Sokak kedvence volt az Alfa Romeo 155, és még inkább az lehetett volna, ha megvalósul a GTA Stradale kivitele. Az ék alakú limuzin sportváltozatából egyetlen példány készült, ami most került elő, és eladó.
Nagy változást hozott az Alfa Romeónál az 1992-ben bemutatott 155, hiszen a 75 utódja elsőkerék-hajtásra váltott, amivel eleinte nem nyerte el a rajongók tetszését. Az akkor éppen az I.DE.A stúdiónál dolgozó Ercole Spada azonban zseniális formát rajzolt hozzá, az ék alakú karosszéria légellenállási együtthatója 0,29 volt, méretes hátsójában 525 literes csomagtartónak is akadt hely.
A 155 sikeres volt a versenypályákon is,
ahol Nicola Larini megnyerte vele az olasz és a német túraautó-bajnokságot, Adrián Campos a spanyol, Gabriele Tarquini pedig a brit szériában győzedelmeskedett. A pályán elért sikereket látva az Alfánál úgy határoztak, hogy építenek egy Stradale névre keresztelt utcai változatot is, amit a versenyautó ihletett.
A 155 GTA olyan lett volna az Alfának, mint a BMW-nek az M3, vagy a Mercedesnek a 190 E 2.5-16, és valljuk be, mindkét típus legendává nőtte ki magát.
Az ötlet mögött Sergio Limone, az Abarth legendás mérnöke állt,
aki a Lancia 037-ért is felelős volt. Az alapokat a 155 Q4 adta volna, ami a típus addigi legsportosabb változata volt, lényegében a Delta Integrale technikájával, azaz kétliteres, turbós négyhengeres motorral és összkerékhajtással. A 190 lóerős Q4 ezzel 7 másodperc alatt gyorsult százra és 225 km/óra volt a végsebessége.
A Q4-hez képest alaposan átalakították az autót,
szélesebb sárvédőket, versenyautósabb lökhárítókat és nagy hátsó légterelőt szereltek fel. A motort a versenyautók N-csoportos szabályai szerint módosították, a futóművet a Delta Integrale megoldásához hasonlóra cserélték, és az utasteret is felturbózták a fekete bőrrel borított kagylóülésekkel.
Az eredmény kereken 400 lóerő lett, alig kevesebb, mint amire a versenyautó képes volt, amivel az Alfa Romeo 1993-ban megnyerte a DTM-et.
A Fiat-csoport vezetői az utolsó pillanatban lefújták a projektet,
mondván egy hathengeres motor jobb lett volna hozzá, de az nem fért volna el az autóban, ami egyébként is túl drága lett volna, mert egy külön gyártósoron kellett volna készíteni. Jegyezzük meg, hogy a BMW M3 első szériáját nem akadályozta meg a négyhengeres motor abban, hogy legendává váljon.
A 155 GTA Stradale végül csak egyetlen példányban készült 1993-ban,
a prototípust a következő évben a bolognai autószalonon leplezték le. Nem sokkal később nagy szerepet is kapott, 1994-ben a monzai nagydíjon orvosi autó volt, amiben a legendás doktor Sid Watkins utazott. Az autó egy milánói műhelybe került, majd Németországba jutott, ahol forgalomba is helyezték.
A legjobb az egészben az, hogy az Alfa 155 GTA prototípusa tökéletesen működő darab,
ami 1999-ben visszakerült Olaszországba, egy gyűjteménybe, de bármikor elő lehet venni, hogy menjenek vele egy kört. Így került a neves olasz veterános szaklap, a Ruoteclassiche címlapjára, amihez ezeket a fantasztikus fotókat is készítették róla.
Kattints ide, és nézd meg a Ruoteclassiche videóját, ahol menet közben is láthatod, és ami fontosabb, hallhatod is a 155 GTA-t.
A prototípust gondosan felújították, és most kiváló állapotban van ahhoz, hogy azonnal megolvassza a szívedet,
főleg miután meglátod, hogy csak 40 ezer kilométer van benne. Most le is lehet csapni az alfások Szent Gráljára a Bonhams padovai aukcióján, de rengeteg pénz kell hozzá: 180-220 ezer eurót, azaz 60-70 millió forintnak megfelelő összeget várnak érte.