Mint könyvadaptáció, csúnyán megbukik, de zombis akciófilmként illik keblünkre ölelni ezt a mozit, még akkor is, ha néha harap. De csak egy kicsit.
Ennek a filmnek tulajdonképpen vajmi kevés köze van az alapjául szolgáló műhöz, így jó előre szólunk, a könyv rajongói csalódni fognak, ha azt várják, a vásznon ugyanaz elevenedik majd meg, amit évekkel ezelőtt rongyosra olvastak. A forgatókönyvírók sokkal inkább egy továbbgondolt sztorit forgattak le, amiben túl sok eredetiséget senki se keressen, de ezt nem is lehet felróni hibaként a Z világháború számára. Mint ahogy azt sem, hogy kínkeservvel készült el egy olyan rendezővel, akivel nem szorítanánk széles mosollyal kezet. Ő Marc Forster, aki megrendezett már olyan filmeket is, mint a Szörnyek keringője, vagy a Felforgatókönyv, de ő a felelős A Quantum csendje című James Bond-történeti bakiért is. Nem feltétlenül jó ómen.
A filmen azonban nem érezni az izzadtság szagát. A vérét viszont annál inkáb. Halleluja! A történet az emberiség zombivá válásának első pillanataiba vezet be minket, amikor is egy volt katona, Gerry (Brad Pitt) családjával karöltve úgy dönt, ők bizony nem lesznek élőhalott-eledelek, majd amikor főhősünkről kiderül, hogy pótolhatatlan eleme ő a zozók elleni harcban (nem mi találtuk ki ezt a szót, de örömmel használjuk), családját letétbe helyezi egy anyahajón, és elindul válaszokat keresni. A kutatás közben azonban többször érnek húst fogak, mint egy Fald fel Amerikát!-epizódban.
Hagyjuk most, hogy miben hasonlít és miben különbözik a World War Z az eredeti műhöz/műtől. A film egy közel kétórás tömény adrenalinpumpa, egész pofásan megírt történettel, amely persze 3D-ben érkezik, de az élvezhetőséghez sokat nem tesz hozzá. Túl sok eredetiséget nem szabad várni tőle, de amit egy zombifilmnek tudnia kell, azt két marékkal szórja: a feszültséget, az ijesztgetést, a kilátástalanságot, a pazar látványt és a teljes reménytelenség bemutatását.
A Z világháború ugyan törölte a Magyarországon forgatott jeleneteit, így nem leszünk újra Moszkva egy hollywoodi szuperprodukcióban (múltkor sem sült el túl jól), de annyi baj legyen, hiszen így is olyan helyeken tűnnek fel az élőhalottak, amelyekre eddig nem nagyon volt példa. Brad Pitt kemény, mint a fagyott kacsacomb, a családi dráma nem annyira tolakodó, hogy sikítófrászt kapjon tőle a kedves néző, és ami ritka, még csak túlzott hazafiassággal sem sikerült agyonnyomni a produkciót. Jogos, hiszen nem Amerika, hanem az egész világ túlélése a cél, ahol most kivételesen nem a párizsi Eiffel-torony vagy a Fehér Ház húzza a rövidebbet. Ez már önmagában is üdítő újdonság.
Olyan akciófilm ez, amit nehéz utálni, ha nem olvastad a könyvet, feszes, egy–két üresjárattól, és kissé hihetetlen fordulattól eltekintve ügyesen megírt, biztos kézzel rendezett és eljátszott darab, ami főleg azoknak nő majd közel a szívéhez, akik elfogadják, hogy a zombi a fertőzés után bizony úgy fut, mint egy bespeedezett Carl Lewis, és csak akkor csoszog, ha éppen nincs semmi a közelben, amit felfalhatna. Ennél rosszabb akciófilmet ne lássunk az idén! Folytatása következik. Várjuk szeretettel.