Ábrándozva sétálunk a járdán, és egyik pillanatról a másikra belep minket a tetőről lezúduló hótömeg, szerencsétlenebb esetben egy jókora jégcsap okoz napokig tartó fejfájást, vagy eltalál egy alacsonyan szálló karácsonyfa; mind tipikus téli baleset. Egy vödörnyi hó miatt ugyan nem éri meg beperelni a társasházat, előfordulhat viszont olyan jelentős kár, hogy már érdemes bekopogtatni a közös képviselőhöz.

Kell a hófogó, kivéve, amikor nem

Pórul járt például az a gépkocsi-tulajdonos, aki este leparkolt kocsijával egy csendes udvaron, a hajnali nap sugarára olvadozó jeges hó azonban erre nem volt tekintettel, és több százezres kár keletkezett az autóban. Ha lett volna cascója, az rendezte volna a problémát, ennek hiányában azonban egyéb megoldáshoz kellett folyamodnia.

Kezdeti tanácstalanságát a Polgári Törvénykönyv általános szabálya oldotta fel, miszerint az épület hiányosságaiból másra háruló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Merthogy itt a probléma nem csupán a hó volt, hanem az, hogy a ház tetejét nem látták el hófogóval sem.

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK)  szerint ugyanis azokat a tetőket, amelyek közlekedésre szolgáló terület felé lejtenek, hófogósorral, ha pedig tíz méternél hosszabb a tetőfelület, még több hófogósorral kell ellátni. Erre tehát már az építkezésnél érdemes ügyelni. A szemfüles olvasók kiszúrhatják azonban, hogy a hófödte gépjármű belső udvaron állt, olyan helyen, ahova egyébként nem kötelessége a tulajdonosnak hófogó rácsot eszkábálni, ilyenkor sajnos saját veszélyére tárolja a kocsit az udvaron, így az ebből eredő kárért is felelős lesz.

Ebben a konkrét esetben azért lehetett végül a ház tulajdonosára verni a kárt, mert az autó tárolására bérleti szerződést kötött, és mivel korábban is előfordultak hó által okozott balesetek, köteles lett volna a bérleti szerződés alapján a tetőre hófogó rácsot rakni. Mindenesetre, első dolga az legyen a károsultnak, hogy fotókkal dokumentálja az eseményt, a későbbi viták elkerülése végett.

Vigyázat, hózuhatag!

A legtöbb budapesti társasház nincs abban a helyzetben, hogy a megrongálódott hófogó rácsokat évente megjavítsa. De mit tehet a háztulajdonos, hogy a tőle elvárható magatartást tanúsítsa? Az is annak minősül, ha a társasház kezelője vagy a tulajdonosok mind a gyalogosok, mind az autósok számára könnyen észlelhető felhívást tesz ki, amelyben figyelmeztetik őket a hó lezúdulásából keletkezhető esetleges veszélyhelyzetre. Emellett érdemes elkeríteni a területet ideiglenesen, amennyiben nem tűnik kellőképpen biztonságosnak a táblákkal elérhető figyelemfelkeltés.

A jogi felelősség nem, az anyagi viszont áthárítható. Ennek legegyszerűbb módja az, ha a társasház olyan biztosítást köt, amelyben a biztosító vállalja a felelősség kockázatát. Van azonban egy jogi nonszensz, amit még a legrészletesebb biztosítás sem tud kiküszöbölni, mégpedig az, ha a saját házunk előtt parkoló gépkocsinkat horpasztja be a hótömeg. Hiszen a kár okozója és elszenvedője nem lehet ugyanaz a személy, a saját magunknak okozott kárt nem ismeri a biztosítás. Érdemesebb tehát zord teleken inkább a szomszéd háza elé parkolni.

Más veszélyeket is tartogat azonban a tél. Ha a járókelők a járdára fagyott csapadék miatt szenvednek balesetet, az ingatlantulajdonosokon hajthatják be a kárukat. A kártérítés kiterjedhet a kórházi ellátásra és a munkából kiesett napokra is, sőt még egyéb, a baleset miatt kiesett jövedelemre is. Súlyosabb esetben akár életre szóló járadékot is fizethet a tulajdonos.

Furfangos volt az az ügyvéd, aki jégen elcsúszott ügyfelének próbált tízmilliós kártérítést kicsikarni. Érvelésében arra hivatkozott, hogy a hölgy a baleset miatt elmulasztott egy bombaüzletet, mivel nem tudott elmenni a tárgyalásra, sőt, emiatt az üzlettársa bizalma is megrendült benne, és közös cégük egyhamar csődbe ment. Ha ez még nem lett volna elég, a baleset által okozott sérülés – álláspontja szerint – olyannyira elcsúfította ügyfelét, hogy addig felhőtlenül boldog házassága végül csúfos válásba torkollott. Szerencsére a bíróság hamar leszerelte az ügyvéd nagyravágyó követelését, és a kártérítést a tényleges kár szerint állapította meg.

(Fotó: TSelrahc)

Tovább:
Túlélni a nyolcker közepét
Az alagsori medence ciki: hol kezdődik a luxuslakás?
Házi jogászunk további tanácsai