Sokan már az SUV (Sport Utility Vehicle), vagyis a szabadidő-autó műfaját is elvből elutasítják. Van, aki a megrögzött környezetszennyezőt, van, aki a megtestesült agressziót és van, aki a feltűnési viszketegség szimbólumát látja ezekben a túlméretes, de kétségtelenül divatos autókban. Abban viszont mindenki egyetért, hogy kevés embernek van rájuk valóban szüksége. Összegyűjtöttük a valaha gyártott tíz legértelmetlenebb modellt, melyeknek a létezését nem lehet igazi érvekkel alátámasztani.

10. Opel Antara (2006–)

Rüsselsheim remeke mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Jó eséllyel pályázik a "Minden idők legrosszabb Opelje" címre. Semmivel sem értelmetlenebb, mint legtöbb társa, esetlen kezelhetősége, gyenge anyagminősége és bemutatásakor is túlhaladott stílusa azonban igazi arculcsapásként hatott, pedig az lett volna a dolga, hogy az Opelnek is babérokat szerezzen az egyre jobban felfutó szegmensben.

Azt sem lehet felhozni a mentségére, hogy valójában nem is Németországból, hanem Koreából származik, hiszen testvérmodellje, a Chevrolet Captiva szebb is, jobb is nála.

9. Renault Koleos (2008–)

A Koleos hasonló okokból küzdötte fel magát a listára, mint az Antara. A Renault olcsón szeretett volna SUV-hoz jutni, ezért kölcsönkérte koreai partnerétől, a Samsungtól a QM5-ös modellt és átcímkézte. Így hozott Európába egy szabadidő-autót, amely nem csupán formailag múlta alul a kompakt SUV-kínálatot, a márka nagy előrelépést jelentő modelljei, a Mégane és a Laguna mellett idejétmúltnak is hatott.

Azóta még többen lettek a kategóriában, de a Koleos olyan felejthetőre sikerült, hogy egy modellfrissítés nem volt elég az áttöréshez, ahhoz egy sokkal átgondoltabb új generációra lenne szükség.

8. Suzuki X–90 (1995–1997)

A kiváló terepképességéről híressé vált apró terepjáró, a Samurai emlékének szó szerint sárba tiprása volt a Vitara oldalági leszármazottjaként piacra dobott X–90 bemutatása. A kilencvenes évek minden jellegtelenségét magán viselő, túlgömbölyített formája és a praktikustól nagyon távol álló felépítése még nem lett volna elég a biztos bukáshoz, de az aszfalton és terepen is egyaránt ügyetlen autóról hamar kiderült, hogy egyszerű tengerparti strandautónak sem elég jó, nem csoda, hogy két év után feladták a gyártását, olyan kevesen voltak hajlandóak pénzt adni érte.

7. Mercedes–Benz G55 AMG (1999–)

Ha már kiváló terepképességekről van szó, a Mercedes–Benz és a Steyr közös fejlesztésű modellje biztosan megérdemli, hogy a legnagyobbak között tartsák számon (mi is beválogattuk az igazi offroaderek közé), és nem csak méretei miatt. A Geländewagen, vagyis a terepjáró autó igazi ikonná vált, évtizedeken át kibírta szinte változatlan külsővel, és még ma is lenne rá igény, ha az életünket féltő szabályozások előbb-utóbb nem vinnék a sírba.

Ennyi idő alatt sokan megszerették, és azok is vágyni kezdtek rá, akik soha az életben nem koszolnák be a krómozott fellépőket. Ha tetszik, ha nem, a G-osztályból szabadidő-autó lett, a tehetősek játéka, akiknek a Mercedes házi tuningcége még az AMG változatot is elkészítette. Ennél rosszabb nem is történhetett volna vele, csicsás külsejével, semmirekellő, hatalmas felnijeivel önmaga paródiája lett.

6. Skoda Felicia Fun (1995–2000)

„VW System” matrica hirdette a Felicia csomagtartóján, hogy a Skoda új életre kelt a Volkswagen kezei között. A Favoriton megkezdett közös munkát az egykori kabrió nevét viselő új modell piacra dobása koronázta meg. Elkezdődött az intenzív reklámhadjárat és a márka népszerűsítése. Az ötajtós és a kombi mellett áruszállító pickup kivitel is készült, majd a humoros németek kitalálták, hogy fiatalos szabadidő-autót faragnak belőle.

Így került a nyugat-európai kereskedésekbe a sárga Felicia Fun, fényezett gallytörő ráccsal az elején és két üléssel a platóján. Mivel az utastér hátulról nyitott volt, kellett egy ponyva, hogy a masszívan rozsdásodó autó legalább belülről védve legyen az elemek ellen. Ezen kívül mást nem tudott, csak olcsó játékautónak volt jó.

5. Volkswagen Golf Country (1986–1989)

Ebből a körből kicsit kilóg a Volkswagen és a Steyr együttműködése nyomán született, emelt hasmagasságú terepes Golf. Szegény olyan szerencsétlenül néz ki, hogy csak szeretni lehet, bizarr modellváltozatból kultikus tárgy vált belőle. Sokan a mai szabadidő-autók előfutárának tartják, és mindenképpen mellette szól, hogy a Steyrtől származó Syncro összkerékhajtással tényleg bírja a terepet.

Esztétikailag viszont komoly kihívásokkal küzd, nem elég, hogy olyan, mintha gólyalábakon járna, még az akkoriban divatos, külső pótkereket is a hátára erőltették. Nem is volt elsöprő siker, de az alpesi országokban még ma is szeretik.

4. AMC Eagle SX/4 (1982–1987)

A Golf Country amerikai nagybácsijának tekinthető torzszülött az American Motors gyártmánya, tőlük származik a kisautók réme, a Pacer is. A különbözni vágyó márka először elkészítette az emelt Eagle kombit és szedánt, majd nem bírtak magukkal és gyártásba küldték a világ első terepes kupéját, az SX/4-et is.

A megdöbbentő forma mögé cserébe némi tartalmat is csempésztek, könnyű terepen jól boldoguló összkerékhajtást kapott, de a két egymástól távolálló kategória ötvözése nem tartozott a hangos sikerek közé, nem véletlen, hogy senki sem másolta le az egyedi ötletet.

3. Maserati Kubang (2012)

Tanulmányautó létére megszerezte listánk harmadik helyét a Maserati szigonyával díszített Jeep Grand Cherokee, a Kubang. Olasz formaterv és Ferrari motor párosításából még sosem lett baj, a zavarba ejtően elegáns és ízig-vérig stílusos sportautóival fogalommá vált márka első szabadidő-autója viszont hatásosan rombolta volna szét évtizedek alatt építgetett imázsát némi plusz bevételért cserébe.

Nem elég, hogy ormótlan, de nem is vállalja, megpróbált mindenáron kupé maradni, ráadásul az Audi Q7-ről és a Porsche Cayenne-ről is átmentett egy-egy részletet. Talán nem véletlenül döntöttek úgy, hogy egyelőre jegelik a projektet. Pedig a tehetős vevők még így is megrohamozták volna érte az autószalonokat. Vagy mégsem?

2. BMW X6 ActiveHybrid (2009–2011)

A BMW és sofőrjei gyakran ellenszenvesek a többieknek, de soha egyetlen bajor autó sem váltott még ki olyan felháborodást, mint az X6-os. Éppen csak nem vonult tüntető tömeg a BMW müncheni központja elé a gyártás azonnali leállítását követelve. Megvetik, mert bevallottan a külsőségek szerepét hangsúlyozza. A kivagyiság és a felvágás szimbóluma, és ha ez nem lenne elég, kupés tetővonala miatt még csak nem is praktikus.

Persze attól még igazi BMW, vezethetősége a fizikai szigorú korlátai ellenére is elsőrangú, ezért nem az M-es, hanem a hibrid változata nyerte meg az ezüstérmet. Hiába a bonyolult technológia és az önmagához képest kedvező fogyasztás, egy ilyen drabális méretű, ekkora teljesítményű autó nyilvánvalóan alkalmatlan a környezetvédelemre és a spórolásra. Nem is sikerült a piacot meggyőzni erről, le is állították a gyártását.

1. Nissan Juke–R (2011)

Ez a hely a Murano kabrióváltozatának járt volna, de a Nissan tudott jobbat mutatni. Az egész úgy kezdődött, hogy a sokáig szürkeségbe burkolózó márka átesett a ló túloldalára, és a három különböző formatervezési stílus ötvözéséből született, semmihez sem hasonlítható Juke-kal megnyitotta a kis szabadidő-autók kategóriáját. Ez már önmagában elég lenne az első helyhez, mégsem a vitathatatlanul karakteres apróságé, hanem néhány példányban készülő sportváltozatáé a dicsőség.

A japánok szerint jó ötlet volt egy szupermarketbe járós kocsiba belefaragni a GT–R szupersportautó 530 lóerős V6-os motorját. Sok érdekes dolgot láttunk már tőlük, de a világ nem sokat profitál majd az öncélú játszadozásból.

Tovább a:
Legfrissebb cikkhez
Az Autó&motor rovat legújabb anyagaihoz
Ostoba járművezetők tucatjához