Amikor a Maybach még teljesen önálló modellt jelentett a Daimler kínálatában, akkor készült a régi idők sofőrös autóit felelevenítő vászontetős 62 Landaulet, amiből összesen csak 8 példányt építettek.
A Daimler a kilencvenes évek végén élesztette fel a Maybach márkát, és saját modellt is tervezett hozzá, a hossza után 57 és 62 névre keresztelt két változat alapját az aktuális S-osztály adta, de a formájával és a berendezésével is eltért tőle. A tervek évi kétezer darabról szóltak, de egy-kétszáznál többet egyik évben sem adtak el, amíg 2003-tól 2010-ig gyártották.
A legizgalmasabb változata a 62 Landaulet volt, ami a húszas-harmincas évek sofőrös limuzinjait eleveníti fel.
A sofőrülést elektromosan felhúzható és elsötétíthető üvegfallal választották le a hátul utazóktól, akik lenyithatják a fölöttük lévő vászontetőt. A belső tér első részét feketével, a hátsót fehérrel kárpitozták, amit aranyberakásos fekete gránittal díszítettek.
A Landaulet műszakilag nem különbözött a többi 62-estől, a 6 literes biturbó V12-es motorja 612 lóerős teljesítményre volt képes,
amivel 4,5 másodperc alatt gyorsult százra. A Maybach vászontetős limuzinját 2007-ben mutatták be koncepcióként, és a következő évben limitált szériaként küldték gyártásba, a legtehetősebb vevőknek szánták.
A modellből végül a tervezett 20 helyett csak 8 példány készült, amit indokolhatott a jelentős ára is,
hiszen míg a Maybach 62 ára 490 ezer dollárról kezdődött, addig a Landaulet már 1,35 millióba került, ez 400 millió forintot érne ma. Az egyik példánya Moszkvában éppen eladó, 130 millió rubelt kérnek érte, ami még ennél is többet, 520 millió forintot jelent.
