Ha érdekelnek a nagyon ritka klasszikus autók és történetesen Bilbaóban jársz április 8-a és szeptember 18-a között, ugorj be a Guggenheim Múzeumba! Itt állítja ki ugyanis Sir Norman Robert Foster, alias Lord Foster, alias „A Temze Partjának Bárója”, a brit Foster + Partners dizájnstúdió alapítója számos kedvencét, köztük privát autókollekciójának néhány izgalmas darabját is egy autó-formatervezési tárgyú tárlatba rendezve. (Foster úr a magyar autózásban is érdekelt egy hangyányit, ugyanis a Foster + Partners tervezte a Mol épülő Duna-parti székházát.)

A „Mozgás, Autók, Művészet, Építészet” (Motion, Autos, Art, Architecture) című tárlat a múzeum teljes második emeletét foglalja el, a kiállítás kurátora maga Norman Foster. Összesen 38 nagyon ritka, nagyon különleges formájú autó és 300, az autózás és az autóipar tematikájában készült egyéb műtárgy, festmények, fotók, szobrok szerepelnek a kollekcióban, kiegészülve számos kordokumentummal az előző évszázad dizájnereinek, építészeinek életművével kapcsolatban. A Foster család kincsei mellett Európa és az USA privát gyűjteményeiből és múzeumaiból is érkeztek műtárgyak Bilbaóba. Íme, néhány érdekesebb darab:

Dymaxion

A Nagy Válság után készült ez a furcsa, farmotoros, elsőkerékhajtású, áramvonalas karosszériájú, háromkerekű autó Amerikában, az 1933-34-es Chicagói Világkiállításra. A 6 méter 10 centi hosszú kocsi egyik különlegessége a hosszával megegyező sugarú fordulókör, ugyanis a hátsókerék-kormányzású jármű egy helyben is képes megfordulni. A V8-as Ford-motor tömegével a hátuljában és a fura kormányzással a Dymaxion rettenetesen instabil volt nagyobb sebességnél, csak néhány képzett sofőr vezethette az autót. A három elkészült prototípus közül kettő így is balesetben semmisült meg. Az utolsó eredeti példány egy nevadai múzeumban látható, a bilbaói kiállított autó egy 2010-ben, Norman Foster által készíttetett replika.

Ferrari 250 GTO

1962 és '64 között mindössze 36 példány készült a Giotto Bizzarrini tervezte, időtlen szépségű Ferrariból. 2018 óta ez minden idők eddigi legdrágább autója: valaki 50 millió dollárt adott ez egyik fennmaradt autóért. Igazából trezorban kellene tartani, de szerencsére néhányan, akiknek van ilyenjük, nem ott tartják, így azt is lehet tudni, hogy fut a kocsi, hogy szól benne a háromliteres, V12-es motor:

Bugatti Type 57 SC Atlantic

Az 1934 és 1940 között készült 57-es Bugatti modell Atlantic változatából mindössze három fennmaradt példányról lehet tudni. A típusjelzést kiegészítő SC rövidítés arra utal, hogy ezek a verziók ültetettek (Surbaissé) és kompresszoros feltöltést kaptak (Compresseur), így az alapmodell 175 lóerős, 3,26 literes, soros nyolchengeres motorja helyett az ő motorjuk 200 lóerőt tud, a végsebesség pedig az iszonyatos 190 km/h-t is elérheti.

Pegaso Z–102 Cúpola

Tegye fel a kezét, aki még sohasem hallott a Pegaso márkáról eddig! Én feltettem, de aztán, miután átfutottam az 1946-től 1994-ig működő spanyol gyártó történetét, inkább mégiscsak leeresztettem. Hiszen ismerem én ezt a márkát, csak nem erről a sárga furcsaságról. A Pegaso elsősorban teherautókat, nyergesvontatókat, katonai járműveket, tűzoltóautókat gyártott, mielőtt végül beolvadt az Ivecóba, ilyen kocsikat még ma is látni néha Dél-Európában. 1951 és '58 között viszont megpróbálkoztak a sportkocsi-gyártással is. Ebből az érából származik Z-102-es modell, a „Kupola” fantázianevű, üveg hátfalú variánssal együtt. A Z–102 műszaki elemei, benne a V8-as, négyvezértengelyes, szárazkarteres motorral és az ötfokozatú váltós transaxle-hajtással és a DeDion-felfüggesztéssel együtt házon belül készültek, a karosszériákat viszont többnyire külső cégek készítették. Kivétel a mindössze két példányban legyártott Cúpola, melyet spanyol diákoknak a jövő autójáról elképzelt rajzai alapján a Pegaso maga épített meg. Mára már csak egy ilyen autó maradt, amely a holland Louwmann Múzeum tulajdonában van. Ez a kocsi utazott most Bilbaóba.

Alfa Romeo BAT 7

BAT, vagyis Berlina Aerodinamica Tecnica: a hárombetűs rövidítést az Alfa Romeo és a Bertone együttműködésében készült aerodinamikai tanulmány-projekt autói kapták. Mindössze négy ilyen koncepcióautó épült meg: az 1953-as BAT 5, az '54-es BAT 7, az '55-ös BAT 9, majd kis késéssel a 2008-as BAT 11. Az Alfa 1900-as modell alvázára épült BAT 7 volt a legáramvonalasabb a trióból: alaktényezője mindössze 0,19. Az autó egy amerikai házaspár magángyűjteményének része, tőlük érkezett most Norman Foster kérésére a kiállításra.

További muzeális Alfákat még esetleg?