Ha mondanod kellene egy típust, amiből terepjárót építenél, akkor az utolsók közt jutna eszedbe a 126-os Fiat, pedig a hetvenes években az olaszok többféle szabadidős változatot is kínáltak az Egérkamionból.
A hatvanas-hetvenes években divatba jöttek a könnyű terepjárószerű járművek, mint a Citroën Méhari, a Renault Rodeo és a Volkswagen Kübelwagen, és ebből a divatból a Fiat sem maradhatott ki. Gianni Agnelli Fiat-vezér vágya volt, hogy konkurenciát állítsanak az Európa-szerte népszerű Mini Moke-nak, és erre a célra többféle jármű is épült.
A Minimaxi névre keresztelt modellt Giovanni Moretti karosszériaépítő cége készítette, ami különféle Fiatokat alakított át kis sorozatban. Az alapokat korábban az 500-as adta hozzá, majd amikor 1974-ben megszűnt a gyártása, a 126-osból folytatták a szériát.
Az autóra keménytetőt és ponyvát is lehetett szerelni, az ajtók levehetők, a szélvédő pedig teljesen lehajtható volt,
így többféle célra, a korabeli prospektus szerint munkára és szabadidőre is bevált a Moretti terepjárója.
A 126-os terepjárónak is aprócska volt, a Minimaxi mindössze 2,97 méter hosszú, 1,37 méter széles és 1,43 méter magas. A 12 colos kerekeken gördülő kisautó csupán 525 kilogrammot nyomott, ezért az 594 köbcentis, 23 lóerős kéthengeres motor is elég volt ahhoz, hogy 110 km/órás sebességet érjen el. Az egyedi karosszériának köszönhetően elöl 40, hátul 30 fokos terepszöggel rendelkezett.
Agnelli célját szolgálta a Jungla is, amit a torinói Carrozzeria Savio épített a Fiat megrendelésére. Az alapokat eleinte a 600-as, majd később a 126-os adta, az évek során összesen 3200 példány készült a Fiat apró terepjárójából.
A hagyományt hamarosan a Panda 4x4 folytatta, immár valódi összkerékhajtással, ebből szintén készült Moretti-féle vászontetős változat. A Moretti ugyan 1989-ben megszűnt, de a Fiatnak a mai napig gyártásban van négykerék-hajtású Pandája az új generációból.
Ez is érdekelhet:
Ilyen modern utódot is kaphatott volna a Kispolszki
A jövő városi autójának szánták 1974-ben.
