Mivel a Bayern München az elődöntőben kipöccintette a BL-specialista José Mourinho által vezetett, világsztárokban hemzsegő, spanyol bajnok Real Madridot, kétség sem férhet hozzá, hogy jogosan került a döntőbe. Legalábbis így logikus, de ez az elmélet nyomban megdőlni látszik a másik ágon, ahol a Chelsea a címvédő, mindenki által elismerten a világ - valaha volt? - legjobb csapatának tartott Barcelona hátán át jutott el Münchenig. De az fel sem merül senkiben, hogy a kékek jobbak lennének Messiéknél.
De kanyarodjunk vissza a bőrnadrágosokhoz: jogosan van a legerősebb klubsorozat döntőjében az a csapat, mely simán elbukta a bajnokságot (mínusz 8 pont) és a kupát (2-5) is hazai terepen? Az ellen a Dortmund ellen, mely még a csoportkört sem élte túl a BL-ben, és melyben egyetlen klasszikus világsztár sem játszik. Nincs válasz. Pontosabban nincs jó válasz, csak a klisé: az a legjobb, aki ott van a döntőben. Jajj.

Az viszont biztos, hogy a hangulatnak jót tesz, hogy Jupp Heynckes együttese fináléba jutott, hiszen hazai pályán, az Allianz Arenában játszhatnak, vagyis meg fog őrülni a bajor főváros, sörben fog úszni a Marienplatz és talán az egész Kaufinger Straße is. És a focinak sem árt, hogy a sokkal inkább játszó, gólratörő és minden kétséget kizáróan támadófocit erőltető együttes finalista lett. Furcsa ellentmondásnak tűnik ez egy spanyol és egy germán csapat összehasonlításában, hiszen történelmileg, hogy azt ne mondjam, genetikailag ellentétesen vannak kódolva a felek. Ráadásul a Realban olyan kreatív zsenit kergetik a bőrt, mint Cé Ronaldo, Kakà, Özil vagy épp Benzema, arról nem is beszélve, hogy a blancók úgy nyerték meg a La Ligát, hogy 121 gólt szereztek. Mégis a Bayern játszotta a szebb, gólra törőbb focit, Mourinho a BL-ben mindig is óvatos duhaj volt, jobb szeretett védekezve trófeát nyerni. Hát most maradt neki a néző szerepe.

A München a Baselt 7-1-el, a Marseille-t pedig 4-0-val verte ki, aztán egy 2-1, 1-2 meccsegállal, tizenegyesekkel a madridiakat. A Real négy tiziből egyet tudott belőni. Ronaldo, Kakà és Sergio Ramos is hibázott, utóbbi lövése után még mindig keresik a labdát.

De a siker pirruszi volt, mert három kulcsemberét is elveszítette a Bayern: Badstuber, Alaba és Luis Gustavo is besárgult. Mondjuk nem járt jobban a Chelsea sem, mely hősiesen védekezve - és kihasználva a Barca igencsak szellős védekezését - átverekedte ugyan magát a címvédőn, de a fél csapat kiesése árán. Braniszlav Ivanovics, Ramires és Raul Meireles is megkapta a hiányzó sárgáját, míg John Terry egyenessel pirossal oldotta meg. A Chelsea csékája már túl van egy döntőn, amit ráadásul az ő kihagyott büntetőjével veszített el a londoni gárda (2008, Man. United), így az elődöntőben elintézte, hogy még véletlenül se történjen meg ez vele ismét - belerúgott Alexis Sánchezbe, eltiltatta magát. Okos.

A Chelsea úgy került a BL-döntőjébe, hogy momentán épp a hatodik számú angol csapatnak számít. A Manchester Citytől egy laza huszonöt pontos lemaradással végzett ezen a helyen, így ha nem nyeri meg a finálét, jövőre nem láthatjuk Európában. Ez elég alapos kis motiváló tényező, pláne egy olyan klubnál, ahol a híresen türelmes és nagyszívű Roman Abramovics a tulajdonos. Roberto Di Matteo tréner jövője is a sikertől függhet, hiszen ki zavarna el egy BL-győztes szakembert? (Én tudom ám: Roman Abramovics) A londoniak a Napoli és Benfica búcsúztatása után kerültek a Barcelona útjába - vagyis most már mondhatjuk, a katalánok kerültek az angolok útjába. A Stamford Bridge-en Drogba találatával 1-0-ra győztek úgy, hogy Guardiola fiai öt-hat ziccert hibáztak el. A Nou Campban 0-2-ről, emberhátrányban egyenlítettek (az 1-2 is döntőt ért), nem tehetjük meg, hogy legyintünk rájuk. A Bayern meg pláne nem teheti meg. 

Ami a hiányzókat és helyetteseiket illeti, úgy vélem, a Bayern jöhet ki jobban a szituációból, a Chelsea nehezebb tudja pótolni négy kulcsemberét, főleg, hogy a védekező szekcióból hullottak ki. Márpedig számíthatunk rá, hogy Di Matteo ugyanazzal a taktikával küldi ki labdarúgóit a pályára, mint tette azt Barcelonában: nem gólt kapni és fellőni a labdát Drogbának. És ebben az esetben ne lepődjünk meg azon, ha nem dől el a meccs rendes játékidőben, még úgy sem, hogy az Arjen Robben, Thomas Müller, Franck Ribéry, Mario Gómez bajor támadónégyes nagyon komoly károkat fog okozni a tartalékos kék védelemben. Döntő fontosságú lehet a brazil David Luiz felépülése, pontosabban bevethetőségi állapota, hiszen hetek óta nem játszott tétmeccset. Nélküle középen bajban lehetnek, mert a 22 éves Sam Hutchinson nem biztos, hogy meg tudja tartani a 12 gólos gólemet, Mario Gómezt.

Olvass még többet a Bajnokok Ligájáról a Playeren!