Öt főváros, amit nem kell látnod

Vannak olyan metropolisok, amiket meg kell nézni, magunkba kell szívni őket, elmerülni a ritmusukban, és aztán vannak azok, amiket most összegyűjtöttünk egy ötös listába.

Ulánbátor, Mongólia

Ázsia számos nagyvárosa sajátos, keleti atmoszférával bír – Tokió, Hongkong, Kuala Lumpur -, de Ulánbátor nem ilyen. Ez a hely tulajdonképpen egy bazinagy Békásmegyer lepottyantva a semmi közepébe. Az Ulanbátor nevet 1924-ben kapta, a Mongol Népköztársaság (és a helyi kommunista diktatúra) létrejöttének évében, a geopolitikai viszonyok miatt a szovjet hatás erősen érezhető a város – nevezzük így - építészetén.

A szebbnek tekinthető épületek a Sztálin barokknak nevezett stílust képviselik, a maradék pedig arctalan betondzsungel. Mongólia lakossága 2.7 millió fő, ebből 1.2 millió ember itt él. Maga az ország természetesen gyönyörű, csak a kommunista-szocialista éra idején felhúzott város nem sikerült. A rendszer megbukott, de a város maradt, kellemetlen örökséget hagyva az utókorra. A modernizáció elszigetelt pontokon felüti a fejét, de a csillogó acélvázas, üvegborítású épületek éles kontrasztot alkotnak a város olyan kerületeivel, ahol még jurtákban laknak a helyiek.

Abuja, Nigéria

Ha már a Lonely Planet is azt írja egy városról, hogy „igazából nincs sok látnivaló errefelé”, az már önmagában elég beszédes, márpedig ezeket a sorokat éppen Nigéria fővárosával kapcsolatban vetették papírra. A nigériai nép hagyományaiba Abuja nem gyökerezett bele kiirthatatlanul, egy mítosz sem kezdődik úgy, hogy „réges-régen Abujában…” tekintve, hogy ezt a várost az 1980-as években kezdték építeni, és hivatalosan csak 1991-ben lett az afrikai állam fővárosa. 

Ezek a legszebb részei

Abuja állítólag a kontinens egyik leggazdagabb városa, ám a külvárosai tulajdonképpen egy hatalmas, szinte egybefüggő nyomornegyedet alkotnak. A gettók egy-egy részét a rendőrség és a katonaság alkalmanként bulldózerek segítségével felszámolja, anélkül, hogy bármiféle szállást biztosítana az ott nyomorgóknak – az emberi jogi helyezettel kapcsolatban komoly gondok vannak errefelé (is). Abujában a fő látványosságot a város közelében található 400 méter magas Zuma-szikla, egy mecset, illetve a törvénykezés épületei – népgyűlés, elnöki palota, legfelsőbb bíróság – jelentik.

Iszlámábád, Pakisztán

Pakisztán fővárosa hosszú évszázadokon keresztül Karacsi volt, ám 1947-ben az ország függetlenné válásának évében az akkori elnök, Ayub Khaan kezdeményezésére az ország középső régiójában fekvő területen lévő földrajzi entitást nevezték ki fővárosnak. A város alaprajzát egy görög építésziroda alkotta meg, de szólni kellett volna a helyi kormánynak, hogy ezek már nem azok a görögök, akik az Akropoliszt és a többi szép dolgot készítették az ókorban. Iszlámábád ugyan áttekinthető és zöldebb, mint Pakisztán egyéb városai, de a hangulatostól fényévekre van, kissé élettelen, ráadásul életveszélyes.

A város mintha el lenne átkozva, 2005-ben pusztító, 7.6-os erősségű földrengés rázta meg, 2007 óta négy komoly terrortámadás zajlott a város különböző pontjain hotelek és nagykövetségek ellen, az elmúlt négy évben pedig két súlyos légikatasztrófa is történt a városhoz közeli hegyekben, Bin Laden pedig szinte a szomszédban bujkált hosszú évekig.

Canberra, Ausztrália

Ha nem vagyok megőrülve a körforgalmakért, a külvárosokért, vagy a fűvel borított, vicces épületekért, akkor Canberra nem olyan nagy szám” – írta egy ausztrál utazó a blogjában országa fővárosáról. A helyzet az, hogy a „megcsinált” városok – beleértve a fővárosokat – ritkán sikerülnek jól, vagy azt is mondhatjuk, hogy egyáltalán nem sikerülnek.

Vibráló? Izgalmas, színes, magával ragadó? Ezek egyike sem igaz Canberrára, amelynek ellentétben a nagyszerű Sydney-vel vagy akár Melbourne-nel, még rendes strandja sincs. Rendben, nem lőnek az emberre, az utcákon rend van és tisztaság, de lássuk be, ez nagyon kevés. Helyiek nagy erőkkel igyekeznek bizonyítani, hogy a városuk penge hely, de higgyünk az erőfölényben lévő utazó bloggereknek: Canberra szívás!

Delhi, India

India minden sajátosságával együtt csodálatos hely, több alkalommal írtunk róla a Playeren, de Delhi az a város, ahol épeszű ember csak addig tartózkodik, amíg nagyon muszáj, aztán tovább is áll.

A végeérhetetlen emberáradat, a hőség, a por, a zaj, a kifogásolnivaló higiénés állapotok olyan mashupja ez, ami az igazán edzett utazókat is felőröli. Indiáról és fővárosáról mások már nyilatkoztak nagyon kritikus hangnemben („kloáka”, „pöcegödör”, vagy ott a meg nem nevezett angol úriember, aki szerint „India az a hely, ahol naponta egymilliárd ember az utcára sz&#ik”), ezeket mi kissé túlzónak tartjuk, mindenesetre idegpróbáló metropolisz, annyi bizonyos. Vannak az útikönyvekben is fellelhető parkok, paloták, múzeumok, de az utcai feelinget akkor sem lehet megkerülni. Az egyetlen pozitívum, hogy méretéhez képest nem veszélyes, elenyésző a turistákat érő atrocitások száma. Indiát szeretjük, Delhit nem annyira.

Igen, eljött az a pillanat, amikor egy kicsit fázni szeretnénk. Megborzongani a hűvös szélben, és belebújni egy pulcsiba. Esetleg felvenni egy bélelt csizmát, anorákot, meg sapkát. Aztán irány az Antarktisz vagy Jakutföld.

Eismitte, Grönland

1931-ben egy sarkkutató expedíció hozta létre az Eismitte (kb: a jég közepe) bázist, ahol a leghidegebb mért hőmérséklet – 64.9 °C volt. Itt most, azaz júliusban is fel kell kötni a jégeralsót, az átlaghőmérséklet ugyanis – 12 °C. Turizmus Grönlandon is van, úgyhogy lehet becsomagolni a nagykabátot, sálat meg a kesztyűket.

Snag, Kanada

1947. február 3-án a Yukon folyó partján fekvő Snagben mérték a leghidegebb időjárást az észak-amerikai kontinens történetében, ami - 63°C volt. A falut a Klondike-i aranyláz idején, az 1890-es évek végén alapították, és már 1947-ben is csak 8-10 prémvadász lakta. Jelenleg csak egy meteorológiai bázis található errefelé 6-7 fős személyzettel, de alkalmanként fogadnak látogatókat. Arany is kevés található errefelé, hideg annál több. Jelenleg nincsenek mínuszok, a cikk megírásának idején kánikulai plusz 16°C-t jósolnak. Még mindig jobb, mint a 37 °C!

Ojmjakon, Jakutföld

Az oroszországi Jakutföldön található Ojmjakon hideg hely: 1933-ban – 71.2 °C-t mértek, és a tél csekély 9 hónapig tart. A kb. 520 fős helyi közösséget ez nem nagyon zavarja, az iskolát például csak akkor zárják be, ha – 50 °C alá megy a hőmérséklet. A videóban látható tanárnéni szerint - 40-ig teljesen normálisnak számít az idő. Idén januárban inkább a meleg volt a probléma, ugyanis szinte soha nem látott módon – 10 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála. (Bizonyára izzadtak is a derék jakutok rendesen!) Jelenleg ott is nyár van, plusz 14 °C.

International Falls, Amerikai Egyesült Államok

A Minnesotai város az Egyesült Államok leghidegebb városaként szerzett magának hírnevet, amit az itt mért – 46 °C-nak köszönhet. A korábbi két kísérleti teleppel ellentétben itt tényleg élnek emberek, a városnak saját reptere is van, kiépült infrastruktúrával. Az egyetlen rossz hír, hogy a 6424 lakosú városban pillanatnyilag meleg van – igaz, elviselhető szintű -, 21 °C. Érdekesség, hogy a városka becenevét – a nemzet mélyhűtője – 1986-ban megpróbálta elbitorolni a közeli Fort Francis, amelynek következtében 12 éves pereskedés vette kezdetét. A jogi eljárás International Falls győzelmével zárult, de szerintünk a viszony még mindig fagyos a két város között.

Vosztok állomás, Antarktisz

A bolygó történelmének eddigi leghidegebb hőmérsékletét az antarktiszi Vosztok kutatóbázison mérték 1983-ban: - 89.2°C. Az 1957-ben alapított tudományos kutatóközponton csak tudományos szakemberek élnek, kizárólag nyáron (ami ott decemberre és januárra esik) közel 25-en, amikor is kellemes – 30 °C körüli az átlaghőmérséklet. Jelenleg az átlaghőmérséklet – 60 °C és a Nap nem fog előbújni augusztusig.

Összegyűjtöttünk pár jó tanácsot, hogy elkerüld a letartóztatást, a kitoloncolást, a csomagjaid elveszítését és egyéb kellemetlenségeket. Milyen könyvet ne vigyél Kínába? Miért ne csókold meg a csajod Dubaj utcáin? Következzen a tízes lista alapvető, de gyakran elfelejtett intelmekkel és pár ínyencséggel.

Dubájozás másként

Természetesen nem lehet minden helyi szokást ismerni, de éppen ezért ajánlott indulás előtt kicsit tájékozódni, így nem járhatunk úgy, mint az a brit pár, akik egy dubai étteremben – nyilvános helyen – mertek csókolózni! A pornográf viselkedésnek letartóztatás lett a vége. A helyi viszonyok már csak ilyen furcsák: köztudott, hogy a zártkörű férfiklubok könnyű pénzre vágyó, finom kifejezéssel élve: testüket áruba bocsátó lányok ezreinek adnak munkát - a tehetős helyi férfipopuláció legnagyobb örömére -, de egy csókért feljelentenek. (A "mi ebből a tanulság?" kérdést túl cinikus lenne feltenni.) Tulajdonképpen olcsón megúszták – egy hónap börtön –, az Egyesült Arab Emirátusokban ugyanis házasságon kívüli szexért minimum 6 éves börtönbüntetés jár. Ez nem az az infó, ami szerepelni szokott az utazási prospektusokban.

Burokban mozogni

Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, tartja a közmondás, mi annyival egészítenénk ki, hogy ha Rómában jársz, akkor egyél is úgy, mint a helyiek. Gyorséttermi látogatást csak vészhelyzetben tudunk elfogadni, egyébként pedig ki kell próbálni a helyi ízeket, vad vidékeken járva pedig a fenti képen is látható utcai „vérhas-büféket”. Aki nagyvárosban jár, kerülje a turistanegyedek gagyi és drága „tourist” menüjeit kínáló intézményeit, ahová helyiek be sem teszik a lábukat, és szánjanak energiát az autentikus helyi vendéglők, büfék felkutatására. Egy kis forrásmunkával nem lehetetlen a dolog.

Szem a bőröndön

Ha reptéren hagyjuk őrizetlenül a poggyászunkat, akkor könnyen elveszíthetjük, ugyanis a 2001. szeptemberi tragédia óta ezeket a biztonsági személyzet tagjai gyorsan begyűjtik és megsemmisítik. A reptéren kívül is érdemes szemmel tartani a cuccainkat, itt nem a biztonsági személyzet, hanem tolvajok jelentik a legnagyobb veszélyt. Természetesen az sem jelent garanciát, ha tapasztaltak vagyunk, könnyen járhatunk úgy, mint a világot többször körbeutazó, zseniális útifilmeket készítő Michael Palin, aki 15 évig megúszta, hogy ellopják valamijét, de 2007-ben összejött neki, méghozzá éppen Budapesten. Szerencsére Michael úriember volt, és csak a honlapján emlékezett meg a kellemetlen incidensről.

Súlyproblémák

Repülővel történő utazások alkalmával még a tapasztalt utazók is könnyen eshetnek ebbe a hibába. Mindannyian tudjuk, hogy egy két napos útra a hölgyek rendszerint annyi ruhát visznek, ami két hétre is simán elég lenne (minek négy pár cipő?!), és ha a visszaútra szuvenírekkel is megpakoljuk a bőröndöt, akkor könnyen lehet, hogy a csekkolásnál a megengedett 20 kg helyett többet fog mutatni a digitális mérleg, és ez esetenként súlyos összegekbe kerülhet. Megkérhetjük kedvesünket, hogy mosolyogjon szépen a légitársaság alkalmazottjára, de néha ez sem segít.

Rossz ütemezés

Ha el akarod kerülni, hogy az egész utat végigparázd, azon aggódva, hogy eléred-e az átszállást, akkor inkább menj biztosra, válts olyan jegyet, hogy legyen nagyobb intervallum az érkezés és indulás között, és várj a tranzitban egy órával vagy kettővel többet. A gépek néha 20-30- percet is dekkolhatnak a kifutón – látszólag minden ok nélkül, lehet hosszú sor a vámnál vagy a becsekkolásnál –, és ezekkel egy tapasztalt utazó mindig számol. Egy nyolc órás várakozás egy reptéri váróban persze idegtépő is tud lenni, de még mindig jobb, mint lekésni az átszállást, ami intézkedéssel, idegeskedéssel és pluszköltségekkel is járhat.

A diktatúrák diszkrét bája

Wasfia Nazreent, egy bangladesi hölgyet 2007-ben azért toloncolták ki a Kína által megszállt Tibetből, mert a vámosok egy dalai láma könyvet találtak a táskájában. (Agyrém, de a Nobel-békedíjas tibeti vezető Kína-ellenes uszítóként van nyilvántartva Kínában.) Hogy Wasfia tisztában volt-e ennek a látszólag ártatlan tettnek a veszélyességével? Valószínűleg igen, mivel emberi jogi aktivista, ennek ellenére sok olyan egyszerű, jószándékú turista járhat pórul, aki nem ismeri behatóan a politikai és emberi jogi viszonyokat. Ismételten fel kell hívnunk a tájékozódás fontosságára a figyelmet: Kína ugyan nem tartozik a világ legveszélyesebb országai közé – legalábbis nyugatiak számára (de erről egy tibeti, vagy egy ujgur már más véleménnyel lenne) – de egy olyan kommunista diktatúrával, amely börtönben tart egy Nobel-békedíjas ügyvédet, nem árt vigyázni. Zárásképpen jegyezzük meg, hogy Wasfia Nazreen négyszer próbált kínai vízumhoz jutni, de kérelmét minden alkalommal elutasították, idén májusban mégis megjárta Tibetet, méghozzá Nepálból indulva. Egy hegymászó expedíció tagjaként jutott el a Himalája tibeti oldalára, és ha már ott volt, a dalai láma egy könyvét is magával vitte.

Kevés pénz, sok pénz

Egy halom készpénzzel utazni sokszor felesleges kockázatnak tűnik, hiszen csak az igazán elszigetelt vidékeken nem találunk ATM-eket. Ha viszont ilyen helyekre igyekszünk – Mongólia peremvidékei és hasonló helyek – akkor viszont érdemes egy nagyobb summát levenni a számlánkról, mert bizony vannak még helyek a 21. század elején, ahol nemhogy automaták, de még elektromos áram sincs. Ha tehetjük, pénzt ne reptereken váltsunk, ugyanis arcpirítóan magas kezelési költséget számolnak fel, bárhol máshol jobban fogunk járni.

Nem oltatod be magad

Indiai, dél-ázsiai, közel-keleti, afrikai utazások előtt mindenképpen érdemes védőoltásokat beszerezni. Itthon több ponton is lehet, ezek egyike az Országos Epidemiológiai Központ, honlapjukon tájékozódhatunk, hogy hol milyen veszélyek leselkednek ránk. Érdemes időben cselekedni, az utazás előtt két nappal már késő, ugyanis az oltóanyagoknak rendszerint egy hét kell, hogy kifejtsék hatásukat. A hasmenést, gyomorrontást sok helyen így sem lehet megúszni, erre sem árt előre felkészülni a megfelelő gyógyszerek bepakolásával.

Elkerülni a kliséket

A világ tele van olyan „döglött” turistacélpontokkal, amelyek egyszerűen nem érik meg a sorban állást, a befektetett pénzt és energiát. Utazási blogokon egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy felesleges órákat elszúrni egy turistákkal agyonzsúfolt, halálunalmas helyen, miközben sokkal izgalmasabb és ugyanolyan érdekes dolgokban is részt lehet venni. New York kapcsán például több honlap is említi, hogy felesleges felmenni az Empire State Building tetejére – minimum egy órás sorban állás, a jegy egy kisebb vagyon, a tömeg hatalmas – miközbenvannak más magas épületek is, amik kevésbé zsúfoltak. Ugyanez a helyzet a Szabadság-szoborral: amíg a Liberty Islandre tartó hajókon brutális a tömeg, egyéb hajójáratokkal úgy lehet megnézni Manhattant és a kultikus szobrot is, hogy az valóban szórakozásnak fog számítani. Vagy ott van a Pisai ferdetorony és a fenti videó. Sírjunk vagy nevessünk?

Kirándulás útikönyv szerint

Felkészülni egy-egy városból jó dolog, de ha az egész kirándulás másról sem szól, mint az előre kinézett látványosságok kipipálásáról, akkor lemaradunk a lényegről. Az útikönyv csak mankó legyen, ne pedig szentírás. Azért néha nem árt alaposan tanulmányozni az útikönyveket, különben úgy járunk, mint az egyszerű brit turista, aki a hoteljét keresve besétált az Alsace-i városházára (Hotel de Ville), hogy szobát vegyen ki. Hotel és hotel között is van különbség.

(Fotók: campoamor, bjazure, hopehubris, bura80, pierrenumerique, no5)