Állítólag a nyolcvanas években a hivatalos BMW-klubok nemzetközi gyűlésén márkarajongó kisvállalkozók panaszkodtak, hogy nem tudnak BMW-vel dolgozni járni, mert nincs kombi a kínálatában. Touring ugyan létezett már a hetvenes években is, de a 02-es karosszériaváltozata háromajtós ferdehátú volt, nem ötajtós kombi.

Valószínűleg a panasz inkább csak jelezte az igényt, ami találkozott a cégvezetők elképzelésével, és nem a néhány kisiparos hozzászólása miatt találták ki, merre kéne bővíteniük a típusválasztékot, az viszont tény, hogy a nyolcvanas évek végére már a 3-as és az 5-ös sorozatból is választhatott kombit, aki akart.

Kombi azóta is létezik a BMW-nél, sőt, már egyterűbe, crossoverbe és SUV-ba is pakolhat festékesvödröket és szerszámosládákat, aki furgon helyett is bajor prémiumautóval akar címre menni. A magyar piacot ismerve még úgy húsz évet kell várni, hogy ez nálunk is megtörténjen a G31 kódjelű, nemrég frissített 5-ös kombival, és tehetősebb, német mestereket se látunk magunk előtt, ahogy például egy, a képeken is látható 530d xDrive-val málháznak.

Ez jól is van így. A kocsival töltött néhány, nagyon gyorsan eltelt nap után nem jut eszembe semmi, ami hiányzott volna belőle, beleértve az akkus fúrógépet, a létrát és a talicskát is. Meg azt a plusz magasságot, tömeget és légellenállást, amivel egy SUV több. Igaz, három éve a nálunk járt 540i Touringgal is tökéletesen elégedett voltam, aztán tessék, tudtak rajta még finomítani.

Szerencsére a kocsi orrát nem falta fel a vesemaszk, ahogy az mostanában előfordul, megelégedtek annyival, hogy szélesebbek lettek, kicsit lejjebb vannak és középen összeérnek, ennél feltűnőbbek a keskenyebbre húzott fényszórók, amelyekben az angel eye felszereltségtől függően U vagy L alakú, a felső él, a szemöldök kék, egyszerűen műremek az egész (sőt, műkincs, majd bebizonyosodik, ha egyszer valamiért cserélni kell). Eddig is lehúzódtak az 5-ös BMW elől az autópályán, most viszont már elmenekülnek az első lehajtón.

Hasonlóan tiszteletparancsoló az autó egésze is: hosszú, széles, lapos, tökéletesek az arányai, hívhatjuk sportkombinak, üzleti kombinak, családi autónak vagy rendes BMW-nek, mindegyik igaz rá. Nem tudom nem megemlíteni a tesztautó színét – ahogy az M340i-nél sem tudtam kihagyni –, mert bár sokakkal együtt bánkódom, hogy az új autók jelentős részének fényezését mintha a színskála fekete-fehér fénymásolatából választották volna ki, lám, van az a szürke, amellyel színesíthető az utcakép.

Remek hozzá a barna bőrbelső is, de még nagyobb értéke a beltérnek, hogy bár egyértelműen modern, hozza azt a klasszikus – értsd: jól áttekinthető, könnyen kezelhető, otthonos – érzést, amely csorbítatlanul egyre ritkább az autóiparban. Ahogyan az 530d Touringra jellemző kompromisszum nélküliség is.

Ezzel az autóval ugyanis kényelmesen lehet akár a családdal együtt hosszú távon utazni, biztonságban, nyugalomban, csendben, bőséges erőtartalékkal, kedvező fogyasztással, úgy, mintha erre tervezték volna. Ha viszont szeretnénk a katalógusadatokat átélni, akkor abban verhetetlen. A 30d meglepő módon valóban háromliteres motort jelent, ráadásul sorhatos, 286 lóerős – az E39-esből még az M5 alatti csúcsmodell, a 40i volt éppen ennyi –, a 650 Nm nyomatékából szükség esetén az első kerekekre is jut, a kormányzásból a hátsókra is, a váltást nyolcfokozatú automata végzi, és egy 48 voltos mild-hybrid rendszer is a hajtáslánc része.

Az ígéretes finom jelző. Álló helyzetből 5,6 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet, 250 a vége, sokkal lenyűgözőbb viszont, ahogy gyakorlatilag bármilyen sebességről megindul, de oly természetességgel, mintha nem is autó lenne, hanem mondjuk hőlégballonból ledobott homokzsák. Csak itt nincs a végén becsapódás, mert a fékrendszer, a futómű, a mindenféle fedélzeti elektronika is tökéletesen és harmonikusan dolgozik, és amikor illik az élményhez, akkor a motor hangja is megjön, és tovább emeli a pulzust. Átlagos vezetői képességekkel is olyan íveket lehet vele rajzolni, hogy szinte csak arra kell vigyázni, ne árulja el az utasoknak a vezető arckifejezése, hogy ezen ő is meglepődött.

Centik híján ötméteres, üresen is két tonna, de ez inkább csak parkolásnál és pakolásnál számít, meg a súlyadónál számítana, ha még lenne olyan, mert forszírozott tempónál nem ezt érezzük, csak a nagyon magas műszaki színvonalat, és az örömöt, ami nagyon kevés, családi és nyugodt használatra is alkalmas autóban élhető át így.

Az 530d xDrive alapára húszmillió forint körüli, a képeken látható, gazdagon és ízlésesen extrázott példányé több mint harminc – kis könnyebbség lehet, hogy tizenév múlva talán már nem lesz akkora bűn festékkel-szerszámmal-egyebekkel megrakva kicsit visszatermelni valamit az árából, ahogyan arra már a nyolcvanas években is vágyakoztak néhányan.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)