Beszélgetés napjaink egyik legkúlabb írójával egy félig magyar sci-fi karakterről, filmjogokról, Putyinról és az elnyomó rendszerekről.
Richard Morgan írói karrierje későn, 37 éves korában kezdődött, ennek ellenére a korábban angoltanárként dolgozó férfi karrierje repülőrajtot vett. 2002-ben megjelent Valós halál című regénye több fontos sci-fi díjat is megnyert, ráadásul egy hollywoodi stúdió megvásárolta a filmjogokat, a hírek szerint egymillió dollár körüli összegért – erre mondják, hogy jackpot. Morgan otthagyta tanári állását, hogy minden idejét az írásnak szentelje, azóta hét regényt fejezett be, két Marvel-képregény és két videojáték létrehozásában működött közre. Hazai SF-rajongók külön a szívükbe zárták, amiért kultikus első regényének főszereplője a Takeshi Kovacs nevet kapta. Kovacs Harlan bolygó Újpest nevű kerületéből származik, a regény elején megölik, majd a tudatát digitális formában tárolják egy adathordozón, amíg le nem töltik, és egy új testbe nem pakolják, hogy nyomozzon egy öngyilkosságnak látszó haláleset ügyében.
– Sok magyar SF-olvasó elsőre megkedvelte a Valós halált, méghozzá Takeshi Kovacs magyar származása miatt. Hogyan találta ki ezt a figurát?
– Igazság szerint véletlen volt. Egy gyerekkori barátomat hívták Kovácsnak. Az édesanyja francia volt, de az apja magyar, ötvenhatos emigráns, aki ha jól tudom neves labdarúgó volt, talán még a válogatottban is játszott. Tetszett a hangzása, bár ’56-on kívül nem tudtam sok mindent Magyarországról. Emlékszem, hogy gyerekként fiataloknak szóló újságokban olvastam a forradalomról, hogy srácok fegyvert fogtak, tankok ellen harcoltak, és ez nagy hatással volt rám. Láttam egy-két fotót is, ami ugyanolyan emblematikus volt számomra, mint később a Tienanmen téri Tankember. Aztán a japán kultúra is érdekelt, sok japán filmet néztem és valahogy így raktam össze a Takeshi Kovacs nevet.
– Szóval a név volt meg először és nem a karakter?
– Így van. Utána kellett mögé raknom a történetet! Miért hívják így? Honnan jött? Mi a háttere? Kicsit olyan volt ez, mint a vattacukor készítése, újabb és újabb rétegekkel építettem fel apránként. Elég lassú módszer, nem ajánlom senkinek.
A szerzőről
Richard Morgan 1965-ben született Angliában, a gyermekéveit egy vidéki kisvárosban töltötte – ha rajta múlt – inkább könyvek és lemezek között. Cambridge-ben történelmet hallgatott, majd élt Londonban, Isztambulban, Madridban és Glasgow-ban is. Morgan az új évezred egyik meghatározó alakja a nemzetközi tudományos-fantasztikus és fantasy világnak, a Valós halál című kultikus regényét sokan a cyberpunk 21. századi továbbgondolásának tekintik. Miután megnyert szinte minden létező díjat a sci-fiben, Morgan zsánert váltott, és érdeklődése a fantasy felé terelődött, ahol ráadásul igen provokatív könyveket írt nagy sikerrel. Az acél emléke tartalmazza a kortárs sötét fantasyk – pl. Trónok harca – barbári erőszakosságát, cinikusságát és humorát. Ráadásul a könyvnek magyar vonatkozása is van: Morgan nemzetközi kiadója, a Gollancz kalandjátékos appot készíttetett a történethez, melynek a munkálatait a hazai Liber Primus Games végezte. Az app október végén jelenik meg világszerte. Morganre az utóbbi években Hollywood is felfigyelt: a Valós halál filmadaptációját az Avatar és a Viharsziget producere jegyzi, de eladták már A fekete férfi megfilmesítési jogait is, a Transzcendens és a Törésvonal producerei vannak a projekthez csatolva.
– Hány írása filmjogát vették meg ezidáig?
– A Kovacs-trilógia mindhárom részét megvásárolták. A Black Man opciója is elkelt, lassan pont kerül az üzlet végére. És az A Land fit for Heroes-trilógiát is megvették, hogy gamebook formában dolgozzák fel. A Market Forcest is megvették pár éve, méghozzá kiváló áron, de nem történt vele semmi, szóval az a vonal pihen.
– Azt régóta tudni lehet, hogy a Valós halál megfilmesítési jogait megvették, a kérdés, hogy lesz-e valaha film belőle?
– Nemrég beszéltem a forgatókönyvíró Laeta Kalogridisszel, ő a motor a Valós halál megfilmesítése mögött. Az elmúlt időszakban történt pár izgalmas fejlemény, amikről sajnos nem beszélhetek. De haladunk, és úgy érzem, nagyon közel vagyunk, hogy a film elkészüljön.
– Részt fog venni a forgatókönyvírásban?
– Nos, Laeta szeretné, ha benne lennék az írói stábban, ami kedves a részéről. De az az igazság, hogy a film egy másik közeg, és inkább a profi forgatókönyvírókra kell bízni a dolgot.
Morgan új könyve: Az acél emléke
Sötét úr közeleg. E jövendölés hajtja Ringil Eskiathot – a barátainak csak Gilt –, a kiégett zsoldost és egykori háborús hőst, akinek nyelvénél csak a kardja élesebb. Gil már rég elhidegült nemesi családjától, ám mégis elfogadja anyja megbízását, hogy előkerítse rabszolgasorba jutott unokahúgát, azonban hamarosan kiderül, hogy egyetlen fiatal lány életénél sokkal több forog kockán. Az acél emléke hamisítatlan sötét fantasy: a világa véres és elkeseredett, a hősei pedig szarkazmustól fűtött kétes alakok.
– A regényeiben rendszerint nagyon sötét képet fest a jövőről. Milyen alternatívát tudna elképzelni?
– Nem gondolom, hogy a világ teljesen elviselhetetlen, sőt, talán soha sem volt még ennyire jó a helyzet. Steve Pinker Better Angels of Our Nature című könyvében ír arról, hogy a társadalmunkban jelenlévő erőszak mennyisége csökken és hanyatlóban van. Valószínűleg sosem volt annyira jó időszak élni, mint most. Az emberi jogok helyzete, a politika átláthatósága sosem volt ennyire kedvező. Lassan haladunk persze. Ha egyéni szinten nézzük, tud szarul festeni a helyzet, de távolabbról kell felmérni a szituációt. Nem volt nagy háborúnk már régóta, és nincs is kilátásban igazán egy újabb világégés. Sok szarság zajlik, de alapvetően nem hiszem, hogy például bárki komolyan hinne abban, hogy a Nyugat háborúzni fog Oroszországgal. Egyszerűen senkinek sem éri meg.
„A társadalom mindig is azon alapult, alapszik és azon is fog alapulni, hogy a többséget elnyomja és kizsákmányolja a szűk elit által diktált politikai hatalom. Mindezt erőszakszervezeteken keresztül érik el – legyenek azok egyenruhásak, avagy sem – és az a szándékos tudatlanság és ostobaság is segíti őket, ami az elnyomottak többségét mindig is jellemzi.”
– Meg vagyunk lepődve. Akkor legyünk optimisták?
– A helyzet javul, de a hurrá optimizmus hiba lenne. Továbbra is oda kell figyelni a problémákra és a konfliktusokra. Én leginkább az olyan helyzetek miatt aggódom, amikor túl sok hatalom összpontosul egyetlen ember kezében. Ott van például Oroszország, ahol nem is a geopolitikai tényezőket kell figyelembe venni, hanem azt, hogy Putyin valójában egy elcseszett orángután. Egy mellét verő majom, aki a hatalmát arra építette fel, hogy elnyerje az orosz nép kegyeit. Ígéretet tett az orosz birodalom újraépítésére, az orosz nemzet felemelésére, és ezért gond nélkül lebombáz más nemzeteket. Természetesen nyugaton is bőven akad példa erre, Irak megszállása kolosszális hülyeség volt, hatalmas árat fizettünk érte. És ez is főként egy személyhez, Bushhoz köthető. Ez egy komoly probléma és elszámoltathatóbbá kellene tenni a hatalom birtokosait, de ez lassú folyamat. Egyébként számomra a Valós halál jövője nem annyira sötét, inkább logikus továbbgondolása a jelenünknek.
(A szerzők fotóival)