Az autógyártók fantáziája mindig is szárnyalt, ha arról volt szó, hogy a jövő autóját kellett kitalálni. Mutatunk öt tanulmányautót 1985-ből, ami láttán nem bántuk volna, ha valóra is válnak ezek a tervek.

A nyolcvanas évek közepén még nyugaton is olyan típusok rótták az utakat, mint a Ford Escort és az Opel Kadett, de az autózás csúcsán már akkor is elképesztően dögös modelleket alkottak a gyártók. A tanulmányautók pedig még a szögletességéről ismert nyolcvanas években is felülmúlták az elképzeléseket – mutatunk öt sportkocsit, amit szívesen láttunk volna gyártásban is.

Buick Wildcat

A Wildcat még ahhoz képest is megelőzte a korát, hogy jövőautónak szánták,

hiszen ennyire áramvonalas, lekerekített formájú koncepciók inkább a kilencvenes években születtek. Az országúti cirkálóiról ismert Buick meglepetésre állt elő ezzel a prototípussal, amit az ötvenes évek óta használt Wildcat névre kereszteltek. A szénszálas anyagból készült karosszéria érdekessége volt az üvegkupolatető, amit előre lehetett hajtani a beszálláshoz.

Jól látszik kívülről is a McLarentől származó 3,8 literes V6-os, ami 360 lóerőre és 540 Nm-re volt képes, és négyfokozatú automata sebességváltón keresztül mind a négy kereket hajtotta. A futurisztikus külsejéhez képest csalódást jelentett, hogy a prototípus sebességét 110 km/órára korlátozták, és bár a Bucik később épített belőle még egyet, amin különféle teszteket hajtott végre, végül sosem került gyártásba a Wildcat.

Mazda MX-03

A Buickhoz képest már ránézésre is a nyolcvanas évek szülötte ez a Mazda, a négyüléses karosszéria pedig a kor japán csúcstechnikáját rejti. Sokat dolgoztak az MX-03 aerodinamikáján, a csak egyik oldalon lévő tükrével, a rejtett kilincsekkel, az áramvonalas hátsó szárnyával és a különleges hátsó kerékjáratokkal a légellenállási együtthatóját 0,25-re szorították le.

A külső dizájnnál izgalmasabb a belső tér a szarvkormányával és a joystickváltójával.

A Mazda természetesen Wankel-motorral szerelte a tanulmányautót, a háromrotoros, turbós erőforrás 315 lóerőre volt képes, és négyfokozatú automata sebességváltón át hajtotta mind a négy kereket. Sőt, az összkerékhajtás nyomatékelosztását elektronika vezérelte, az irányíthatóságról négykerék-kormányzás is gondoskodott. Az MX-03 ezzel öt másodpercen belül gyorsult százra és 290 km/órával száguldhatott volna, de ezt sosem próbálták ki.

Nissan MID4

Nem a bivalyerős GT-R volt a Nissan első szupersportautója, hiszen

a japán márka már a nyolcvanas évek közepén megépítette a Porschék és Ferrarik középmotoros konkurensét,

de a MID4 végül sosem került gyártásba. Az ék alakú sportkocsi 3 literes V6-os motorja 245 lóerős volt, és ötfokozatú kézi váltón keresztül mind a négy kereket hajtotta úgy, hogy a nyomaték kétharmada hátulra jutott. A kanyarvételeket ezen kívül a négykerék-kormányzás is segítette.

1985-ben nem ez volt a Nissan egyetlen koncepcióautója, hiszen a MID4 mellett mutatkozott be a CUE-X is, egy olyan szuperlimuzin, ami

a mai autókból ismert kényelmi és biztonsági extrákat már a nyolcvanas évek közepén felvonultatta.

A Nissan egy ideig még dolgozott a MID4 koncepcióján, két évvel később egy áramvonalas, továbbfejlesztett változattal állt elő, ennek biturbó V6-os motorja már 330 lóerőt adott le, de a típusból végül nem lett semmi.

Saab EV-1

A nevéről rögtön azt mondanád, hogy egy elektromos autóról van szó, pedig a nyolcvanas évek közepén az EV-1 még azt jelentette, hogy Experimental Vehicle One. 1985-ben, amikor úgy tűnt, hogy a Saab előtt még fényes jövő áll, kevlárból és üvegszálas anyagból fantasztikusan dögös formájú sportkocsi-karosszériát alkottak, és

az üvegtetőbe napelemeket rejtettek, amivel a Corvette-üléses autót parkoláskor is lehetett hűteni.

A műszaki alapokat a szögletes Saab 900 Turbo adta, és ahhoz hasonlóan a motorja is a kétliteres, turbós négyhengeres volt 285 lóerővel. A svédek sportkocsija ezzel 6,9 másodperc alatt gyorsult százra és 270 km/órával száguldhatott. Saabról lévén szó a biztonságra is ügyeltek, az üvegkupola például kiváló kilátást nyújtott, az ajtókba szénszálas ütközésvédelmet építettek, a lökhárítók és sárvédők pedig kisebb ütközések után visszanyerték eredeti alakjukat.

Zender Vision 2

Ha rajongsz az autókért, akkor a Zender nevéről a nyolcvanas-kilencvenes évek futurisztikus szuperautó-tanulmányai jutnak eszedbe,

és a ’85-ben bemutatott Vision 2, mint a neve is mutatja, a második volt a sorban. A 4,25 méter hosszú, 1,97 méter széles és mindössze 1,07 méter magas koncepció nagy szenzációt keltett a frankfurti autószalonon, de a kiállított példánynak sajnos még motorja sem volt.

Ha szuperautó-álmait nem is tudta valóra váltani, Hans-Albert Zender sikeres tuningcéget alapított 1969-ben.

Az üzletet üvegszálas sárvédők és kagylóülések gyártásával kezdte, később a Volkswagennek is gyártott a Scirocco versenyváltozatához karosszériaelemeket. 1983-ban jött ki a futurisztikus Vision 1 az Audi quattro alapján, amit később még tucatnyi tanulmányautó követett, a tuningcég végül 2008-ban zárta be a kapukat.

Melyik a kedvenced az 1985-ös tanulmányautók közül?

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Napfényben és éjszaka is megmutatta magát a Rolls-Royce elektromos autója
További cikkeink a témában