Van ez a fura dolog a Rollsnál, hogy néha feketére festik az emblémát, a hűtőmaszkot és a Spirit of Ecstasyt. Megtudtuk, mi ennek az oka.
Amikor az egyszeri autós újságírót az autóipar legeslegtetején álló márka, a Rolls-Royce invitálja meg egy termékbemutatóra, annak azért van egy különleges húzása. Még akkor is, ha nem új modellről, csak egy új modellváltozatról van szó. Szóval amikor megjött az e-mail, hogy Dear Tamás, óhajt-e Ön vezetni egy különleges Ghostot, ráadásul nem csak úgy valahol, hanem itt, nálunk, Angliában, tudtam, hogy erre az évre meg is van a szakmai csúcspont az életemben: a Rolls-Royce Ghost Black Badge hazai pályán való vezetése lesz az!
Igazán érdekes gondolat pont a Rolls-Royce-tól, hogy különleges sorozatot adjanak ki autóikból. A Rollsnál évente alig ötezer autót építenek és minden egyes kocsi egyedi igények szerint készülő egyedi darab. Ennek ellenére a márka topmenedzsereit néhány éve megihlette egy még egyedibb változat elkészítésének gondolata - a múzsa pedig stílszerűen egy végképp nagyon egyedi Rolls-Royce volt.
Ahogy Richard Carter, a márka kommunikációs igazgatója elmesélte nekünk, épp Amerikában járt kollégáival valamilyen üzleti ügyben és a szállodájuk előtt beszélgettek, amikor felgördült a felhajtóra egy agyontuningolt Phantom. Ültetés, tuningfelni és még jó pár dolog, amit egy Rollsszal nem szokás megtenni. A menedzserek bemutatkoztak a tulajdonosnak és megkérdezték, miért cselekedte ezt a gyalázatot, hát nem volt neki eléggé különleges az autó a maga gyári állapotában?
A tulajról kiderült, hogy sikeres sebészorvos, aki a hét hat napját rendkívül fegyelmezett munkával tölti. Ilyenkor a legszigorúbb szakmai szabályoknak kell megfelelnie, hatalmas felelősség terhét viszi a vállán, folyamatosan emberek élete van a kezében. Aki ilyen feszültségben él, annak kell találnia valamilyen módot a gőz kieresztésére. Ő ezt abban találta meg, hogy polgárpukkasztó, rosszfiús lowrider Rolls-ot épített magának és azzal krúzolgat a világban.
Nahát, gondolták erre a Rolls-Royce cégvezetői, ez érdekes! Talán lehetne csinálni hivatalosan is valami kicsit sötét, kicsit gonosz, kicsit ördögi dolgot az autóinkkal!
Naughty; a szó jelentése: csintalan, huncut. Ezt a naughty-ságot akarták belevinni a Rollsokba. De hogyan? Mondjuk lehetne fekete az embléma, fekete a hűtőmaszk, lehetne egy kicsit több az erő és úgy általában, lehetnének egy kicsit batmanes, film noir-osak ezek autók, gondolták. És 2016-ban elindult a Black Badge vagyis Fekete Embléma nevű különleges sorozat, amely a Cullinan és a Dawn után immár a második generációs újkori Ghostból is elérhető.
A fekete orrdíszek mögé természetesen a Black Badge modelleknél is szabadon lehet válogatni a 44.000 elérhető színkombináció közül. A legtöbb vevő ennek ellenére a Signature Black színnél marad, ami az autóipar legfeketébb feketéje és 45 kilogrammnyi fekete festéket jelent a Ghoston. Egy ilyen autóhoz fekete felni illik, de abból sem akármilyen: a 21 collos keréktárcsákban 44 réteg szénszálerősítéses műanyag ad kellő szilárdságot. A padkázás drága dolog egy ilyennel, 8000 euróba, kb. hárommillió forintba kerül a felnik darabja.
Azért nem minden Rolls orrát lehet ám befeketíteni! A forradalmi hevületben égő menedzserek számára a sötét lelkű Rollsok átverése a BMW Group legfőbb vezérkarán állítólag nem volt könnyű menet. A hűtőmaszk, az embléma és persze a Spirit of Ecstasy szent dolgok, így komoly hitvitákon dőlt el, blaszfémia-e (illetve üzletileg nem túl kockázatos-e) feketére festeni őket. A végső döntés az lett, hogy azokat a kocsikat, amelyeket a vevők nagy része maga vezet, meg lehet csinálni feketében, de a Phantom oromzatának meg kell maradni a maga klasszikus, ragyogó fényében.
A gyártó nagyon stílusosan szervezte meg a menetpróbát. A kocsik egy sötét hangárban várták az újságírókat, ahonnan csak napszállta után gurulhattunk ki velük a kis reptér futópályájára. Itt néhány erőteljes gyorsítással és egy kis szlalommal győződhettünk meg arról, hogy a V12-es benzinmotor, a nyolcfokozatú váltó és a Ghost Black Badge verziójában mennyivel agilisabb, dinamikusabb, mint a fémesen ragyogó modellben. Ebben a változatban a fekete embléma mellé az autó kapott még 29 extra lóerőt és 50 plusz newtonmétert, így a tizenkét hengeres, 6,75 literes motor 600 lóerőt és 900 Nm-t produkál, ami aztán tényleg mindenre elég. Főleg, ha a váltókaron megnyomjuk a LOW feliratú gombot.
A Low egy tipikus sokjelentésű angol szó; ebben az esetben talán az enyhén pejoratív "Közönséges" lenne a megfelelő fordítás, ha jól értem a brit humort.
Ez a gomb ugyanis megnyitja a 2x2 kipufogóvég külső csöveiben lévő pillangószelepeket, amitől az autónak HANGJA lesz, a váltóprogramot pedig a végtelenül finom, nyugodt működésről 50%-kal gyorsabb kapcsolásokra állítja át. Más márkáknál ezen a gombon Sport felirat lenne, de a Rolls nem más márka.
A futómű különlegességei, az egyenes futás közben a kerekek független rugózása érdekében leoldott, szükség esetén viszont villámgyorsan újra visszazáró kanyarstabilizátor és a négykerékkormányzás egészen elképesztő menetdinamikai tulajdonságokat biztosítanak a két és fél tonnás kocsinak. Természetesen a Ghosttal szlalomozni így is olyan, mintha egy elefánttal próbálnánk végigszaladni egy kis terriereknek épített agility-pályán - de nem akármilyen elefánttal ám, hanem a világ leglágyabban, legharmonikusabban mozgó elefántjával. Egyedül az összkerékhajtással kapcsolatban vegyesek az érzéseim. A 4x4 természetesen növeli a stabilitást és kihasználhatóbbá teszi a hatalmas erőt, viszont a klasszikus luxuslimuzinos viselkedés mégiscsak jobban passzolna a Ghost karakteréhez.
A szürreális reptéri száguldozás után (eddig még sosem gyorsultam 230-ra egy Rollsszal, hogy utána teljes erővel fékezve álljak meg a futópálya vége előtt) jött a legizgibb rész. Éjszakai suhanás a brit tájban a százharminc millió forint értékű autókkal vissza Londonba, a kocsi rossz első ülésében ülve, az út rossz oldalán vezetve. Sötétben. Esőben. Mert szerencsére az időjárás kegyes volt a Rollshoz, így a nap végére az eső is eleredt, hogy teljes legyen a noir hangulat.
Az is volt. Miután sikerült meggyőznöm az összes érzékemet, hogy az öt és fél méternél hosszabb, két méternél szélesebb test igenis elfér egy forgalmi sávban, a vezetés a kezdeti rettegésből szép lassan földöntúli élménnyé változott. Elkezdtem élvezni a két és fél tonnás szörnyeteg selymes vonulását a forgalomban, a hulló tollpihe kecsességével lezajló sávváltásokat (a négykerék-kormányzás ilyenkor az összes kereket ugyanabba az irányba fordítja, a Ghost pedig észrevétlenül siklik át egyik sávból a másikba) és még arra is jutott egy kis időm, hogy körülnézzek a kabinban.
A RR megszokott (pontosabban megszokhatatlan) különlegességein, a csillagos égboltos tetőn, a hihetetlenül süppedős szőnyegeken, az örökkévalóságot hirdető súlyos, masszív szellőzők tömörségén, a lehetetlenül kényelmes üléseken túl a Ghost Black Badge egy újabb elképesztő stíluselemmel, az Illuminated Fascia-val, a 152 LED-del megvilágított, sejtelmesen fénylő műszerfalbetéttel gazdagodott. A panelen derengő végtelenség-szimbólumot 90 ezer lézerrel metszett rés alkotja, ez a pontsűrűség biztosítja az öröklét jelének egyenletes fényét.
A Black Badge-stílus mintegy tíz százalékkal dobja meg a Ghost árát, így egy ilyen autó legkevesebb 360 ezer euróba, mintegy 130 millió forintba kerül. Ezt persze még bőven lehet fokozni: a BeSpoke nevű individualizáló rendszerben körülbelül a csillagos égig, mármint nem az utastér csillagos egéig, hanem az igaziig tornászható fel egy ilyen négykerekű csoda ára.
Nem kell a szedán, inkább divatoznál egy Black Badge SUV-val? A Rolls olyat is tud: