A Mol-székházat annak az embernek a dizájnirodája tervezte, akinek az autóit most meg lehet nézni Bilbaóban: Norman Foster.

Ha érdekelnek a nagyon ritka klasszikus autók és történetesen Bilbaóban jársz április 8-a és szeptember 18-a között, ugorj be a Guggenheim Múzeumba! Itt állítja ki ugyanis Sir Norman Robert Foster, alias Lord Foster, alias „A Temze Partjának Bárója”, a brit Foster + Partners dizájnstúdió alapítója számos kedvencét, köztük privát autókollekciójának néhány izgalmas darabját is egy autó-formatervezési tárgyú tárlatba rendezve. (Foster úr a magyar autózásban is érdekelt egy hangyányit, ugyanis a Foster + Partners tervezte a Mol épülő Duna-parti székházát.)

A „Mozgás, Autók, Művészet, Építészet” (Motion, Autos, Art, Architecture) című tárlat a múzeum teljes második emeletét foglalja el, a kiállítás kurátora maga Norman Foster. Összesen 38 nagyon ritka, nagyon különleges formájú autó és 300, az autózás és az autóipar tematikájában készült egyéb műtárgy, festmények, fotók, szobrok szerepelnek a kollekcióban, kiegészülve számos kordokumentummal az előző évszázad dizájnereinek, építészeinek életművével kapcsolatban. A Foster család kincsei mellett Európa és az USA privát gyűjteményeiből és múzeumaiból is érkeztek műtárgyak Bilbaóba. Íme, néhány érdekesebb darab:

Dymaxion

A Nagy Válság után készült ez a furcsa, farmotoros, elsőkerékhajtású, áramvonalas karosszériájú, háromkerekű autó Amerikában, az 1933-34-es Chicagói Világkiállításra. A 6 méter 10 centi hosszú kocsi egyik különlegessége a hosszával megegyező sugarú fordulókör, ugyanis a hátsókerék-kormányzású jármű egy helyben is képes megfordulni. A V8-as Ford-motor tömegével a hátuljában és a fura kormányzással a Dymaxion rettenetesen instabil volt nagyobb sebességnél, csak néhány képzett sofőr vezethette az autót. A három elkészült prototípus közül kettő így is balesetben semmisült meg. Az utolsó eredeti példány egy nevadai múzeumban látható, a bilbaói kiállított autó egy 2010-ben, Norman Foster által készíttetett replika.

Ferrari 250 GTO

1962 és '64 között mindössze 36 példány készült a Giotto Bizzarrini tervezte, időtlen szépségű Ferrariból. 2018 óta ez minden idők eddigi legdrágább autója: valaki 50 millió dollárt adott ez egyik fennmaradt autóért. Igazából trezorban kellene tartani, de szerencsére néhányan, akiknek van ilyenjük, nem ott tartják, így azt is lehet tudni, hogy fut a kocsi, hogy szól benne a háromliteres, V12-es motor:

Bugatti Type 57 SC Atlantic

Az 1934 és 1940 között készült 57-es Bugatti modell Atlantic változatából mindössze három fennmaradt példányról lehet tudni. A típusjelzést kiegészítő SC rövidítés arra utal, hogy ezek a verziók ültetettek (Surbaissé) és kompresszoros feltöltést kaptak (Compresseur), így az alapmodell 175 lóerős, 3,26 literes, soros nyolchengeres motorja helyett az ő motorjuk 200 lóerőt tud, a végsebesség pedig az iszonyatos 190 km/h-t is elérheti.

Pegaso Z–102 Cúpola

Tegye fel a kezét, aki még sohasem hallott a Pegaso márkáról eddig! Én feltettem, de aztán, miután átfutottam az 1946-től 1994-ig működő spanyol gyártó történetét, inkább mégiscsak leeresztettem. Hiszen ismerem én ezt a márkát, csak nem erről a sárga furcsaságról. A Pegaso elsősorban teherautókat, nyergesvontatókat, katonai járműveket, tűzoltóautókat gyártott, mielőtt végül beolvadt az Ivecóba, ilyen kocsikat még ma is látni néha Dél-Európában. 1951 és '58 között viszont megpróbálkoztak a sportkocsi-gyártással is. Ebből az érából származik Z-102-es modell, a „Kupola” fantázianevű, üveg hátfalú variánssal együtt. A Z–102 műszaki elemei, benne a V8-as, négyvezértengelyes, szárazkarteres motorral és az ötfokozatú váltós transaxle-hajtással és a DeDion-felfüggesztéssel együtt házon belül készültek, a karosszériákat viszont többnyire külső cégek készítették. Kivétel a mindössze két példányban legyártott Cúpola, melyet spanyol diákoknak a jövő autójáról elképzelt rajzai alapján a Pegaso maga épített meg. Mára már csak egy ilyen autó maradt, amely a holland Louwmann Múzeum tulajdonában van. Ez a kocsi utazott most Bilbaóba.

Alfa Romeo BAT 7

BAT, vagyis Berlina Aerodinamica Tecnica: a hárombetűs rövidítést az Alfa Romeo és a Bertone együttműködésében készült aerodinamikai tanulmány-projekt autói kapták. Mindössze négy ilyen koncepcióautó épült meg: az 1953-as BAT 5, az '54-es BAT 7, az '55-ös BAT 9, majd kis késéssel a 2008-as BAT 11. Az Alfa 1900-as modell alvázára épült BAT 7 volt a legáramvonalasabb a trióból: alaktényezője mindössze 0,19. Az autó egy amerikai házaspár magángyűjteményének része, tőlük érkezett most Norman Foster kérésére a kiállításra.

További muzeális Alfákat még esetleg?

„Évi százezer ember fizet azért, hogy megnézhesse a reklámunkat”: az Alfa Romeo múzeum

Miután bejártam az Alfa Romeo házi múzeumát, sikerült beszélgetnem az igazgatóval is, aki elmondta, mennyire nem véletlenül tetszett, amit láttam.

 

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mutatunk egy őszi fesztivált, ami az újbort és a libás ételeket ünnepli

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Négy gamer eszköz, amivel igazán teljes lehet a játékélmény

További cikkeink a témában
Magyarország ásványvíz-forrásai túracélpontnak is tökéletesek
Hirdetés