Nemrég körüljártuk a vadgázolás nem is olyan egyszerű témakörét.

Ám nem csak a nagyvadak jelentenek veszélyt az utakon, és nem csak a nagyvadakra veszélyesek a járművek – általában nem kell sokat autóznunk, hogy lássunk az úton vagy az út szélén fekvő kisállat-tetemeket, bizonyítandó ezt az állítást.

Erről sem lehet csak két mondatban beszélni, a felelősség mellett állatvédelmi és egészségügyi szempontokat is figyelembe kell venni. Nézzük!

Még egy nagyobb testű kutya is kisebb és könnyebb valamivel egy hím vaddisznónál vagy egy akár háromszáz kilós gímszarvasbikánál, nem beszélve egy macskáról, galambról vagy sünről. Ezért itt fokozottan igaz a vadgázolásnál is említett szabály, hogy ha nem tudunk a hirtelen megjelenő állat előtt megállni, és nem tudjuk biztonságosan – a saját és az esetleg a környezetünkben közlekedő más emberek életét nem veszélyeztetve – kikerülni, akkor a kormányt szorosan megmarkolva sajnos inkább el kell ütni.

Ezután azonban meg kell állni, úgy, hogy más ne ütközzön az autónknak, és minket se üssenek el, illetve – ha ott van – az állat gazdájára is nekünk kell figyelni, nem biztos, hogy ő olyan lelki állapotban lesz. A felelősség kérdését egyelőre hagyjuk, ha az állat még él, de nem tudott elmenekülni, akkor vigyük állatorvoshoz vagy hívjunk állatorvost, állatmentőt,

(ha mégis megteszi, akkor az nem csupán gyakorlatilag állatkínzás, hanem jogilag is). A sérült állat azonban ilyenkor még akár a saját gazdájára is rátámadhat, ráadásul, ahogy egy embernél, egy állatnál is további sérüléseket okozhatunk, ha szakszerűtlenül mozgatjuk. Ezért óvatosan, esetleg egy pokróc segítségével emelhetjük fel, ha nem kapunk szakértő segítséget.

Ha az állat elpusztult, akkor sem hagyhatjuk az út közepén, balesetveszélyt, az idő múlásával pedig fertőzésveszélyt okozva. Településen belül a polgármesteri hivatalt vagy közvetlenül a gyepmestert kell értesíteni, külterületen a megyei közútkezelőt, ők intézik a továbbiakat. (Ugyanígy járjunk el, ha nem mi gázoltunk, de elgázolt állatot találunk.)

Most érkeztünk el a felelősség kérdéséhez: egy sün vagy egy mókus gazdáját nehéz kártérítésre kötelezni, de általában úgysem ők okoznak anyagi kárt az autókban, hanem a szerencsétlenül járt kutyák. A Polgári Törvénykönyv szerint pedig

Ez egyszerűnek hangzik, ám itt is van egy de: ha bizonyítja, hogy ő minden elvárhatót megtett a baleset elkerülése érdekében. Ha a rossz kerítésen vagy a nyitott kapun keresztül jutott ki a kutya, vagy elszaladt, amikor póráz nélkül sétáltatták, az egyértelműen a gazda hibája. Ilyenkor egyszerűsítheti az ügyet, hogy a lakásbiztosításokba foglalt felelősségbiztosítás általában erre is fedezetet nyújt, jó esetben nem kell perelni a gazdit.

A kóbor kutyának viszont általában nincs gazdája, hiszen azért kóbor kutya. Itt egy esélyünk van a cascón kívül, hogy megtérítse valaki a kocsinkban keletkezett kárt: mivel az állatvédelmi törvény szerint az önkormányzatoknak a belterületükön gondoskodniuk kell a kóbor állatok befogásáról, próbálkozhatunk azzal, hogy ezt a kötelezettségüket nem vagy nem kellően végezték el. Ha tényleg sok a kóbor kutya, akkor lehet sanszunk, az viszont nem várható el, hogy soha, egyetlen pillanatra se legyenek kóbor állatok egy településen, ezért ha az önkormányzat bizonyítja, hogy rendszeresen gondoskodik a kóbor állatok befogásáról, akkor aligha kapunk kártérítést.

Ennyiből nyilvánvalóan látszik, hogy az állatgázolás is olyan, mint a bajok általában:

Akkor nem szenved vagy pusztul el állat, nem keletkezik kár, ami aztán vagy megtérül, vagy nem. Az általános óvatosságon túl egy technikai eszközzel is védekezhetünk: a magyar fejlesztésű és tervezésű Siren7 vadgázolás elleni rendszert egy mozdulattal az autó elejére rögzíthetjük, hogy aztán a menetszéltől olyan hangot adjon ki, amely akár 300 méterről elriasztja az állatokat az útról.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Siren7 vadgázolás elleni rendszer forgalmazója.