt rajta. Soha ne feledd, hogy a legfontosabb a partnered, ezért illik folyamatosan a figyelmünkről biztosítani, szóval tartani, szórakoztatni. Ennek megfelelően a mobilt illik kikapcsolni, de minimum lehalkítani.

Vacsora után

Nem tudod, hogy ki fizessen

Az etikett halad a korral, ma már nem feltétlenül kötelező a férfinak fizetni, igaz, úriemberként illik felajánlania azt. Egy másik felfogás szerint az a fél fizet, aki kezdeményezte a randit. A borravaló mértéke hazai intézményekben rendszerint a számla 10-15 %-ának felel meg. Egy igazi gentleman diszkréten egyenlíti ki a számlát, és nem villant meg kötegnyi papírpénzeket. Ha már itt tartunk: slusszkulcsot és mobilt sem.

Összeszedtük, hogy mik azok a hibák, amiktől megőrülünk. Az például megvan, amikor a számlára többet vársz, mint az ételre?

1. Tahó személyzet

Ez a fejezet, akár lexikon terjedelmű is lehetne. Itthon a depressziós pincér effektus alapbetegség, azaz a felszolgálók rettentően nyomottak, és nem is rejtik véka alá, hogy mennyire hánynak attól, hogy pont az ő éttermükbe, kávézójukba, bárjukba evett a fene. Ha bármilyen kérésed van a számlától kezdve addig, hogy közepesen, avagy jól átsütve kéred a kacsád, illetve mennyire legyen csípős a rogan josh, az mérhetetlen fájdalmat okoz a számára, és ne, ne is próbáljuk őt arról kérdezni, hogy mit jelent az, hogy „terrine”, mert fogalma nincs róla. Nagyon nem szeretjük/értjük az „itthon minden szar, külföldön sokkal jobb” kezdetű szólamokat, de tőlünk nyugatra ebből a szempontból emeletekkel magasabb a színvonal.

2. Lassú kiszolgálás

Nehéz eldönteni, hogy mi számít lassú kiszolgálásnak, de a szerkesztőségben abban állapodtunk meg, hogy 25 perc után már csigatempójú szervizről beszélhetünk. Az egyik leggyakoribb hiba az éttermekben, főleg csúcsidőben, hétvégén este jellemző, de ha a felszolgált étel feledteti a hosszú várakozást, akkor megbocsátható bűn.

3. Művészlelkű szakács

Kisebbségi komplexusban szenvedő szakácsok hóbortja, hogy olyan egyszerű ételeket is, mint egy brassói, úgy felcicomáznak, mint egy karácsonyfát. A díszítőelemként funkcionáló száraz spagetti tésztát (!), spirálisan tekeredő paradicsomhéjat, narancsgerezdet, és az egyéb kreációkat felejtsük el. Ébresztő!, a nyolcvanas évek véget értek. Apróbetűs rész: azt is szeretjük, amikor a menü tele van olyan cikkekkel, amiket valójában nem tudnak kihozni.

4. Szar kaja

Ezt nem kell túlragozni, van, hogy nem sül át, túlsül, romlott (például kagyló), vagy egész egyszerűen lapos, íztelen, gyenge. Ez ellen előzetes felkészüléssel lehet védekezni, szörföljünk az interneten, és érdemes odafigyelni a szakírók véleményére is. Friss, jó minőségű halat kevés étterem engedhet meg magának, a szezonalitás létező fogalom, azaz bizonyos zöldségekből, gyümölcsökből télen nem fogunk (frisset) kapni, és nincs vagy nagyon kevés olyan étterem létezik, amely egyszerre készít jó indiai, thai és olasz kaját. A vastag étlap egy-két kivételtől eltekintve gyanús. A szar kaját tovább súlyosbítja, ha a személyzet, beleértve a konyhát is, paraszt módon reagál észrevételeinkre.

5. Sznob személyzet

Ez főleg olyan helyeken fordul elő, amelyek nem egyértelműen high class intézmények, de nagyon szeretnének annak látszani. Sok felszolgáló ilyen helyeken úgy érzi, hogy tulajdonképpen ők tesznek szívességet a nép egyszerű gyermekeinek, hogy beengedik őket, ehetnek és fizethetnek náluk. Igen, tényleg pont így érzünk mi is, térdre hullunk, és csodálattal bámulunk fel az emberre, akinek legnagyobb tudománya, hogy tányérokat hord A és B pont között.

6. Bunkó vendég

A dohányosok gettósításával egy csomó probléma megoldódott, de még így is vannak, akik szeretnek üvöltve telefonálni, a pincérnek csettintgetni, és hasonlók. Meggyőződésünk, hogy ugyanezen csoport tagjai parkolnak mozgássérült helyekre, telefonálnak moziban, és verik a kormányt őrjöngve, ha nem indulsz el 0.3 másodperc alatt a lámpánál állva.

7. Gyors kiszolgálás

Ilyen is van. Ez tipikusan olyan helyeken jellemző, ahol nagy a pörgés, és mivel a vezetőség nem akarja partvissal elkergetni a bejáratnál várakozó vendégeket, ezért a nagyobb profit reményében felgyorsítják a kiszolgálást. Kollégánkat és párját egy tengerparti étteremben így intézték el 40 perc alatt, ami azt jelentette, hogy még be sem fejezték az első fogást, a pincér már lerakta az asztalra a következőt. Ilyen nincs.

8. Skótság

Nagyon olcsó élelmiszerekből nem tesznek ki megfelelő mennyiséget, és ha mégis kérsz, felárat számolnak fel. Kevés szalonna a túróscsúszán, egy szelet kenyér a Jókai bableveshez, és így tovább. Ez a jelenség alacsony és közepes árkategóriájú éttermekben megfigyelhető. Ezekkel a húzásokkal pár forintot spórolnak ugyan, de hosszú távon vevőket veszítenek. Rossz ötlet.

9. Tudálékos sommelier

A sommelier magában nagyszerű dolog, és értjük, hogy a munkáját szeretné végezni, de étteremben inkább a párjára, barátaira próbál figyelni az ember, nem pedig egy önmegvalósító borszakértőre, aki elképesztő és teljesen felesleges tirádát ad elő az asztalnál egyre kínosabban feszengő vendégeknek. Ha megfelelően határozottak vagyunk, akkor nem kell támaszkodnunk a sommelier-re. Sok étterem online is elérhetővé teszi borkínálatát, így előre kiválaszthatjuk a megfelelő italt. Persze vannak remek sommelier-k, akik tudják, hogy a kevesebb néha több. A mázas sommelier rokona a bratyizó pincér, aki percenként jelenik meg az asztalnál, és úgy érzi, hogy beszélgetnie kell. Ritka, mint a fehér holló, és persze sokkal inkább ez, mint egy életunt, savanyú gyökér.

10. Láthatatlanság

Széleskörűen elterjedt jelenség, hogy bizonyos éttermekben az ember láthatatlanná válik. Belép az ajtón, köszön, leül valahova és 10 perc is eltelik, mire megjelenik egy felszolgáló az asztalánál, és megkérdezi, hogy rendeltek-e már? Később ismét láthatatlanná válik az ember, ami megnehezíti abban, hogy kérjen még egy ásványvizet, végül pedig a számlát. És még valami: vannak helyek, ahol a számlára többet kell várni, mint az ételre.

Továbbá, ha egy 10 fős társaság tagjai 5 felé kérik a számlát, és abból 3-an áfás számlát is kérnek, akkor se húzogassa a száját a felszolgáló, és főleg ne kérdezze meg, hogy nem lehetne mégis egyben?, mert úgy neki egyszerűbb.