Van ez a jópofa újraértelmezett fogalom, hogy autósüldözés. Mármint hogy nem a filmek legérdekesebb része, hanem amikor az autózás, az autósok kerülnek társadalmi nyomás alá. A szót egyébként egy autóellenes szervezet tagjától hallottam először ebben az új jelentésben, egy budapesti, a Lánchíd autótlanításával és újabb helyi parkolási korlátozásokkal foglalkozó lakossági fórumon, ahova Vidékről Néha Pestre Járó Autós Emberként hívtak meg a pódiumra. Hogy igazán vicces legyen az egész, az autósüldözés szóval akkor ismerkedtem meg, amikor az autózás ellen küzdő civil kolléga azt mondta, hogy ilyen nincs is.

Akár nincs, akár van, az biztos, hogy a The War On Cars, vagyis A Harc Az Autók Ellen nevű szervezet weboldalán találtam meg egy friss és érdekes kis kutatás összefoglalóját, ami azt vizsgálta, létezik-e olyan, hogy „autós agy”. A tanulmány címe:

Motornormativitás: Hogyan rejtenek el a társadalmi normák egy komoly közegészségügyi veszélyt?

Nagyon tömören a kérdés a címbeli válaszra: úgy, hogy az autózást elfogadtuk, mint valami hasznos, fontos, normális dolgot, és sosem jut eszünkbe a vele kapcsolatos egészségkárosító hatás. A tanulmányt jegyző kutató, Ian Walker és társai olyan mondatokat véleményeztettek emberekkel, hogy „Az embereknek nem kellene autóval közlekedniük sűrűn lakott területen, ahol más embereknek be kell lélegezniük az autók füstjét”, illetve hogy „Az embereknek nem kellene dohányozniuk sűrűn lakott területen, ahol más embereknek be kell lélegezniük a cigaretta füstjét”, és az jött ki, hogy a válaszadók látványosan elutasítóbbak voltak a cigarettás mondattal, mint az autóssal. Ugyanígy: az autózás veszélyei, a közlekedési szabályok megszegése is jobban tolerálható a társadalom szerint, mint mondjuk az élelmiszer-egészségügyi szabályok megszegése vagy a munkahelyi balesetek kockázatai.

Vannak további részleteket illető érdekességek a tanulmányban. Az egyes káros dolgok megítélésében különbség mutatkozik nők és férfiak között; azok, akik vezetnek nem túl meglepő módon elfogadóbbak az autózás káros hatásaival, mint akik nem és hasonlók, de a szerző végső következtetései már általánosak.

Igen, van autós agy, nagyon sok nem autós agya is ilyen és az autós agyú emberek nem képesek világosan felmérni az autózás veszélyeit, kockázatait, káros hatásait.

Nem is szeretnék vitatkozni ezzel, de azért néhány gondolat felmerült bennem, mint saját bevallásom szerint is autós agyú emberben a témával kapcsolatban. Mármint hogy mi van a fosszilis vagy nukleáris energiával, vagy akár a madárcsapkodó szélerőművel, termőföldfoglaló naperőművel gerjesztett árammal fűtő, főző agyú emberekkel? A karácsonyi vásárokon faszénparázson sütés káros hatásaira fittyet hányó gesztenyeagyúakkal? A repülővel nyaralni menő agyúakkal? A barlang vagy faviskó helyett rettenetesen környezetterhelő gyártással készülő beton- vagy téglaházban lakó városi agyúakkal? A gyaloglás vagy biciklizés helyett gázolajat égető buszagyúakkal? A mezítláb járás helyett a gyermekmunkát éltető, a talp kopásával a városi szálló por mennyiségét növelő cipőagyúakkal?

Az autózás éppúgy a modern civilizáció eleme, mint a fűtés, az elektromos áram, a ruha vagy a tisztított ivóvíz. Vagyis a civilizáció. A mai emberek élete, a nem autózók élete is szennyezéssel, környezetterheléssel jár. Ez van.

Nagyon egzotikus dolog lehet természeti népnek lenni, csak hát nem túl kényelmes és nem elég érdekes, ezért elég sokan úgy döntöttünk, hogy nem leszünk természeti népek többé. És nagyon egzotikus lehet esőben biciklizni, fiatal nőként éjszaka egyedül villamosozni is a külvárosban. Egzotikusabb élmény egy órát kutyagolni, tekerni vagy valami büdös, zajos nagy vasban ülni A és B pont között, mint amit tíz perc kényelemben, melegben, zenehallgatással, telefonálgatással töltött autós idő unalma kínál. Aztán valahogy sokan mégis inkább úgy döntöttünk, hogy ezeket az egzotikus élményeket, dolgokat már nem kérjük többé.

Lehet, hogy az embereknek autós agyuk van, de azért nem feltétlenül hülyék. Sokszor azért autózunk, mert az gyorsabb, kényelmesebb,  praktikusabb, biztonságosabb, netán még olcsóbb is, mint más közlekedési alternatívák.

Emissziócsökkentés, újrahasznosítás, megújuló energia: abszolút helyes, támogatandó dolgok, még autós aggyal is. Szerencse, hogy itt Európában az autózás, az autógyártás történetesen annyira komolyan, átfogóan szabályozott terület, hogy az autóipar erőteljes duzzogása ellenére már javában zajlik is az átmenet a lokális emissziótól mentes, nagy arányban reciklált anyagokból készült autózás világa felé. A biztonsági fejlesztések pedig ott tartanak, hogy egy igazán korszerű autó már szinte képtelen elgázolni valakit vagy nekimenni egy másik járműnek.

Hamarosan tényleg ki fog derülni, létezik-e ez a bizonyos új autósüldözés. Vajon a nem füstölő, nem gázoló autók korában mennyire marad majd meg problémának az autózás, akár a városi autózás, mint valamiféle, a biciklizéssel, tömegközlekedéssel szembeállítandó bűnös, káros dolog?

(A szerző autós és zöldtechnológiai szakújságíró, egy közúti közlekedés gördülékenyebb és biztonságosabb szervezését szorgalmazó egyesület elnöke.)

Nem is olyan lazán kapcsolódó korábbi cikkünk: lehessen-e autózni a Lánchídon?