Hacsak nem a hódítási időszakban jár, egy férfi sosem törné magát dátumok miatt. Sőt, a pasik legnagyobb százalékának szinte sohasem jutna eszébe, hogy egy szál virággal kedveskedjen a barátnőjének, feleségének – „már egyszer elmondtam, hogy szeretlek, majd szólok, ha változás van” elven működnek. Ezzel egyedül az a probléma, hogy egy férfi önmaga alatt vágja a fát, ha nem törődik semmivel, a nők számára ugyanis fokozott jelentőséggel bírnak életük fontos pontjai. De vajon miért?
Vissza a barlangba!
Ahhoz, hogy ennek alapjait megértsük, nagyon-nagyon régre kell visszamennünk az időben. Amikor a nők még a barlangban őrizték a tüzet, vigyáztak a gyerekekre és vezették a kezdetleges háztartást, a férfiak vadászni jártak. A nők napjai ugyanúgy teltek: felkeltek, ettek, elvégezték a teendőket, aludtak – és kezdődött minden elölről. Ennek a monotonitásnak a feloldására kezdtek kialakulni az ünnepek, amelyek általában a természeti jelenségekhez vagy jeles eseményekhez kapcsolódtak: napfordulókhoz, évszakhatárokhoz, a csillagok mozgásához, születéshez, felnőtté váláshoz, stb.
A férfiak persze ezt a monotonitást is csak erős jóindulattal tudták felfogni, ami nem is csoda: vadászat közben le kell győzni a kardfogú tigriseket, átkelni a zajló folyón, megmászni a gyilkos sziklaormokat – eközben pedig a nő otthon ül, piszkálja a tüzet és néha rászól a gyerekre, hogy ne firkálja össze a barlangrajzokat. Csoda, ha szüksége van egy kis változatosságra?
A szándék a lényeg
Tisztázzuk: a nőknek (és itt nem az aranyásókról van szó) NEM az ajándék kell. Egy normális nőnek egy doboz bonbon például (ebben igazat kell adni a reklámoknak) közel sem egy adag édességet jelent. Azt sugallja: ez a pasi gondolt rám, örömet akart nekem szerezni – tehát szeret. Azaz: a gesztusra van szükségünk, arra, hogy a szerelmünk kinyilvánítsa, milyen sokat jelentünk neki.
Ez meg mit jelent?
Azt, hogy minél nagyobb egy gesztus, annál nagyobb az öröm – és ezt egyáltalán ne anyagi értelemben értsd! Íme, egy példa, hogy érthető legyen (sarkításveszély!):
1. Veszel a csajodnak egy szál virágot, megérkezel haza, ahol ő vár, és az ajtóban átnyújtod neki.
Ő mosolyogva megköszöni, vízbe rakja, és konstatálja, milyen kedves srác vagy.
2. Veszel a csajodnak egy szál virágot (ugyanolyat, mint fent, tehát ugyanannyiba kerül). Hazaérsz pár perccel előtte, és egy-egy post it cetlire vastag filccel nyilakat rajzolsz. A nyilakat úgy helyezed el a lakásban, hogy oda mutassanak, ahová a szál virágot állítottad. A barátnőd hazajön, követi a nyilakat, közben egyre izgatottabb lesz, és mire a virághoz ér, egyszerűen elolvad a kreativitásodtól, és úgy érzi, ő a legboldogabb nő a világon. (A folytatás nyilván 18+.)
Post it: 0 forint. Nyilak: 0 forint – a reklámszöveg folytatását meg ismered. Mondhatod, hogy ez marhaság, de egy nő számára ez sokkal nagyobb értékkel bír, mint amennyibe a virág valójában került (és persze ezen kívül csilliárd más módon lepheted meg őt).
Dátumfétis
Ami a dátumokat illeti, nem nehéz kitalálni a fentiek után, miért is olyan lényegesek. Ha egy férfi számon tart egy időpontot (épp azért, mert egy férfi alapvetően nem foglalkozik ilyesmivel), nyilvánvaló, hogy az fokozott jelentőséggel bír számára. Ha tehát ezt szeretnéd kommunikálni a barátnőd felé, semmi más dolgod nincs, mint előkapni a telefonod, és rászánni pár percet, hogy a szülinapok, névnapok és évfordulók (együtt járás kezdete, leánykérés, házasság, kinek mi) dátumát iktasd az emlékeztetőbe. Állítsd be, hogy pár nappal a nagy nap előtt jelezzen, így nem kell aggódnod amiatt, hogy elfelejted vagy nem lesz időd felkészülni rá.
A lényeg tehát: egy nő nem azt várja, hogy értsd meg, miért fontosak számára a dátumok és ünnepek. Nem kell megpróbálnod női aggyal gondolkodni. Elég, ha elfogadod, hogy az ellenkező nem így működik (persze nem mindenki), és tiszteletben tartod ezt. Ha pedig tényleg fontos, hogy örömet szerezz a barátnődnek, ennél egyszerűbb módja nincs is a világon.