Szakma

Benedict Cumberbatch nem a Hollywood egén vakító fénygömbként startoló, majd néhány hónap alatt hullócsillagként alászálló sztárocskák csapatában focizik. Kemény munkával, a szamárlétra összes lépcsőjét alaposan kitaposva jutott el a világhírnév kapujába. Már hetekkel a hivatalos bemutató előtt attól zengett a szaksajtó, hogy az angol aktor a Star Trek: Sötétségben (kritikánkat itt olvashatod) gonoszaként valami feledhetetlent alkotott. Ezen persze csak azok lepődtek meg igazán, akik addig hírből sem hallották a nevét. A Cumberbatch ugyanis színházi, tévés, sőt, rádiós körökben is igen jól csengő név már egy ideje.

A BBC vezetőségének konkrétan hálamiséket kellene celebrálnia, amiért szerződött színészei között tudhatja. Bár leginkább a 2010-ben elstartolt Sherlock című sorozat címszereplőjeként ismerhette meg nevét a szélesebb közönség, már 2000-ben is a csatornának dolgozott. Miután 2004-ben a Hawking című moziban – a kerekesszékhez kötött legendás fizikus szerepében – mindenkit lejátszott a színről, filmes munkái is megszaporodtak, és a csatorna sorozatainak is állandó szereplője lett. Attól kezdve már nem csak a képernyőkön, hanem rádiójátékokban is alaposan ellátták őt munkával, miközben Cumberbatch egyszerre akár két–három darabban is koptatta a deszkákat London színházaiban. Nem is csoda, hogy filmográfiája mára a Télapó listájának hosszával vetekszik.

Benedict elsősorban színházi, és csak másodsorban filmes színésznek vallja magát. A londoni Nemzeti Színházban Danny Boyle moziban nálunk is vetített Frankenstein-adaptációjának címszerepében akkorát alakított, hogy tavaly a legjobb színésznek járó Olivier-díjat is bezsebelte érte, ami a szigetországban a szakma legrangosabb elismerésének számít. A különböző díjakkal egyébként is igen masszív kapcsolatot ápol; összesen tizennyolc különböző szobrocskának kellett otthonában vitrint építenie.

Magánélet

„Benedict Cumberbatch tehetségtelen, merev játékú, seggnevű és lófejű színész, aki csak pazarolja az idődet” – legalábbis egy blogger szerint, akinek becéző szavait az ily kedvesen jellemzett színész 2011-ben a GQ magazin Év színésze díjával a kezében idézte fel nem kis derültséget kiváltva a nézőtéren. Mivel emberünk saját bevallása szerint is elégedetlen fejének méretével és formájával, ezért  a külsejére vonatkozó kritikákkal azóta sem akar vitatkozni. Ez csak egy azok közül az anekdoták közül, melyek azt támasztják alá, hogy a brit színésszel meginni egy pofa sört nem lenne egy utolsó időtöltés.

Az önirónia, a jól elhelyezett szarkazmus és a tisztelettudó nyilatkozatok másik oldalán azonban ott van a komoly férfiember. Több interjúban is elmondta, minden vágya a családalapítás, és élete legnagyobb kudarcának azt tekinti, hogy harmincvalahány évesen még mindig nincsenek gyerekei. Egyébként sem lehet azzal vádolni, hogy egyik virágról szállna a másikra, hiszen első komoly kapcsolata tizenkét évig tartott.

Píár

Az egyre szebb sikerek persze hamar a reflektorfénybe lökdösték annak ellenére is, hogy ő soha nem kért a körülötte zajló felhajtásból. Habár a bulvársajtó a hozzá hasonlóan érdekes sztároknak még a testhajlatait is átvilágítaná, őt nem sikerült kizökkenteni a kötelességtudó átlagember pózából. Mivel nyilatkozataiból szinte süt a szakma iránti alázat és a munkatársak iránti tisztelet, illetve kijelentette, hogy Hollywoodba legfeljebb lebarnulni ugrana át, és soha nem hagyná el Londont, egy idő után a sajtó sem rajta kereste a következő botrányos címlapsztorit.

Sztorikból pedig akad bőven. Nem csak azért, mert hősünk letegeződött az angol színházi és filmes élet összes meghatározó alakjával, hanem például azért is, mert nála az ifjúkori lázadás nem durcás kirohanásokban öltött testet, ő inkább egy évig egy tibeti kolostorban tanított angolt önkéntesként. Vagy például azért, mert 2005-ben a To the Ends of the World című sorozat dél-afrikai forgatásán néhány kollegájával együtt fegyveres emberrablók fogságába esett, és feltehetőleg csak az mentette meg az életüket, hogy a banda vezére aznap reggel éppen jó hangulatban találta az asszonyt.

Alapvetően szimpatikus személyisége mellett Benedict Cumberbatchet azért lehet nagyon szeretni, mert félelmetesen jó színész, másrészről élő példája annak a kitételnek, hogy kemény munkával és elkötelezettséggel, botrányok, divatbalhék és szélsőséges exhibicionizmus nélkül is fel lehet kapaszkodni a csúcsra. Bár ki tudja, hol van még a csúcs az angol színész számára.

(Star Trek-premierfotók: Getty/Europress)