A vicces pszichopatákat mindenki szereti. Főleg, ha Martin McDonagh, az Erőszakik rendezője dirigálja őket. A film jó, csak a címét tudnánk elfeledni.
Istenem, miért? Miért? Hogyan sikerült az egy vajas kenyér egyszerűségével bíró Seven Psychopats című filmet erre a szörnyedvényre fordítani? Hát élet ez? A si-cu ugyan nagy szerepet játszik a filmben, gyakorlatilag minden egy ártatlan kutyus körül forog, vagy inkább úszik, de nem fekete tóban, hanem vérben. Ha megvolt az Erőszakik, akkor nagyjából tudod, mire számíthatsz, de McDonagh ezúttal sokkal kevésbé hozza a keserű ízeket, a remek beszólásokat viszont bőkezűen osztogatja, csak tessék, csak tessék, van belőle bőven, jut mindenkinek.
Marty (Colin Farrell) megcsömörlött forgatókönyvíró, aki most éppen a Hét pszichopata című nagy művére készül, de nehezebben megy neki az alkotás, mint a józanul maradás. Farrell alkesz írt alakít. Honnan meríthetett ihletet a karakter megformálásához? Haverja, a fura Billy (Sam Rockwell) folyton a nyakán lóg, segíteni szeretne neki, de mivel nem hagyja, ezért inkább külön bejáratú bizniszével foglalkozik, társával, Hansszal (Christopher Walken) kutyákat rabol, hogy aztán hősként előkerülve visszaadják őket a gazdiknak, bezsebelve persze a megtalálóknak járó magas jutalmat. Aztán egyszer Billy egy maffiafőnök (Woody Harrelson) si-cujával megy haza, és elszabadul a pokol.
A hét pszichopata igazán véres lett, de valahogy úgy, ahogy a Kill Bill esetében, itt is inkább röhögni fogunk a ketchup-parádén, McDonagh például még azt is eléri, hogy akkor is sírva kacagj, amikor egy ember átvágja a saját torkát, vagy amikor egy szereplő meglepő természetességgel darabol fel fűrésszel egy szerencsétlenül járt testet. Valahol pszichopatának kell lennünk nekünk is, hogy ezt élvezni tudjuk. De hát mindenkiben van egy kis őrület, szóval ezzel papíron nem lehet probléma.
És probléma tulajdonképpen nincs is, ebben a moziban minden benne van, amire szükséged lehet: humor, ami kitart még a stáblista utánig is, a színészi játékok mindegyike pazar, a karaktereket remekül megírták, jó a szinkron, a beszólások pedig horzsolnak. Egyetlen esetben lehet csak probléma: ha az ember az Erőszakik 2-t szeretné látni. A hét pszichopata azt a színvonalat azért nem éri el, de nagyon közel jár. És ez már bőven elég a boldogsághoz.
Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Olcsó bérgyilkost karácsonyra, avagy milyen ajándékot érdemelnek a játékfüggők?
Sípályák, felvonók, hütték Magyarországon