Az ötlet önmagában kevés, producer is kell, ha a filmötletedből filmet és pénzt is szeretnél látni. De mennyit? És mire figyelj, hogy ne verjenek át?
Nem fogunk most az írás kreatív oldalával foglalkozni, az más lapra tartozik, kizárólag a kemény jogi vetületével. Képzeljük el azt az eszményi helyzetet, hogy van egy kész szinopszisod, és az megtetszik egy filmes cég fejesének. Mielőtt azonban lepaktálnál velük, és a siker mámorában bármit aláírnál, csak hogy a nagy vásznon láthasd a művedet, körültekintően át kell gondolni, mi álljon a szerződésben.
Ötezer forint a biztonságért
Ne bízz senkiben, pláne ne a magyar producerekben és a konkurens írókban! Igaz ugyan, hogy magát az ötletet még nem védi a jog, de amint valamilyen hosszabb formát ölt a mű, gyorsan vetesd nyilvántartásba a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál vagy a Filmjusnál (az eljárás díja 5000 Ft). Magát a szerzői jogi védelmet nem ez keletkezteti, hiszen az már a létrejöttétől kezdve megilleti a műveket, ha azonban később valami okostojás elkezd pereskedni veled, hogy ez bizony az ő filmötlete volt, a nyilvántartásba vétel perdöntő lehet az elsőbbséget illetően. Van egy költséghatékonyabb megoldás is: feladni postán ajánlva a saját címedre, és nem bontani fel, amíg a bíróság elé nem kerül, de azért a műnyilvántartás mégis elegánsabb.
Ez után jöhet az alkudozás a forgatókönyv eladásáról. Maga a díj ilyenkor két komponensből áll, ha nem a kész verziót prezentálja az író, akkor a producer jó eséllyel fizet a munkájáért és azért, hogy minden egyes változatot a kénye-kedve szerint átdolgozzon, plusz megkapja a jogdíjat is az egyes felhasználásokért. Ha csak a kész mű megfilmesítési jogainak átruházásáról szól a szerződés – kezdő íróknál mondjuk –, akkor csak a jogdíj illeti az írót. Ez persze ritka eset, ugyanis a forgatókönyvek folyamatos fejlesztésre szorulnak.
Kovács M. András forgatókönyvíró szerint a díjazás nagyon változó, általában 1,5–2 millió forint körüli összegről van szó, ami az első három változat megírását tartalmazza. Persze minden nagyban függ az író alkupozíciójától. A kezdő tehetségeket többnyire egy összeggel kivásárolják, és örülhetnek, hogy legalább a főcímben láthatják a nevüket.
Százalékkal könnyű csalni
Azok, akiknek a filmográfiája hosszabb a bevásárlólistájuknál, már reménykedhetnek némi bevételi részesedésben (royalty), hiszen a szerzői jogi törvény is kimondja, hogy a szerzőt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg, aminek a felhasználással elért bevétellel is arányban kell állnia – hacsak a felek nem állapodnak meg eltérően. A producerek ilyenkor alkalmazzák a minden jövőbeli, bármilyen módon felmerülő díjról való lemondatást, de ne dőljünk be nekik.
Az már más kérdés, hogy ha kapunk is bevételi részesedést, azt akár évekkel később hogyan préseljük ki a filmelőállítóból, illetve hogy az írónak küldött elszámolás mennyire tükrözi a valós adatokat. Kovács M. András is óvatosságra int, mivel a bevétel után járó százalékok sosem biztosak, ráadásul manipulálhatók.
Olyan kényes kérdésekre is érdemes odafigyelni, hogy átdolgozást engedélyez-e a szerződés, hiszen ilyenkor nem mindegy, ki és hogyan rondít bele a tökéletes írásba. Meg persze az sem, hogy a később csatlakozó társszerzőt miként tüntetik fel. Az Amerikai Írók Céhe (WGA) szerint ugyanis eredeti forgatókönyv esetén a szerzőt csak akkor illeti meg névfeltüntetés forgatókönyvíróként, ha minimum 50%-ban járult hozzá a műhöz. Képzeljük el azt a rémes helyzetet, amikor valaki hónapokig dolgozik a könyvön, de amit hozzáad, az végeredményben csak 48%, és így a kordon másik oldalán nézheti, ahogy a társ-forgatókönyvíró osztogatja az autogramokat a film bemutatóján.
Hagyj menekülőutat!
Ezenkívül egyenként végig kell gondolni, milyen felhasználási jogokat kap a filmelőállító. Persze a rendes felhasználáshoz kapcsolódó jogok (többszörözés, terjesztés, nyilvánossághoz közvetítés, vetítés) elvitathatatlanok, de nem szabad szó nélkül hagyni, ha mondjuk a színházi adaptáció vagy a könyv formában történő kiadás jogára is igényt tart, ezek mind felsrófolhatják a jogdíjat. A remake jogokat is érdemes megtartani, bár a törvény szerint a szerző az előállítás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést.
Az egyik legneuralgikusabb pont, hogy hogyan szabaduljunk a szerződésből? Mi van ugyanis, ha a producer csak ül a könyvön, évek óta nem csinál semmit, közben pedig a Universal kopogtat az ajtónkon, mert Tom Cruise-zal szeretné leforgatni a filmet még a nyáron. Nos, a törvény jolly joker-szabályai ilyenkor is előkaphatók, hiszen ha a filmelőállító a mű elfogadásától számított négy éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerű határidőre nem fejezi be, a szerző felmondhatja a szerződést. Ezenkívül is érdemes minél több kiskaput hagyni, hogy szükség esetén kifarolhassunk az előnytelen szerződésből.
Akinek még ezután is maradt kedve írogatni, azne fogja vissza magát! De csak a megfelelő szerződés láttán vágjunk bele bármi komolyabba. A megállapodás nélküli alkalmazás sem a filmelőállítónak nem érdeke – hiszen ebben az esetben a szerzői jogok lényegében az írónál maradnak –, sem pedig az írónak, mert tulajdonképpen kiszolgáltatottja egy későbbi árlicitnek.
Nem írnál, inkább pornófilmet forgatnál? Adunk néhány jó tanácsot, hogyan tedd legálisan!