Mit várjon az ember Hollywoodtól, miután rituálisan meggyalázta Garfieldot, fura animált kutyaként citálta elő Scooby Doo-t, és elviselhetetlenné tette a Hupikék Törpikéket? Mi magyarok sem vagyunk jobbak, megfeszített munkával sikerült elérnünk, hogy Vuk egy ipari ventilátor sebességével kezdjen forogni az animációs legendáknak fenntartott temetőben elhelyezett sírjában. De így pörög a föld alatt az összes nagy, már egy-két-három feldolgozást megért legenda. Lehet, hogy velük kellene fúratni a négyes metrót?

Valamiért mostanában nem divat jó filmet készíteni a régi kedvencekről. Az Alvin és a Mókusok sokadik része sem győzött meg senkit az álomgyári gyerekfilmgyárosok szellemi épségéről, akik a szokásos reggeli „döngöljünk porba egy régi gyereksorozatot” meetingjükön kipörgetnek egy nevet a nagy keréken, a projekt forgatókönyvírójaként pedig kijelölik a hároméves Kovács Pistikét, hogy ugyan dobjon már össze valami logikátlan bárgyúságot, jó lesz az a gyerkőcnek. Sajnos az animátorok sem izzadnak bele a munkába, néha a legnagyobb meglepetésünkre csak annyit sikerül eltalálniuk, hogy a kérdéses főszereplő-állat cica volt-e, vagy kutya. De előfordul, hogy még azt sem…

Erre visszatér Breki a teljes díszes kompániával karöltve, és megmutatják, hogyan is kell ezt csinálni. A Muppets ugyanis teljesen rendben van, visszatér a régi formához, méghozzá a legnagyobb dicsőségben. Elutasít csaknem mindenféle jelenlegi technikai csodát, képes viccelődni a saját költségvetési hiányán és még akkor sem lesz idegesítő, amikor a szereplők toplistás musical dalokban mondják el bánatukat az arra igényt tartó embereknek. Tipikusan egy olyan filmről beszélünk, amire az apuka is kíváncsi lehet, de a gyerek is cukinak tart. Mi, idősebbek főleg akkor fogunk visítva felnyeríteni, amikor megjelenik a Foo Fighters Dave Grohl-ja a The Moopets névre hallgató lecsúszott Muppet tribute bandában, vagy amikor megszólal a színház kitakarítása közben a Starship We Built This City-je. Na de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, miről is van szó…

Walternek gyerekkori álma, hogy egyszer találkozzon legnagyobb kedvenceivel, a Muppetekkel. Amikor tesója, Gary és annak csaja, Mary elviszik őt egy stúdiólátogatásra, rájön, hogy egy gonosz olajmágnás le akarja rombolni az épületet, közeli tervei között pedig az alatta húzódó olajmező kiaknázása és sok-sok sátáni kacaj levegőbe röptetése szerepel. Egyetlen esetben adja vissza nekik szeretett, de már régen elhagyott épületüket: ha pillanatok alatt összeszednek 10 millió dollárt. Walternek meg kell győznie Brekit, hogy trombitálja össze a régi kompániát, akik többnyire már régen pályát módosítottak, és nem feltétlenül érdekli őket a showbiznisz. A cél: egyetlen utolsó műsor, egy teleton megszervezése, ahol összebulizhatják maguknak az űrből is jól látható mennyiségű pénzt.

A sztori viszont sokkal összetettebb ennél. Walter kinézetre is igazi muppet, míg tesója (Jason Segel) hús-vér ember. Mindketten magukhoz közelinek érzik a régi szereplőket, rajonganak értük, ez pedig felhoz egy még sohasem kibogozott problémát: vajon a muppetség inkább lelki beállítottság, mint kinézet kérdése? Mit jelent muppetnek lenni? Breki vívódása a hosszú kihagyás utáni reflektorfénybe lépéssel egyértelműen a nagy comebackek szükségességét és erkölcsi problémáit vezeti fel. Mi a legfőbb oka a nagy visszatéréseknek? Lehet-e egyáltalán szívből, szigorúan érdekmentesen csinálni az ilyesmit?

Muppets (The Muppets)

• Hossz103 perc
• Rendező James Bobin
• Főszereplők Jason Segel, Amy Adams, Chris Cooper, Rashida Jones, Jack Black
• Kinek? Gyermekes apukáknak / Örök gyerekeknek/ Musicalrajongóknak

Természetesen kérlelhetetlenül érkezik a tanulság, miszerint lehet, sőt, csak így érdemes. A mondanivaló lehet, hogy sablonos, de a „ha szívből teszed a dolgod, mindig lesz sikered a világban” frázis ezúttal egyáltalán nem irritáló. Mint ahogy a sokszor vállaltan ripacskodásba átforduló színészi alakítások és a betétdalok sem, mert mindegyik köré annyi báj és annyi jópofa poén épül, hogy mindent megbocsátunk a társaságnak. Sőt, titokban végig élvezzük is. Az olyan mellékszereplők felvonultatása, mint Jack Black, Zach Galafianakis, Neil Patrick Harris (aki még önmagát is képes kiröhögni, amikor kijelenti, hogy nem érti, miért nem ő vezeti a teletont), John Krasinski az Office-ból, Jim Parsons a Big Bang Theory-ból, Selena Gomez vagy Whoopi Goldberg pedig mind csak hozzáadnak a végső produkció sikeréhez. Sorozatos arcokkal és popkulturális utalásokkal átitatott mozifilm lett ez, ami nem csoda, hiszen a Muppets mindig is közeli barátságot ápolt a popzenével, és végülis mindig maga volt a popkultúra legjobb karikatúrája. Gyereknek lenni pedig még felnőttként is jó. Csak merjünk kicsik lenni, legalább másfél óráig.