A fogantyúval ellátott ágyúgolyó – eredeti orosz nevén „girja” – lehet testtartás- és kondíciójavító, vagy az erőnövelés kiváló eszköze. De honnan ered?
Erőt a népnek, de versengést az elitnek!
A kettlebell az erő világában mindig is jelen volt. A néhai orosz mezőgazdasági ellensúly példátlan karriert futott be a fitnesziparban: világ körüli útra indult, ebből a trendből pedig hazánk sem maradt ki. Ez alapvetően egy furcsa formájú vasdarab, használhatósága mégis rendkívül széleskörű. Nyilvánvaló, hogy minden eszköz sokféle módon alkalmazható, tulajdonképpeni értékét nem alakja és tulajdonságai határozzák meg, hanem a rendszer, ami a benne rejlő lehetőségeket képes kibontakoztatni. A mögöttes rendszerben pedig célfüggő, mit is hoznak ki belőle. Jól ismerjük az amerikai trendet, melyet Pavel munkássága tett népszerűvé, de közben mi történt a girja őshazájában? Mire jutottak az oroszok az eszközzel?
Az orosz szellem versenysportot hozott létre, melynek neve girevoj sport (gs). A kemény sportág hátteréről, történetéről Bajzáth Attila StrongFirst II (az egykori RKC) instruktorral beszélgettünk, hiszen a kettlebell hazai fenegyerekei közül ő az, aki a leginkább nyitott az orosz módszer felé.
Csak kiegészítés?
Attila régi generációs instruktor. Az elsők között volt, akik hazánkban kipróbálták a füles súlyt, és szintén az elsők között, akik olyannyira beleszerettek, hogy a kemény vizsga próbatételeit is vállalták, hogy hivatalosan is igazolhassák szakértelmüket. Attila élete előtte is bővelkedett a mozgásban: profi lovasíjászként olyan kiegészítő mozgásformát keresett, ami megfelelően támogathatja hagyományőrző sportjában a fejlődését. A kettlebellel egy magyar nyelvű Pavel-interjú kapcsán találkozott. Egyből felkeltette az érdeklődését ez a szintúgy tradicionális, gazdag történetű eszköz. Ezek után nem meglepő, ha elárulom, Attila civilben történész.
Akkor, 2006-ban még nem lehetett csak úgy kettlebellhez jutni Magyarországon, első eszköze egy, a célhoz megfelelően módosított, extra súllyal feltöltött locsolókanna volt. Ezután egy ugyancsak vészmegoldásként megalkotott, betonból öntött szörnyeteg lépett a kanna helyébe. Kettlebelles körökben ismerős lehet a közhely: „minden kettlebell.” 2007 hozta az áttörést, amikor hozzájutott első igazi belljéhez. Egy évvel később, 2008-ban szerezte meg az edzői képesítést – azóta oktat Miskolcon –, majd 2010-ben lépett a 2-es szintű instruktorok elit csoportjába. Természetesen a lovasíjászatot se hagyta abba.
Attila a kihívások embere: a lovasíjászat kapcsán járt egy expedíción Mongóliában (600 km lóháton, tizenkét nap alatt), teljesítette a száz lovasíjász futam és a tizenkét órás talajíjászat nehézségeit, kedveli a magashegyi túrákat, és részt vett a Fighter's run idei rendezvényén is. 2010 óta minden évben teljesítette tanítványaival a 24 órás csoportos kettlebell-kihívást, és a 12 órán át tartó folyamatos, kettlebellel végrehajtott szakítás-próbát.
Súlymértékből sporteszköz?
Hosszú idő telt el, mire e nagy múltú, évszázados munkadarabból sporteszköz lett, ám a végeredmény egyáltalán nem meglepő. Ahol ugyanis nehéz súlyok és munkás férfiak vannak, ott adja magát a férfias virtuskodás. Valahogy így kezdődhetett a sikertörténet, mely a múlt ködébe vész. Munka közben már meg is erősödtek, hozzászoktak a furcsa alakú ellensúly adottságaihoz, utána pedig már csak egy lépés, hogy ki tudja megemelni, és ha igen, akkor hányszor...
Nyolcvankilós testsúlya ellenére egyes források szerint 88 szabályos katonai nyomást tudott végrehajtani egy 32 kilós girjával. De volt több hozzá hasonló szuperember is, oroszul őket nevezik girjevikeknek. Nemsokára már az európai erősemberek által is ismert és a régi idők erősembereinek tornacsarnokaiban is nélkülözhetetlen lett.
Azután a kettlebell beszivárgott a versenysport világába is, de még mindig csupán kiegészítőként. Birkózók, cselgáncsosok és súlyemelők is használták, egyes súlyemelők ezzel alapozták meg kivételes erejüket. A mítosz szerint a nagy Jurij Vlaszov, a súlyemelő klasszis egyszer megszakította egy interjúját, hogy bemutasson egy hibátlan nagysúlyos katonai nyomást egyik kedvenc 56 kg-os egyedi kettlebelljével.
Az első hivatalos verseny
Az 1986-os Szovjet Súlyemelő Évkönyv tanúsága szerint az első hivatalos girevoj sport versenyt 1985-ben rendezték, mintegy nyolcvan résztvevővel. Itt már csírájában megvoltak a későbbi alapelvek, szabályok és gyakorlatok. Már itt különböző súlykategóriákat találunk, hatvantól kilencven kilóig. Két gyakorlatban versengtek, lökésben és szakításban. A technikában beállt egy radikális változás az 1990-es években, ennek köszönhetően az addigi szerény eredmények, ismétlésszámok drámaian emelkedni kezdtek.
Ma már időhöz kötik a teljesítményt, az számít, hogy az adott súlycsoportot képviselő atléta adott idő alatt hány ismétlésre képes a súlykategóriájának megfelelő girjával végrehajtani. Napjainkban is szakításban és felvétellel párosított lökésben versenyeznek, kivéve az alacsonyabb súlycsoportokat, ahol az önmagában vett lökés is versenyszámot alkothat – a versenyzők között szép számmal vannak nők is. A girevoj sport magabiztosan hódít, már határozottan átlépte az egykori Szovjetunió tagállamainak körét. Egyre több országban jelennek meg hívei, szakszövetségei.
Kemény vagy lágy stílus?
A girja sokoldalú, különböző célokra felhasználható. A megközelítési módtól függ, milyen hozadéka van. Erőfejlesztésben, alakformálásban, a testalkat optimalizálásában, prevencióban és a rehabilitáció területén egyaránt bizonyított. A kettlebell, ha szakszerűen használják, kiváló háttértámogatással szolgálhat bármely más sportban. De mit jelent ebben az esetben a szakszerűség? Egyáltalán, mi a különbség az ismertebb, Pavel neve által fémjelzett SFG-stílus és a girevoj sport között? Melyik a jobb, melyik dolgozik helyesebben?
Legjobb, ha azzal kezdjük, hogy „az attól függ...” Először is, nem létezik szent grál, sem univerzális megoldás. Csak vélemények vannak és megközelítések, melyek csak az értelmezések és célok viszonyrendszerében foghatóak fel. Mivel ez alapvetően egy darab vas, nem létezik kizárólagos technika, sem tökéletes felhasználási mód. A leghelyesebb, ha a girevoj sport specifikumait az ismertebb StrongFirst elveivel összevetve emeljük ki.
A legfontosabb tény, hogy a gs versenysport, és mint ilyen, a teljesítmény maximalizálására törekszik. A versenysportok világa pedig olykor kegyetlen, az egészségmegőrzés pedig sokszor eltörpül a rekordok hajhászása mögött. Ezzel ellentétben a StrongFirst technikái szélesebb körben alkalmazgatóak, a kettlebellt az átlagember számára teszik elérhetővé, számukra tanítják meg az eszköz biztonságos, sérülésmentes használatát, úgy, hogy az egyén abból a lehető legtöbbet profitáljon, azaz preventív jellegű. A rendszer rendkívül didaktikus, a fokozatosságra épít. Azt mondhatjuk, hogy a girevoj sporthoz képest inkább rekreációs célokat szolgál.
A gs-ben nem csak a súly, az idő is ellenfél. Adott idő alatt a legmagasabb ismétlésszámra kell törekedni. Az SFG-ben ezzel szemben az időtényezőt szabadon variálják. A girevoy sport a felkészülés során és az erőfejlesztés időszakában számos gyakorlatot használ (lendítések, nyomások stb.), ám a specializmus felé tart, hiszen a versenyben gyakorolt két célgyakorlatra fókuszál (szakítás és lökés). A StorngFirst a gyakorlatok széles spektrumát alkalmazza.
A teljesítmény maximalizálása érdekében a gs egyéb eszközöket is használ, pl. súlyemelőövet, mely védelmül szolgál munkájuk során, és súlyemelőcipőt is. A StrongFirst nem él ezekkel a lehetőségekkel.
Lássuk a technikát és a gyakorlatokat!
A StrongFirst megközelítése a kemény, hardstyle technika. Akár kicsi, akár nagysúllyal, akár alacsony, akár magas ismétlésszámban dolgoznak, a lényeg, hogy megfelelő mozgásmintával és feszítési technikákkal dolgoznak. A gyakorlatok során a minél nagyobb energia leadása a cél. A feszítések is az erőt és a biztonságot szolgálják. Ezekből profitálhat leginkább az átlagember, de a sportág-specifikus támogatás is így a leghatékonyabb.
A gs viszont ellenkezőleg, a minél kisebb energia leadására törekszik, a kötött időtényezőből adódóan. Úgy fogalmazhatnánk, hogy a girevoj sport az erőbeosztás algebrája. Ez a technikában is látszik: míg két SFG atléta szakításai, lendítései és nyomásai között csak nüánsznyi különbséget fedezhetünk fel, addig a gs-atléták stílusa egyénről egyénre változik. Nagy vonalakban azonban kiütköznek az általános eltérések: a gs-sportolók „lágy” stílussal dolgoznak – ezért is indokolt az övhasználat –, mozgásuk ritmikus, kevesebb feszítéssel. Harmonikusan, mondhatni hintázva dolgoznak.
A szakításban a gs-versenyzők olykor felemelik egyik sarkukat a földről, de ez sem kőbe vésett szabály. Ez a másik iskolánál szigorúan tilos. Az alacsonyabb súlykategóriás girjevik szakítása már inkább emlékeztet a Strongfirst technikára, egész testes gyakorlat. Ám a nehezebb gs-sportolók már inkább karból dolgoznak, hiszen a súly számukra már könnyű. A szakítás ívét lefelé és felfelé egyaránt megtörik, mintha csak egy fej fölé irányzott súlyfelvételt hajtanának végre. A lökés is az azonos nevű súlyemelő gyakorlat végrehajtása kettlebellel; míg az SFG rendszerében ez az elit számára fenntartott kuriózum, addig a gs-ben versenyszám. Ezt is magas ismétlésszámban hajtják végre természetesen.
A girevoj sport gyakorlataival, technikájával érdemes kísérletezni. A kettlebell amerikai mozgalmának nagyágyúi, pl. Steve Maxwell és Steve Cotter is sok dolgot átvett, sokat ellesett tőlük. Ennél többet Bajzáth Attila sem akar, természetesen megmarad a StrongFirst berkeiben. Csak a kíváncsiság és a tudásvágy hajtja újabb vizek felé. Szeretne fejlődni, ellesni néhány gs-technikát, beemelni őket repertoárjába. A girevoj sportot népszerűsítendő, egy versenyt szeretne rendezni, hogy a hazai kettlebelles közösség kipróbálhassa magát ezen a szűz terepen. Izgalmasan hangzik, hiszen így különböző stílusok találkoznának.
Attila nem vár semmit a girevoj sporttól, nem reméli hazai elterjedését, megmarad a realitás talaján. Egyszerűen tovább szeretné képezni, kipróbálni magát újabb és újabb területeken. Olyannyira, hogy szívesen megmérettetne egy külföldi, hivatalos girevoj sport versenyen is.
A StrongFirst visszfényében megpillanthattunk egy másik lehetőséget, a teljesítmény világát. Egyik sem jobb a másiknál, csupán egyazon eszköz eltérő, mindazonáltal releváns megközelítései. A StrongFirst biztonságos módszere hatalmat ad a tömegek kezébe, míg a girevoj sport mindig is a kiváltságos elit műfaja marad.
(Fotó: Király Lexa, Tóth István)