A megjelenése idején, a kilencvenes évek végén érdekesnek szánták a Buick tanulmányautóját, és bár a Signia egy manapság divatos kategória előfutárának is tekinthető, a dizájnja nem lett maradandó. Szerencsére.
A kilencvenes évek végén a Buick egy nagy múltú amerikai autógyártónak számított, ami visszafogottan elegáns limuzinokat kínált. A General Motors márkája ebbe az állóvízbe dobott egy jókora követ a Signia bemutatásával 1998-ban. A detroiti autószalonon leleplezett tanulmányautó szokatlan formája miatt gyorsan feledésbe merült, pedig volt egy pár érdekes ötlete.
Manapság azt mondanánk rá, hogy crossover, és a Signia valójában tényleg több kategória keverékének számít. Szabadidő-autó, kombi és egyterű is egyben, amit akkoriban talán nehezebben tudott befogadni a közönség, mint mostanában.
Persze sokat segített volna, ha a Signia nem néz ki úgy, mintha megolvadt volna, mert kint hagyták a napon.
A furcsán szomorú kinézete, a sehová sem tartó vonalak és az összefüggéstelen hátsó része ellenére a Signia karosszériáját rendesen kitalálták.
A csupa ablak hátsó része például nagyra nyitható, és hogy megkönnyítse a pakolást, a szekrényajtó-szerűen kitárható csomagtérfedélen kívül gombnyomásra még a raktér fapadlóját is ki lehetett húzni.
A belső tér hasonlóan szokatlan, csupa fával, golfütőre emlékeztető váltókarral, véletlenszerűen elrendezett számlapokkal és gombokkal.
A Signia technikája még érdekes is lett volna, hiszen egy 3,8 literes V6-ossal szerelték, ami kompresszorral 240 lóerőre képes, és automata sebességváltón keresztül az első kerekeket hajtja.
Gondolhatnád, hogy a méltán elfeledett Signia egyszeri próbálkozás volt, és a tervezők az emlékét is törölték, de nem,
a Buick megpróbált minél többet átültetni belőle a sorozatgyártásba: ez lett a kérdéses esztétikájú Rendezvous, amit csak pár évig gyártottak. A képeket elnézve nem nehéz megérteni, hogy miért.
