Az autógyártók időnként olyan új megoldásokkal állnak elő, amelyek a bemutatásuk idején még jó ötletnek tűnnek, idővel azonban zsákutcának bizonyulnak: ezek közül elevenítünk fel néhányat.
Wankel-motor
A legtöbb ellentmondás a forgótárcsás motort övezi, amelynek szabadalmát 1929-ben jegyezte be Felix Wankel, de hosszú idő telt el, mire az első ilyen motorral szerelt autók sorozatgyártásba kerültek.
Az NSU Ro80 és a Mazda Cosmo is egyaránt 1967-ben került piacra, és bár akkoriban a Citroëntől a Mercedes-Benzig sok gyártó látott fantáziát benne, a licencet ugyanis tucatnyi márka megvette, végül csak a Mazda tartott ki a fejlesztése mellett. A legutolsó forgótárcsás motorral szerelt autó, az RX-8 gyártása 2011-ben szűnt meg, mert a sokat fogyasztó típust már nem tudták megfeleltetni a szigorodó károsanyag-kibocsátási normáknak.
Bonyolult felépítése, érzékeny megbízhatósága és költséges gyártása parkolópályára tette,
bár elektromos autók hatótávnövelő megoldásaként azóta is felbukkan tanulmányautókban.
Hidrogénüzemű motor
Sokat dolgozott a Hydrogen 7-es prototípusán a BMW, de a benzin mellett hidrogénnel is üzemelő belsőégésű motor hatékonysága egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A 760i-ből származó hatliteres, 260 lóerős V12-es motor ugyan mindkét üzemanyaggal hasonló menetteljesítményekre képes, ám a hidrogén cseppfolyós állapotban való tárolása meglehetősen bonyolult:
a 170 literes tartályban mínusz 253 Celsius fokon kell tartani a 8 kilogramm hidrogént, amely utána mindössze 200 kilométer megtételére elegendő,
ráadásul, ha napokig nem használjuk az autót, a hidrogén folyamatosan elpárolog. Sokkal életképesebb ötletnek tűnik az üzemanyagcellás autó, mint a Toyota Mirai, ahol az elektromotorhoz szükséges áram előállításához használják a hidrogént.
Tolóajtós kiskocsi
A nagy egyterűkről vette az ötletet a Peugeot, amikor városi kisautóját két nagy tolóajtóval szerelte fel. Az 1007 ötlete nem rossz, hiszen szűk parkolóhelyen is nagy nyílást tesz szabaddá, de a távirányított, elektromotoros ajtómozgatás bosszantóan lassúnak, és időnként megbízhatatlannak bizonyult. A típus 2009-ben került ki a kínálatból.
Hatüléses egyterű
Az egy sorba tett három ülés nem szokatlan, az azonban igen, amikor a vezető mellett is ketten ülnek egy családi egyterűben. Az 1998-ban bemutatott Multipla helykihasználását dicséri, hogy a négy méter hosszú autóban hatan fértek el,
a Fiat-egyterű sikerét azonban megnehezítette különc formája, amit többször is a világ legrondábbjának választottak.
Hasonló elvet követett a 2004-ben megjelent Honda FR-V is, mások azonban nem vették át a szokatlan megoldást, amivel csak furgonokban, kisbuszokban, teherautókban találkozhatunk.
Összecsukló kormányoszlop
A nyolcvanas években légzsák helyett procon-ten néven saját, mechanikus rendszert fejlesztett ki az Audi az utasok védelmére:
az ütközéskor azonnal elmozduló hosszában beépített motorra kötött acélkábel visszahúzta a kormányoszlopot az előrefejelő vezető elől,
és egyben feszesre húzta a biztonsági öveket. A légzsák és a pirotechnikai övfeszítő árának csökkenésével a kilencvenes évek közepén tűnt el az Audi megoldása.
Autótelefon
Az autóba épített fedélzeti telefon évtizedeken át a vágy tárgya volt, majd a luxusmodellekben elérhetővé is vált, mára viszont a beépített óriási kagyló helyét átvette a bluetooth kihangosító, amely csaknem minden autó alapfelszerelése lett, és okostelefonnal már különböző applikációk futtatására is képes.
Ez is érdekelhet:
Az űrkorszakba repítenek ezek a turbinahajtású autók
Sokan kísérleteztek vele, mégsem került gyártásba.
