Az autósport veszélyes, és ezt csak a mostanihoz hasonló balesetek juttatják eszünkbe

Öt halálos áldozatot követelő baleset történt egy hazai ralifutamon, pedig azt hittük, hogy ehhez fogható tragédia manapság már nem fordulhat elő. Mit lehet tenni, be kellene tiltani a ralit? Nem, de a játékszabályokat mindenkinek be kell tartani, hogy továbbra is fennmaradjon az autósport egyik legizgalmasabb szakága.

Négyen meghaltak és többen megsérültek, amikor 2024. március 24-én az Esztergom-Nyerges-ralin egy versenyautó lesodródott az útról és a nézők közé hajtott, majd napokkal később az egyik életveszélyes sérült is életét vesztette a kórházban, ezzel ötre nőtt a ralibaleset halálos áldozatainak száma. Már több mint egy hét telt el a tragédia óta, mégis nehéz napirendre térni felette, hogy ilyen baleset egyáltalán még megtörténhet, és mindez több kérdést vet fel, mint amit egyáltalán meg lehet válaszolni.

Miután megtörtént a baj

Mintha ismerős lenne a forgatókönyv. Amikor már azt hisszük, hogy többé nem történhet baj, akkor egy ilyen brutális balesetnek kell felnyitnia a szemünket. Miközben a szakértők az okokat vizsgálják, és a felelősöket keresik, addig az autósport rajongói döbbenten néznek maguk elé, az ellenzők pedig a rali betiltását követelik. Örökös problémáról van szó, ami évtizedek óta újra előkerül, és bár elméletben régóta tudjuk, hogyan tehetnénk ellene, időről időre mégis előfordulnak a mostanihoz hasonló tragédiák.

Negyven éve történt

Hátborzongató belegondolni, hogy a mostani baleset előtt napra pontosan negyven évvel, 1984. március 24-én kísértetiesen hasonló tragédia történt. Visegrád és Lepence között az autós hegyi verseny egyik indulója a Ladájával megcsúszott, és a szalagkorlátnak csapódott, ami az út túlsó oldalára, egy autóbusz előtt, veszélyes helyen álló nézők közé dobta. Három ember a helyszínen, egy pedig a kórházba szállítás közben vesztette életét.

Lássuk be, hogy az autósportból éppúgy nem lehet kizárni a baleset lehetőségét, mint a közúti vagy légi közlekedésből. Csak azt tehetjük, hogy a legjobb tudásunk szerint megpróbáljuk minimálisra csökkenteni a kockázatát.

Míg a gyorsasági futamokon, így a Formula–1-ben is zárt pályán, egyre biztonságosabb körülmények között versenyeznek, addig a rali izgalmát, legnagyobb vonzerejét éppen az adja, hogy közútból lezárt gyorsasági szakaszokon, változatos körülmények közt száguldanak az autók, amit az út mellett állva bárki figyelemmel követhet.

A rali szépsége, hogy a pálya közeléből lehet figyelemmel követni, de éppen ez adja a veszélyét is

Nem mindegy azonban, hogy honnan és hogyan követjük a versenyt. Hiba lenne a nézők saját felelősségérzetére hagyni a döntést, ezért minden esetben a rendezők feladata szakmai szemmel kijelölni azokat a területeket, ahonnan biztonságosan lehet nézni a ralit, és határozottan elzárni azokat a részeket, ahol életveszélyes tartózkodni. Elméletben most is így volt, az országos ralibajnokság másod- és harmadosztályú, illetve historic sorozatának szezonnyitó futamán, mégis megtörtént a baj, méghozzá nagyon nagy baj.

Biztonság mindenekelőtt

Pedig a versenyrendezésnek szigorú szabályai vannak, amelyet a szervezőknek be kell tartaniuk. A pályák kijelölése során több kilométer hosszú szalagot használnak fel, amivel nemcsak a veszélyes területeket zárják le, hanem magán a szalagon is felhívják a figyelmet az autósport veszélyére. A futam előtt több biztonsági autó járja be a pályát, ellenőrzik a szakaszt, és rendre utasítják a rossz helyen álló nézőket, folyamatosan ezt teszi a pályák mentén szolgálatot teljesítő több tucat sportbíró és pályabiztosító rendező is, akik rádiós kapcsolatban is állnak egymással.

Még ha meg is felelt volna minden biztonsági előírásnak a verseny, mit sem ért volna mindez az előkészület, ha a nézők nem tartják be a szervezők utasításait, és veszélyes helyre állnak az út szélén. Míg a Formula–1-ben pontosan meg tudják határozni, és a lehető legbiztonságosabbá tenni a bukótereket, addig a raliban semmit sem lehet előre kiszámolni,

senki nem tudja megmondani, hogy ha egy versenyző hibázik, akkor hová esik a versenyautó, és mi állítja meg.

Minden egyes futamon több autó csúszik ki az útról, mégis sokan azt hiszik a nézők közül, hogy velük nem történhet baj. Hiába utasítja rendre a nézőket a szervező, ha nem hallgatnak rá, vagy percek múlva visszaállnak ugyanarra az életveszélyes helyre. A rendezőnek ilyenkor lehetősége lett volna megállítani a futamot addig, amíg helyre nem áll a biztonság, és a renitens nézőknek is be kellett volna látniuk, hogy a pályabírók nem véletlenül küldik el őket a veszélyes helyekről, hiszen az életük múlhat rajta. A versenyzők számolnak a baleset kockázatával, amikor rajthoz állnak, és egyre biztonságosabb versenyautók óvják az életüket, de a nézőket ez nem fogja megvédeni.

Az ugratók, lassítók környéke fokozottan veszélyes helynek számít, ezeket csak nagyobb távolságból szabadna nézni

Ki voltak jelölve a veszélyes zónák? Mégis ott tartózkodtak a nézők? Mindezek ellenére ment a verseny? Szujó Zoltán, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnöke egy tévés interjúban azt mondta, hogy a verseny rendezésére vonatkozó biztonsági tervek rendben voltak, de egyúttal belső vizsgálat is indul a szövetségben, hogy a mostanihoz hasonló esetek többé ne történjenek meg, majd hozzátette: alapjaiban kell újragondolni a magyarországi raliversenyek megrendezését és lebonyolítását.

Mégis kinek a hibájából történt a mostani baleset? Nem volt elég alapos a rendező? Hibázott a pilóta? Felelőtlenek voltak a nézők?

Nagyon nehéz erre egyértelmű választ adni. Mint minden hasonló esetben, most is a rendőrség vizsgálja a baleset körülményeit, méghozzá büntetőeljárásban, halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétség gyanújával. A nemzeti autósport-szövetség is vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek elismert sportfelügyelők, versenyigazgatók és biztonságtechnikai szakemberek mellett olyan tapasztalt autóversenyzők is a tagjai, mint ifj. Tóth János hétszeres ralibajnok.

A versenyző hibázhat

Csak véletlen egybeesés, hogy a nézők közé csapódó versenyautó vezetőjét is éppen így hívják, de nem a rutinos bajnokról van szó. Azt mondják, hogy a pilóta tapasztalatlansága is szerepet játszott a balesetben, nem volt gyakorlata ennyire erős versenyautó vezetésében – ami felveti azt a kérdést is, hogyan indulhatott el élesben, nézők közt rendezett versenyen vele –, és amikor az adott szakaszon megdobta az autóját egy bukkanó, majd a padkára sodródott, akkor a fékezés perdíthette meg az autót, ami irányíthatatlanul csapódott a pálya szélére. Még ha egyértelműen vezetéstechnikai hiba is történt, ezúttal nem lehet csupán erre fogni a balesetet.

Minden autóversenyben benne van a baleset lehetősége. A pilótának joga van a lehető leggyorsabban menni, és még hibázni is

A versenyzőnek ugyanis éppen az a feladata, hogy minél gyorsabban teljesítse a kijelölt, lezárt gyorsasági szakaszt, és ennek során egyszerűen nem tud figyelemmel lenni a nézőkre – ez a rendező feladata, és persze a nézőké is, hogy józan ésszel vigyázzanak magukra. A kanyarok külső íve, a bukkanók, lassítók környéke fokozottan veszélyes helynek számít, ezek közvetlen környezetében tilos lenne tartózkodni, de persze ezeken kívül, egy ralin szinte bárhol máshol is megtörténhet a baj.

Ha a nézőkre is a versenyzőknek kellene figyelni, akkor lehetetlenné válna a versenyzés.

Hol vannak már azok az idők, amikor a nyolcvanas években a mainál erősebb versenyautók embersorfalban száguldottak?

Máshol hogyan oldják meg a dolgot? Külföldi tapasztalataink szerint nagyon szigorúan, akár a veszélyes területek kijelöléséről, akár a nézők rendreutasításáról van szó, és többek közt ez lehet a biztonság kulcsa. Régen elmúltak már azok az idők, amikor a rali-világbajnokságon embersorfalban száguldottak a bivalyerős versenyautók, és csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Manapság ez már elképzelhetetlen lenne, és

elég csak megnézni egy jól szervezett versenyt, hogy kiderüljön, biztonságos távolságból is lehet élvezni a ralit.

A világbajnokságon szigorúan elzárják a nézőket a veszélyes területekről

A rali biztonságának problémája annyira nem új, hogy évtizedek óta újra előkerül, és sajnos általában csak akkor kap nagyobb figyelmet, amikor megtörténik a baj. A kilencvenes évek végén több halálos baleset is történt a magyarországi raliversenyeken, ekkor e sorok írója több társával együtt alapított egy egyesületet, amelynek célja éppen az volt, hogy felhívja a figyelmet a rali veszélyeire, a biztonság fontosságára. Minden hasonló eset után szigorítanak is a versenyek rendezésén, de úgy tűnik, hogy a halálos balesetek előfordulását mostanáig sem lehetett teljesen kizárni.

Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal több tényező szerencsétlen együttállása vezetett a tragédiához, ami után minden érintettnek el kellene gondolkodnia.

Az összetört versenyautót szállítják el a baleset helyszínéről. Az autó megvédte a versenyzőket, de a nézőket ki fogja megvédeni?

A legutóbbi baleset körülményeit még vizsgálják, és a vizsgálat lezárulásáig a szakértők sem nyilatkozhatnak, de addig is érdemes elgondolkodni a baleseten és annak lehetséges okain a nézőknek, a rendezőknek és a versenyzőknek is, hogy végre tényleg elejét vegyük a tragédiáknak. A rali ugyanis, bár sokat változott, de még mindig az egyik leglátványosabb, legizgalmasabb formája az autósportnak, és kár lenne, ha a gondatlanságunk oda vezetne, hogy már csak videókon nosztalgiázhatnánk rajta, mennyire is szerettük.