Annyira szürreális interjú készült a magyar foci egyik kiemelkedő edzőfenoménjével, hogy nem teheted meg, hogy nem olvasod el.
Az NB II-es Mosonmagyaróvártól menesztett edzővel, Várhidi Péterrel beszélgetett a Csakfoci, és bizony túlzás nélkül mondhatjuk, ennél zavarba ejtőbb interjút talán még nem is olvastunk, pedig a magyar szakemberek derekasan bele szoktak állni a baromságokba. A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, aki tíz éve nem dolgozott komoly csapatnál, olyanokat mondott, hogy leszakadt az állunk, és azóta még csak összeszedni se tudjuk.
A mosonmagyaróvári munkáját nagy kihívásnak érezte az Újpesttel 1998-ban bajnoki címet nyerő szakember, aki azóta is abból a sikeréből él. Azt mondta, soha nem küzdött még vezetőedzőként profi osztályban a kiesés ellen, ezért érdekelte, hogy milyen lehet a bennmaradásért harcolni. Kihívásnak érezte a munkát és 12 meccses veretlenségi sorozattal simán bent is maradtak.
Most azonban már el kellett jönnie.
„Egyáltalán nem szakmai okai voltak. Nem mindenben értettünk egyet az elnök úrral. Maradjunk annyiban, hogy belefáradtam a napi harcokba, a folyamatos magyarázkodásba. Borzasztó volt sorozatban háromszor-négyszer kikapni, hiszen korábban a sikerekhez voltam szokva.”
Na jó, ez csak amolyan petting volt, nézzük inkább az izgalmasabb részeket. Megkérdezték tőle, hogy ha klubtulajdonos lenne, kinevezné-e a csapatához Várhidi Pétert vezetőedzőnek.
„Igen, kinevezném. Több indokom is van rá: következetes, ha valamit eltervez, végig viszi, nem bizonytalanodik el, a csapatépítésben a legjobbak között van, látja, ki milyen poszton a leghasznosabb. Nem akarja a klubot belevinni, olyan igazolásokba, amelyek nem feltétlenül indokoltak, az adott keretből próbálja meg kihozni a legtöbbet. És van még egy érvem: taktikailag egyetlen meccset sem veszített el.”
Nemcsak taktikailag verhetetlen a mester, hanem szakkommentátornak is az.
„Hiszek benne, hogy mindkettőben jó vagyok. A Sport TV-nél a kezdetektől számítanak rám, vagyis már 18 éve. Ha nem csinálnám jól, aligha maradhattam volna. Folyamatosak a visszajelzések, melyek többsége pozitív. Az edzői ténykedésemet pedig mindenki ismeri.”
Annyira jó, hogy emiatt már lemaradt egyszer a Debrecen kispadjáról is, mert a szakmai kritikái miatt Szima Gábor nem választhatta őt.
A kapitányi munkája miatt is vállon veregette saját magát Várhidi, elvégre „jól kezdtünk, de sajnos nem tudtam végig csinálni, amit elterveztem. Így is fejlődtünk azonban, hiszen a 76. helyen vettem át a válogatottat és a top 50-ben voltunk, amikor távoztam.” Majd megfúrta valaki a stábból.
Aztán az U21-es válogatottban kapott munkát, ám jött a szerbek elleni 8–0-ás vereség.
„Nem jelenteném ki, hogy bunda volt, de teljesen egyértelműen tudom, hogy mi történt. Már a lefújás után mondtam a segítőimnek, hogy itt valami nem stimmel.”
Onnantól kezdve egy megbélyegzett edző lett, nyilván azért is nem ül azóta sem NB I-es kispadon.
Szerinte két magyar szakemberrel fejlődött csak a válogatott: Egervári Sándorral és Dárdai Pállal. Utóbbival viszont nem jó a kapcsolata, Dárdai az önéletrajzi könyvében többször is emlegeti Várhidit, nem hízelgő módon. A szakember ennek is tudja az okát:
„Azt kifogásolja, hogy amit szakértőként elmondok a tévében, azt nem látja a csapataimon. Vajon ő melyik csapatomat látta utoljára? Nem tudom, miért neheztel rám, valószínűleg azért, mert nálam nem volt válogatott. Neki is elmondtam személyesen, hogy volt olyan eset, amikor meg akartam hívni, felülről azonban leszóltak, hogy Dárdait felejtsem el.
Az NB I-ben dolgozó külföldi edzőkről neki sincs jó véleménye, ahogy a magyaroknak általában.
„Rossin kívül Thomas Doll volt még nálunk viszonylag sokáig, de nem tartom őt jobb edzőnek, mint például Lipcsei Petit. Ezeket az eredményeket Lipcseivel is elérte volna a Fradi. Itt van még Nebojsa Vignjevics is, aki nem rossz edző, azonban nem tudja átlépni a saját árnyékát...”
Végül Várhidi Várhidről, ismét:
„Azt nem hinném, hogy emberileg gond lenne velem, hiszen nincsenek ügyeim, nincsenek nagy összeveszéseim és ittas vezetésen sem kaptak még. Ami gondot jelenthet, az talán az őszinteségem. Soha nem sunnyogtam, mindig elmondtam a véleményemet, a mi futballunkban ez nem mindig jó.
Szakmailag pedig a mai napig az egyik legfelkészültebb edzőnek tartom magam, az eredményeimet mindenki ismeri, így ezzel sem lehet gond.”
Tökéletes.
Katt ide a teljesen anyagért, ami parádés.