A legnagyobb különbség a formaautók és a túraautók között, hogy míg előbbiek logók és feliratok nélkül gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek, utóbbiak jól ismert utcai típusok tuningolt változatainak tűnnek. Bár a kulcsszó itt a „tűnnek”, ez még így is Woody Allen-i egyszerűsítés, aki ugye a Háború és béké-t annyival foglalta össze, hogy oroszokról szól.

Nem biztos, hogy te is született Woody Allen vagy, akit nem röhögnek ki, ha ilyeneket mond, hanem világszerte idézik, ezért inkább kifejtjük kicsit, milyen is valójában egy WTCR-autó.

A WTCC (World Touring Car Championship – Túraautó-világbajnokság) helyét 2018-ban vette át a WTCR (World Touring Car Cup), vagyis Túraautó-világkupa helyét, és mivel a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) úgy döntött, hogy a TCR (Touring Car Racing) túraautó-versenysorozat műszaki szabályai vonatkozzanak rá, az is értelmét vesztette.

A szabályzat persze hosszú és részletes, az egyik alapvető változás, hogy gyári csapatok már nincsenek, gyári támogatás viszont létezik – Michelisz Norbi a Hyundai, Tassi Attila a Honda gyári támogatású versenyzője –, előbbi az i30 N TCR-rel, utóbbi a Civic Type R TCR-rel áll rajthoz.

Mindkét autó utcai változatát próbáltuk, ami jól hangzik, és jó is volt – itt olvashatod az élményeinket a Hyundairól, és itt a Hondáról –, ám ezek nem sokkal vannak közelebb a versenyverziókhoz, mint a mi vezetési tudásunk Norbiéhoz vagy Attiláéhoz.

A minimum 420 centiméter hosszú, önhordó szedán vagy ferdehátú karosszéria nagyjából azonos egy utcai változatéval, ám bizonyos, meghatározott részei módosíthatók, ám ez bejelentési kötelezettséggel jár. A kocsitest szélessége maximum 195 centiméter lehet, ebbe beleférnek a szélesítések. Az autó minimális tömege teljes felszereltséggel és a vezetővel együtt 1285 kilogramm, a hasmagasság nem lehet kisebb nyolc centiméternél.

Hiába nem alkalmasak a WTCR versenyautók családi használatra, előírás szerint négy vagy öt ajtó kell, amelyek kívülről, az eredeti kilincsekkel nyithatók. A hátsó ajtók belső kilincseit le szabad szerelni, kibonthatók a hangszigetelések (nemcsak az utas-, hanem a motor- és poggyásztérben is), a vezető ajtaját leszámítva eltávolíthatók az ablakemelő mechanikák, ám az ablakokat csukott állapotban rögzíteni kell. A belső ajtóburkolatot kötelező cserélni egy legalább egy milliméter vastag elemre, amely tökéletesen lefedi a zárakat és más szerkezeteket.

Előírás a csukott karosszéria, a tetőt csak ideiglenesen szabad eltávolítani, ha a bukókeret beszereléséhez szükséges. Maradhat a gyári szélvédő, de cserélhető is egy legalább 5,85 mm vastag polikarbonát vagy PMMA anyagúra, de ugyanolyan átláthatónak kell lennie, mint az eredeti üvegnek. Az oldalsó és hátsó ablakokra, valamint a visszapillantó-tükrökre átlátszó biztonsági fólia kerül. Szabály, hogy a lökhárítóknak hasonlítaniuk kell a gyári darabokra: cserélhetők, de ehhez is engedély szükséges, a hátsó diffúzor legális.

Minden autón látunk hátsó szárnyat: ezek nemcsak hasznosak, de kötelezők is. Ha van az autón gyárilag hátsó szpojler, azt el kell távolítani, és felszerelni az 1380 mm széles, és persze a többi paraméterében is előírás szerinti elemet.

A benzin- vagy dízelmotorok hengerűrtartalma 1750-2000 köbcenti lehet, turbósak, teljesítményüket 350 lóerőben korlátozzák, legfeljebb százliteres tankból kapják az üzemanyagot. A vezetésről a pilóta gondoskodik, az utcai autókból ismert különböző segédrendszerek nem engedélyezettek.

Bár a versenysorozatba autókat adó gyártóknak öröm, ha a néző úgy érzi, neki is olyan kocsija van, amilyet a pályán hajtanak, láthatjuk, hogy ez legfeljebb sok apró betűs kiegészítéssel igaz állítás. De legalább könnyebb eldöntenie, kinek drukkoljon.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Hungaroring Sport Zrt.

(Fotók: Alexandre Guillaumot/DPPI)