Attól eltekintve, hogy Árpa Attilának valami megmagyarázhatatlan baja van a kritikusokkal, nem tudta elvenni a kedvem attól, hogy szeressem az Argo 2-t. Igen, az Argo 2 jó. Jobb, mint az elődje.
Nagyjából még az utolsó szuszt is kiszerettem belőle, és nem félek bevallani, annak ellenére sem, hogy ez a film egyáltalán nem a kritikusok barátja. Az a ritka fajta, ami érzéssel nyúl hozzá a ’90-es évek VHS-klasszikusaihoz és a modern idők nagyjaihoz, direkt, hogy mindenkinek jó legyen. Trash-film, de képes úgy szórakoztatni, hogy ne legyen kínos, ehhez persze kellenek jó karakterek, jó színészek, az Argo 2 esetében pedig nagyon együtt álltak a csillagok.
Pedig egyáltalán nem volt könnyű szülés, de aztán hosszú vajúdás után mégis összejött a folytatás, persze joggal merül fel a kérdés, hogy volt-e értelme. Az Argo 11 éves film, és bár első megnézésre nem adta meg azt, amire vágytam, többedszeri megtekintésre már leesett, hogy mi akart lenni, és onnantól kezdve bármikor tudtam röhögni Balogh Tibiék pitiáner bénázásain. Az Argo első része úgy lett kvázi kultfilm, hogy időt kellett neki hagyni. Ilyen sem ritkán történik meg a filmtörténelemben.
Hogy kellett-e folytatás? Persze, hogy kellett. Egy ilyen jól összegründolt társaságot bármikor megnéz az ember, Balogh Tibi a magyar ember Torrentéje, csak nem annyira zsíros, Bodri, Tyson és Psycho pedig olyan erős kisegítő személyzetet alkotnak, hogy ennyi idő alatt akár már több folytatást is kitermelhettek volna, elég valószínű, hogy a kassza erős csörgése mellett történt volna a művelet. Na de 11 év telt el mégis, úgyhogy nézzük, hol tartunk most.
A Tejesember börtönben nyeri akarva-akaratlanul a Sean Connery-hasonmásversenyeket, amikor megkeresi őt egy Japánban élő legendás nindzsa, aki nem mellesleg magyar, János szan (Kulka János), avagy a Fekete Lótusz, hogy szerezzen meg egy tárgyat, mégpedig a Magyarországon őrzött legelső floppylemezt. Na de nem telik el sok idő, és megjelenik a börtönből szabadult Balogh Tibi (Kovács Lajos) és bandája, hogy ők intézzék el az üzletet egymillió dollárért, már csak az a probléma, hogy továbbra is rettenetesen bénák. A büdöskaja-bizniszben utazó Bodri (Scherer Péter), a fejlövésből részlegesen felépült Tyson (Kiss József) és a még az eddiginél is kegyetlenebb Psycho (Bicskey Lukács), valamint a vezér egyáltalán nem tanultak a korábbi hibákból, úgyhogy elkövetnek most is néhányat, hála a magasságosnak, mert enélkül nem lenne buli a buli.
Az Argo 2 sokkal magabiztosabban hozza az akciót, mint az első rész, és bár a trailer alapján erős volt a gagyigyanú, jól néz ki a film, jól állnak neki a robbanások, az akciójelenetek és a vér, ami magyar filmtől nagy szó. Jól áll neki a ’90-es évek hangulat, jól állnak neki a teljesen őrült ötletek (Kulka János mint nindzsa erős, de zseniális választás), jól állnak neki a Ganxsta Zolee és a Kerekes Band-dalok, a filmes utalások a Kill Billtől a Macskajajig, és igen, jól áll neki még az irdatlan mennyiségű bazzeg is. Sikerült töménytelen mennyiségű káromkodást belepakolni a másfél órás játékidőbe, de nem felejtették ki a nőfaktort sem. Mert hülyék lettek volna. A Japán-vonulathoz egy igazi harcos csaj kellett, hát megkaptuk, Young-Shin Kim karaktere, Yumiko egyszerre képregényes és mocsok-akciófilmes, magyarul pont olyan, amilyennek lennie kell.
A képletbe itt-ott csúszik csak kisebb hiba, Tyson karaktere például a film felétől szinte már csak egy non-stop funkció nélkül káromkodó izomagy marad, Yumiko jelentősége is lehetne fajsúlyosabb, de a forgatókönyvi bakikba hiba lenne belekötni, hiszen ez a film őszinte és szórakoztató B-film, az a fajta, amin egyszerűen képtelenség számon kérni néhány átgondolatlanságot, lehet, hogy nem bug az, hanem feature, úgy akarták, úgy lett, maximum röhögsz egyet rajta, és továbblépsz.
Az Argo 2 egyértelműen jobb, mint az első rész volt, ügyesen veszi fel a fonalat, átgondoltabb, jobban összerakott, viccesebb és egyben feszesebb is, aki a Torrente-hangulatú filmeket, vagy az első részt szereti, ezzel abszolút nem nyúl mellé. Annyit azért még hozzátennék, hogy bár Árpa Attila nem kedveli a kritikusokat, valamiért még azokat sem feltétlenül, akik szerették a filmjét, szerintem mindannyian ugyanazon az oldalon állunk, azokén, akik szeretik a jó filmeket, bármilyen módon is szórakoztassák az embert. Értem én, hogy a szerintem indokolatlanul keményebb fellépés is a show része, de nem kell a show, amíg itt van egy ilyen film, amin rengetegen fogják jól érezni magukat. Ez a film a show. Méghozzá elég jó show. Legyen ennyi bőven elég.