Régi szereplők, brutális 3D-s látvány, 48 képkocka másodpercenként, csak éppen történés nincsen. A kevesebb több lett volna, de így sem rossz.

Az a baj a legendás filmek folytatásaival és/vagy prequeljeivel, hogy többnyire feleslegesek. Tény, hogy Tolkien tollából elkészült A Gyűrűk Ura előzménye is, de az alapanyag nem kiáltott feltétlenül megfilmesítés után. Az sem feltétlenül jó ómen, ha egy mozi egész egyszerűen nem akar elkészülni, A hobbit pedig szépen felírta magát az elátkozott projektek hosszú listájára. Guillermo del Toro, az eredeti rendező kiszállása nem kecsegtetett túl sok jóval, de a kassza (vagy ismertebb nevén: drágassszág) szép csengésére mégis beszállt Peter Jackson, aki eredetileg is ezzel a történettel szerette volna kezdeni a trilógiát.

Ez tulajdonképpen örömhír. Az viszont már nem, hogy a pénz beszélt, és azt mondta, forgasd le ezt az egy hosszú filmre elég sztorit három darab, közel háromórás filmként, ahogy korábban is tetted. Ő pedig bólogatott. Ezzel az a gond, hogy míg a Gyűrűk Ura-könyvekben van elég mondandó három terjedelmes filmre is, A hobbit-ban nincs. Meg is lett az eredménye.

A mozi első fele ugyanis teljesen felesleges, vontatott, unalmas párbeszédekkel dúsított, filmnek alig nevezhető valami, de szerencsére a második felében helyrebillen a mérleg nyelve, beindul a varázslat, hörögnek a trollok, pörögnek az orkok, harc harcot követ, és még akkor is széles mosoly ül ki az arcunkra, ha a vadiúj HFR 3D nem igazán engedi, hogy elvarázsolódjunk.

A 48 képkocka per másodperc (pontosan a kétszerese az eddig megszokottnak) túlságosan is folyamatos képet eredményez, amitől olyan érzése lesz a nézőnek, hogy a filmet véletlenül gyorsítva kezdte el játszani a bohókásan begombázott mozigépész. De nem. A jómunkásember tiszta, a technológia a ludas, ami kvázi tévéfilmet varázsol a látványos alkotásból, bár azt meg kell hagyni, olyan 3D-t kanyarintott Jackson A hobbit-hoz, hogy az még az Avatar-ra is köröket ver.

Zsákos Bilbó sztorijának moziváltozata vagy annak első része így egy kicsit suta vállalkozás lett. Először is: ha Jackson az első másfél órából egyet a vágóasztalon felejtett volna, a világ egy boldogabb hely lenne. Ha már most ennyire unalmas a mozi eleje, akkor milyen lesz a rendezői változat? Másodszor: érthető, hogy a könyvben is énekelnek a törpök, de muszáj volt ezt valamiféle Disney-hangulattal párosítani?

Igen, itt mindenki énekel, még Gollam is, de ő legalább egy kis klasszikus belezés közben nótázik jóízűen, és messze áll attól, hogy előkapjon egy jóvágású sétapálcát, valamint egy kalapot a musical-hatás fokozásának érdekében, majd előadjon egy korai Latabár-zsengét.

Harmadszor: mi szükség volt a HFR 3D-re, ha csökkenti az élményt? Igaz, hogy a képnek olyan mélységei vannak, amit még nem igazán látott emberi szem moziban, de a túl folyamatos mozgástól képtelenek leszünk beleélni magunkat a mágikus világ történéseibe. Szép és jó, persze, és az is fantasztikus, hogy újra láthatjuk Gandalfot, Elrondot, Galadrielt, Szarumánt és a még mindig ámulatba ejtő Gollamot (nem is beszélve a miniatűr szerepben feltűnő Frodóról), de mintha túl sokat akart volna Jackson: új technológiát mutatni, és húzni az időt, amíg csak lehet.

Ez az időhúzás azonban mégis kibírható a későbbiek tükrében, amikor iszonyatos sebességgel indul be a középföldei buli, a törpök elkapják mindenki grabancát, végre lesz értelme a térhatásnak (de a 48 FPS-nek nem), felcsendülnek a régi zenék, és egy alacsony növésű banda szokás szerint csak baktat közben egy cél felé, sokszor spirituálisan, mint valami Coelho-műben. Hát mi ez, ha nem egy tökéletes ünnep a gyűrű-fanatikusok számára?

Ha imádtuk a régi trilógiát, és már hiányzik Középfölde, ha szerettük a Mátrix: Újratöltve-ben azt, hogy az első órában nem történik szinte semmi értékelhető, ha 3D-ben is akarjuk látni a Gyűrűt valaki ujjára csusszanni, akkor hajrá, nyitva van a moziajtó, csak bújjatok, rajta. De vigyázat, nagyfokú türelem kell ahhoz, hogy a film elkapja az embert, viszont előbb-utóbb el fogja, és kegyetlenül behúz.

Száz percben előadva mindez nagyobbat ütött volna. De szerencsére így is élvezhető, sőt, szerethető A hobbit. Csak éppen nem klasszikus, nem alapmű, és nem ér fel a Gyűrűk Ura semelyik epizódjának szintjére sem. Várjuk a folytatásokat. És újranézzük 2D-ben, 24 képkocka/másodperccel. Mert varázslatot akarunk a moziban, nem parasztvakítást.

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Tíz (+60) elbaltázott filmcím-magyarítás
Mit eszel és iszol, ha Bear Grylls vagy?

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Hajítsd messzire a sablonokat, rendezd be úgy a lakásod, amire mindenki emlékezni fog!

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Mutatunk egy őszi fesztivált, ami az újbort és a libás ételeket ünnepli

További cikkeink a témában