Öt halálos áldozatot követelő baleset történt egy hazai ralifutamon, pedig azt hittük, hogy ehhez fogható tragédia manapság már nem fordulhat elő. Mit lehet tenni, be kellene tiltani a ralit? Nem, de a játékszabályokat mindenkinek be kell tartani, hogy továbbra is fennmaradjon az autósport egyik legizgalmasabb szakága.

Négyen meghaltak és többen megsérültek, amikor 2024. március 24-én az Esztergom-Nyerges-ralin egy versenyautó lesodródott az útról és a nézők közé hajtott, majd napokkal később az egyik életveszélyes sérült is életét vesztette a kórházban, ezzel ötre nőtt a ralibaleset halálos áldozatainak száma. Már több mint egy hét telt el a tragédia óta, mégis nehéz napirendre térni felette, hogy ilyen baleset egyáltalán még megtörténhet, és mindez több kérdést vet fel, mint amit egyáltalán meg lehet válaszolni.

Miután megtörtént a baj

Mintha ismerős lenne a forgatókönyv. Amikor már azt hisszük, hogy többé nem történhet baj, akkor egy ilyen brutális balesetnek kell felnyitnia a szemünket. Miközben a szakértők az okokat vizsgálják, és a felelősöket keresik, addig az autósport rajongói döbbenten néznek maguk elé, az ellenzők pedig a rali betiltását követelik. Örökös problémáról van szó, ami évtizedek óta újra előkerül, és bár elméletben régóta tudjuk, hogyan tehetnénk ellene, időről időre mégis előfordulnak a mostanihoz hasonló tragédiák.

Negyven éve történt

Hátborzongató belegondolni, hogy a mostani baleset előtt napra pontosan negyven évvel, 1984. március 24-én kísértetiesen hasonló tragédia történt. Visegrád és Lepence között az autós hegyi verseny egyik indulója a Ladájával megcsúszott, és a szalagkorlátnak csapódott, ami az út túlsó oldalára, egy autóbusz előtt, veszélyes helyen álló nézők közé dobta. Három ember a helyszínen, egy pedig a kórházba szállítás közben vesztette életét.

Lássuk be, hogy az autósportból éppúgy nem lehet kizárni a baleset lehetőségét, mint a közúti vagy légi közlekedésből. Csak azt tehetjük, hogy a legjobb tudásunk szerint megpróbáljuk minimálisra csökkenteni a kockázatát.

Míg a gyorsasági futamokon, így a Formula–1-ben is zárt pályán, egyre biztonságosabb körülmények között versenyeznek, addig a rali izgalmát, legnagyobb vonzerejét éppen az adja, hogy közútból lezárt gyorsasági szakaszokon, változatos körülmények közt száguldanak az autók, amit az út mellett állva bárki figyelemmel követhet.

A rali szépsége, hogy a pálya közeléből lehet figyelemmel követni, de éppen ez adja a veszélyét is

Nem mindegy azonban, hogy honnan és hogyan követjük a versenyt. Hiba lenne a nézők saját felelősségérzetére hagyni a döntést, ezért minden esetben a rendezők feladata szakmai szemmel kijelölni azokat a területeket, ahonnan biztonságosan lehet nézni a ralit, és határozottan elzárni azokat a részeket, ahol életveszélyes tartózkodni. Elméletben most is így volt, az országos ralibajnokság másod- és harmadosztályú, illetve historic sorozatának szezonnyitó futamán, mégis megtörtént a baj, méghozzá nagyon nagy baj.

Biztonság mindenekelőtt

Pedig a versenyrendezésnek szigorú szabályai vannak, amelyet a szervezőknek be kell tartaniuk. A pályák kijelölése során több kilométer hosszú szalagot használnak fel, amivel nemcsak a veszélyes területeket zárják le, hanem magán a szalagon is felhívják a figyelmet az autósport veszélyére. A futam előtt több biztonsági autó járja be a pályát, ellenőrzik a szakaszt, és rendre utasítják a rossz helyen álló nézőket, folyamatosan ezt teszi a pályák mentén szolgálatot teljesítő több tucat sportbíró és pályabiztosító rendező is, akik rádiós kapcsolatban is állnak egymással.

Még ha meg is felelt volna minden biztonsági előírásnak a verseny, mit sem ért volna mindez az előkészület, ha a nézők nem tartják be a szervezők utasításait, és veszélyes helyre állnak az út szélén. Míg a Formula–1-ben pontosan meg tudják határozni, és a lehető legbiztonságosabbá tenni a bukótereket, addig a raliban semmit sem lehet előre kiszámolni,

senki nem tudja megmondani, hogy ha egy versenyző hibázik, akkor hová esik a versenyautó, és mi állítja meg.

Minden egyes futamon több autó csúszik ki az útról, mégis sokan azt hiszik a nézők közül, hogy velük nem történhet baj. Hiába utasítja rendre a nézőket a szervező, ha nem hallgatnak rá, vagy percek múlva visszaállnak ugyanarra az életveszélyes helyre. A rendezőnek ilyenkor lehetősége lett volna megállítani a futamot addig, amíg helyre nem áll a biztonság, és a renitens nézőknek is be kellett volna látniuk, hogy a pályabírók nem véletlenül küldik el őket a veszélyes helyekről, hiszen az életük múlhat rajta. A versenyzők számolnak a baleset kockázatával, amikor rajthoz állnak, és egyre biztonságosabb versenyautók óvják az életüket, de a nézőket ez nem fogja megvédeni.

Az ugratók, lassítók környéke fokozottan veszélyes helynek számít, ezeket csak nagyobb távolságból szabadna nézni

Ki voltak jelölve a veszélyes zónák? Mégis ott tartózkodtak a nézők? Mindezek ellenére ment a verseny? Szujó Zoltán, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnöke egy tévés interjúban azt mondta, hogy a verseny rendezésére vonatkozó biztonsági tervek rendben voltak, de egyúttal belső vizsgálat is indul a szövetségben, hogy a mostanihoz hasonló esetek többé ne történjenek meg, majd hozzátette: alapjaiban kell újragondolni a magyarországi raliversenyek megrendezését és lebonyolítását.

Mégis kinek a hibájából történt a mostani baleset? Nem volt elég alapos a rendező? Hibázott a pilóta? Felelőtlenek voltak a nézők?

Nagyon nehéz erre egyértelmű választ adni. Mint minden hasonló esetben, most is a rendőrség vizsgálja a baleset körülményeit, méghozzá büntetőeljárásban, halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétség gyanújával. A nemzeti autósport-szövetség is vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek elismert sportfelügyelők, versenyigazgatók és biztonságtechnikai szakemberek mellett olyan tapasztalt autóversenyzők is a tagjai, mint ifj. Tóth János hétszeres ralibajnok.

A versenyző hibázhat

Csak véletlen egybeesés, hogy a nézők közé csapódó versenyautó vezetőjét is éppen így hívják, de nem a rutinos bajnokról van szó. Azt mondják, hogy a pilóta tapasztalatlansága is szerepet játszott a balesetben, nem volt gyakorlata ennyire erős versenyautó vezetésében – ami felveti azt a kérdést is, hogyan indulhatott el élesben, nézők közt rendezett versenyen vele –, és amikor az adott szakaszon megdobta az autóját egy bukkanó, majd a padkára sodródott, akkor a fékezés perdíthette meg az autót, ami irányíthatatlanul csapódott a pálya szélére. Még ha egyértelműen vezetéstechnikai hiba is történt, ezúttal nem lehet csupán erre fogni a balesetet.

Minden autóversenyben benne van a baleset lehetősége. A pilótának joga van a lehető leggyorsabban menni, és még hibázni is

A versenyzőnek ugyanis éppen az a feladata, hogy minél gyorsabban teljesítse a kijelölt, lezárt gyorsasági szakaszt, és ennek során egyszerűen nem tud figyelemmel lenni a nézőkre – ez a rendező feladata, és persze a nézőké is, hogy józan ésszel vigyázzanak magukra. A kanyarok külső íve, a bukkanók, lassítók környéke fokozottan veszélyes helynek számít, ezek közvetlen környezetében tilos lenne tartózkodni, de persze ezeken kívül, egy ralin szinte bárhol máshol is megtörténhet a baj.

Ha a nézőkre is a versenyzőknek kellene figyelni, akkor lehetetlenné válna a versenyzés.
Hol vannak már azok az idők, amikor a nyolcvanas években a mainál erősebb versenyautók embersorfalban száguldottak?

Máshol hogyan oldják meg a dolgot? Külföldi tapasztalataink szerint nagyon szigorúan, akár a veszélyes területek kijelöléséről, akár a nézők rendreutasításáról van szó, és többek közt ez lehet a biztonság kulcsa. Régen elmúltak már azok az idők, amikor a rali-világbajnokságon embersorfalban száguldottak a bivalyerős versenyautók, és csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Manapság ez már elképzelhetetlen lenne, és

elég csak megnézni egy jól szervezett versenyt, hogy kiderüljön, biztonságos távolságból is lehet élvezni a ralit.
A világbajnokságon szigorúan elzárják a nézőket a veszélyes területekről

A rali biztonságának problémája annyira nem új, hogy évtizedek óta újra előkerül, és sajnos általában csak akkor kap nagyobb figyelmet, amikor megtörténik a baj. A kilencvenes évek végén több halálos baleset is történt a magyarországi raliversenyeken, ekkor e sorok írója több társával együtt alapított egy egyesületet, amelynek célja éppen az volt, hogy felhívja a figyelmet a rali veszélyeire, a biztonság fontosságára. Minden hasonló eset után szigorítanak is a versenyek rendezésén, de úgy tűnik, hogy a halálos balesetek előfordulását mostanáig sem lehetett teljesen kizárni.

Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal több tényező szerencsétlen együttállása vezetett a tragédiához, ami után minden érintettnek el kellene gondolkodnia.

Az összetört versenyautót szállítják el a baleset helyszínéről. Az autó megvédte a versenyzőket, de a nézőket ki fogja megvédeni?

A legutóbbi baleset körülményeit még vizsgálják, és a vizsgálat lezárulásáig a szakértők sem nyilatkozhatnak, de addig is érdemes elgondolkodni a baleseten és annak lehetséges okain a nézőknek, a rendezőknek és a versenyzőknek is, hogy végre tényleg elejét vegyük a tragédiáknak. A rali ugyanis, bár sokat változott, de még mindig az egyik leglátványosabb, legizgalmasabb formája az autósportnak, és kár lenne, ha a gondatlanságunk oda vezetne, hogy már csak videókon nosztalgiázhatnánk rajta, mennyire is szerettük.

Szerinted mi jelentené a megoldást?

Ez is érdekelhet:

A rali-világbajnokság aranykorába visz el ez az autós mozifilm

Nem tudjuk ennél jobban várni az Audi és a Lancia csatájáról szóló filmet.

A sebesség királynője, aki a rali aranykorában versenyzett

1982-ben kis híján elnyerte a világbajnoki címet Walter Röhrl elől.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A világ egyik legegészségesebb itala egy magyar készítmény, és azt adja meg, amire szükséged van

Tréner? Panzió? Kozmetika? Így lehet a kutyád még boldogabb, miközben a te életed is könnyebbé válhat

707 lóerővel és új digitális élménnyel lett jobb az Aston Martin DBX

További cikkeink a témában
Egy illat azoknak, akik nem ismerik a félelmet – NOVELLISTA Unique Wood
Hirdetés