Gumit termeszteni a kietlen, szélfútta Góbi sivatagban első hallásra teljes képtelenségnek tűnik, a kínai kutatók mégis megcsinálták. A Northwest A&F Egyetem csapata még 2016-ban bérelt ki egy kisebb, 14 hektáros, kopár területet Hszincsiang tartományban, pusztán kísérletként, hogy kiderüljön, túlél-e ott egyáltalán a növény.

A projektből azonban nem kudarc, hanem sűrű gumifaerdő lett.

A siker után gyorsan felpörgették a tempót, ma már mintegy 300 ezer hektáron termesztik a kínai gumifát, és a cél az, hogy néhány éven belül milliós nagyságrendűre nőjön az ültetvények területe, vagyis ez már messze nem laborprojekt, hanem komoly ipari termelés.

A választott növény ráadásul nem egzotikus import, hanem az ország egyetlen őshonos gumitermelő faja, amelyet régen a gyógyászatban használtak, ma viszont az ipar kapott rá. Már kis mennyiségben (3-5%) is tartósabbá és kopásállóbbá teszi a gumikeverékeket, ezért jól jön nagy teljesítményű, defekttűrő abroncsoknál és speciális kompozitoknál is. Ráadásul elektromágneses árnyékoló kompozitokban is felhasználásra kerül, vagyis az autóiparban és a hadiiparban is felhasználható.

A kutatók közben szárazságtűrőbb fajtákat nemesítettek, és környezetbarátabb módszert fejlesztettek ki a gumi kinyerésére, ráadásul szinte a növény minden részét hasznosítják. Így a korábban értéktelen sivatagi földből stratégiai alapanyagforrás lett. A Góbi homokja ma már nemcsak por, hanem ipari tartalék – Kínának pedig ez létkérdés, hiszen hatalmas mennyiségű természetes gumit használ fel, miközben szükségleteinek nagy részét importból fedezi –, és elég erős üzenet arról, mire képes egy jól célzott kutatás.

(Forrás: Interesting Engeenering, fotó: Getty Images – csak illusztráicó)