Nem kell bőrkárpit, fabetét, de még nagy erő vagy kifinomult technika sem ahhoz, hogy boldog legyen a család egy új autóban.
Az úgy volt, hogy egy kicsit összekeveredtek a dolgok a Skoda hazai vezérképviseleténél és az új, legmagasabb felszereltségi szintű, legdrágább, 4x4-es, Scout fantázianevű, agyonextrázott Kodiaq helyett egy közepesen kistafírozott elsőkerekes kocsit kaptunk. Ráadásul pont egy havas időszakban, amikor igazán lett volna értelme az összkeréknek.
De hamar kiderült, hogy ennek a kocsinak így is van értelme. Sőt, talán több értelme van, mint egy fullosabb, drágább, komplikáltabb technikájú példánynak.
A Kodiaq legfontosabb tulajdonsága, hogy nagy. Óriási belül, elöl nagyon tágas, hátul még tágasabb, a csomagtartója pedig hatalmas. Ugyanazt tudja a kompakt SUV-ok kategóriájában, amit az Octavia a Golf-osztályban: egy fél mérettel nagyobb, mint bármi más körülötte.
A Kodiaq hét üléssel is kapható, de ha nincs benne harmadik üléssor, akkor látványos igazán odabent a tér bősége. 835 literes a csomagtartó, miközben a hátsó lábtér akkora, hogy az itt ülők lábához még befekhet egy nagyobb kutya is szunyókálni. (Egy ötüléses X5-ös BMW-ben pótkerék nélkül maximum 650 liter a raktér.) Lehajtogatott hátsó ülésekkel több mint két köbméteres furgon lesz az ötüléses Kodiaqból. (Az X5-ben 1870 liter a maximális raktér.)
Ez az óriási beltér olyan fényűző alaphangulatot teremt, amit európai, pontosabban nem amerikai autókban ritkán lehet megtapasztalni. Ezzel a Kodiaqnak félig már nyert ügye is van, nem sokat kell még tudnia ahhoz, hogy akár alapkivitelben is egy álomautó legyen cuccolós családok számára. És ez a nagy zöld Skoda tudta is azt a szükséges pluszt.
A kétliteres, 150 lóerős dízelmotor és a hétfokozatú DSG még a legfrissebb Euro-szabvány teljesítése mellett is nyugodtan, határozottan, erőteljesen vitte a nagy testet. A 2,8 méteres tengelytávon kényelmesen hintázott a 17 mázsás bódé de a stabilitással, a kiszámítható ívtartással sem volt probléma. Az összkerékhajtás hiánya, a fronthajtás butasága igazából a mindennapokban egyáltalán nem fájt. A Kodiaq ugyan kívülről SUV, ami műfajilag kívánná a 4x4-et, de belülről már kisbusz, nagy családi utazóautó, amiben igazán meg lehet lenni komoly terepjáróképesség nélkül is. (Ha valaki nem akar vontatni vagy ténylegesen sarat dagasztani.)
A nehéz, nagy orrtolós Skoda a téli gumikkal és a maga 19 centi feletti hasmagasságával a hóban is egész jól elboldogult, még a kikapcsolhatatlan menetstabilizálóval együtt is. Szó se róla, volt bennem némi csalódottság, hogy nem lehetett egy jót pörögni a hóban, az viszont jólesett, amikor a kútnál kiderült, hogy a közösen lenyomott százkilométereket ekkora testtel, az automata váltó komfortjával, sok autópályával, a hóban elakadt közlekedőtársak miatti ácsorgásokkal együtt hét liter alatti fogyasztással sikerült abszolválni. Ez nem ment volna, ha 4x4-es a kocsi.
A Kodiaq régi modell, ötödik éve gyártják, de a legutóbbi frissítéssel megkapta a legújabb elektronikai cuccokat. Lehet rendelni virtuális műszeregységgel, mindentudó vezetéstámogatással, LED-fényszórókkal és minden ilyesmivel. A mi tesztautónk viszont, ugye, nem egy ilyen parádés kocsi volt, csak egy mezei példány. Szerencsére.
A zöld autóban ott volt ugyan az új, kétküllős kormány, de a műszerek még mutatósak voltak. Valahogy túléltem. A követőradar, a sávtartó elektronika vagy a kanyarkövető mátrix LED-fényszórók vagy a motoros csomagtérnyitás hiánya sem okozott frusztráló hiányérzetet. Sőt: igazából ebben a nagy, de buta Skodában sokkal nyugisabb volt a hétköznapi élet, mint a csilivili fullos Skodákban és VW-modellekben, amelyekben az utóbbi hónapokban ültem.
Most nem bosszankodtam a nagyon korszerű de rém tökéletlen vezetéstámogatás hülyeségein, a tévesen felismert táblákon, a beszólogatós "Vezessen a forgalmi sávjának közepén!" rendszerüzeneteken, amit egy olyan, az elpuhult Nyugaton élő szoftverfejlesztő fogalmazott meg, aki valószínűleg ritkán vezet a kamionok által hullámosra gyúrt magyar mellékutakon.
A nagy zöld Kodiaq nem okoskodott, csak némán jött-ment, csendes volt és kényelmes, normálisan szólt benne a zene, az elektromos-memóriás székekkel, a hátul külön szabályozható klímával teljessé vált az amerikás kisbusz-hangulat és nekem, nekünk ez elég is volt.
A szokásos skodás okosságokat is bírtam, ténylegesen használtam az ajtózsebben lévő kukát, a tanksapkafedél alatti jégkaparót. A gyerekek örültek a felhajtható hátsó asztalkáknak, amin még kihúzható pohártartó is volt. Ez az asztalka-dolog is megerősítette, hogy a Kodiaq igazából lélekben egy busz: ilyen extra nem SUV-okban, hanem egyterűkben szokott lenni.
Az árát viszont még mindig emésztem. A tavaly megugrott autópiaci árak hulláma az egykor még budget-márkának indult Skodát is elborította, így a Kodiaq dízelmotorral, fronthajtással még a leggumicsizmásabb változatban, 150 lovas benzinmotorral, kézi váltóval és kilenc és negyed millió forint fölött indul. A dízel-felár csaknem 1,8 millió forint, de ebben már benne van a TDI-hez kötelezően járó automata váltó is. A mi zöld autónk pedig a a szép zöld fényezésével, a maga extráival még egy egész csomó választható cucc nélkül is egy 15 millió forintos autó.
Lehet, hogy ma már dinoszaurusznak számít egy sima tempomatos, sávtartó elektronika nélküli, mutatós műszeres új nagy dízel családi kocsi, de ezzel a tesztautóval pont az derült ki, hogy ezek a kihalófélben lévő dinoszauruszok igazából még ma is tökéletesen megfelelnek a mindennapi közlekedésre. Egy dinoszaurusznak nem kell feltétlenül okosnak lennie, elég lehet az is, ha csak jó nagy.
Egy másik új Skoda, ami viszont nem tetszett: