1975 szeptemberében mutatták be a Jaguar XJS-t, aminek fejlesztése már a 60-as évek végén megkezdődött. Vonalait még Malcolm Sayer rajzolta, de halála után a végleges forma kidolgozása a Jaguar formatervezői csapatának feladata lett, melyet Doug Thorpe vezetett. Tizenkét hengeres motorjához kezdetben még választható volt a kézi váltó, később azonban csak az automata volt elérhető.

Közvetlenül az olajválság után merészség volt bemutatni egy ilyen szomjas és gyors autót, de az XJS megtalálta a vásárlókat.

Azok az emberek kaparintották meg, akiket nem érintett olyan mélyen a válság, vagy a kaliforiai elit, akik az európai luxusautóban villantották meg a hófehér hollywoodi mosolyt. Formaterve pontosan azt üzente a 70-es évek közepén, mint ma is. Hosszú gépházteteje és rövidke utaskabinja közel 4,9 méteren terül el, tehát igazi pazarló luxusautó.

Hátsó tetőoszlopát néhányan simán csak kritizálták, de a német hatóságok szerint a Lancia Montecarlóhoz hasonlóan jelentősen korlátozta a kilátást, ezért nem kapott típusengedélyt. Aki Németországban szerette volna forgalomba helyezni az autóját, annak külön engedélyt kellett beszereznie a regisztrációhoz.

5,3 literes V12-ese helyett az Arden AJ6-ban már 6,0 literes motor van 330 lóerővel és 490 Nm nyomatékkal.

Megnövekedett teljesítménye miatt optimalizálták a hűtést és a motorvezérlést, valamint a fékrendszert is ehhez igazították. A korai modellekkel ellentétben ebben az autóban nem BorgWarner vagy GM váltó van, hanem a ZF 4 sebességes automatája.

Jochen Arden 1972-ben alapított vállalkozását a német kormány 1985-ben ismerte el önálló gyártóként. Nemcsak a motorhoz nyúltak hozzá, hanem a karosszériát is módosították, melynek köszönhetően javult a kilátás az utastérből.

Ez is érdekelhet: